Nagy István 
A Tisza-kormány hadat üzent a lopásnak, a korrupciónak. Még hangzatos nevet is adtak neki: Tisztítótűz művelet. A tisztítótűz eszméjét a katolikus vallásból vették át, vagy vették el. Ki-ki tetszése szerint válassza meg az igekötőt!
Ott a tisztítótűz, a purgatórium, egy átmeneti állapot, amely során megtisztulunk bűneinktől, és bejutunk a mennyországba. Ezek szerint most jön némi szenvedés, nyomozás, gyanúsítás, ítéletek, de a végeredmény egy lelkében megtisztult Magyarország lesz, ami ugye maga a mennyország.
Ha így van, akkor fogadjuk el, hogy a rendkívüli célhoz rendkívüli eszközök is kellenek. Ne akadékoskodjunk, hogy a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal belefér-e az alkotmányba, vagy sem. A cél szentesíti az eszközt. Ugyan a történelem rengetegszer bizonyította, hogy ez nem igaz, de ennek ellenére sokan a tökéletes erkölcsi felmentést látják benne a legnagyobb gaztettekre is.
A rendszerváltás óta minden kormány meg van győződve arról, hogy az a jó, az az ideális, a korszerű és nemzetmentő, amit ő csinál. Ha valami mégsem sikerül, lehet szidni az előző kormányt, a múltat, és ha már végképpen kifogytak az érvekből, lehet ostorozni 1945-öt, sőt akár 1919-et is.
A Tisza-kormány csak abban más, hogy ők nem várnak, ők azonnal és folyamatosan lecsapnak az előző kormányra. Persze, érthető, nagy részük maga is onnan jött, ahogy mondani szokás, a múltat végképp el kell törölni.
Csakhogy az egész egy nagy hazugság! 1989 óta mindenki ugyanazt a házat építi, a kapitalizmust, a pénz és a tőke uralmát. Aki ebben valaha is részt vett, tudja, hogy ez a ház nem tisztességes munkából, takarékos életmódból épült, hanem rablásból.
A történet negyven éve kezdődött, amire ma senki sem akar emlékezni. Akkor nem volt magyar tőkésosztály, meg kellett csinálni. Honnan vehették a tőkét, a vagyont? Abból, ami itt volt, a társadalom, a nép vagyonából. A rendszerváltók valóban a nép vagyonát lopták el.
1945 után romokból ugyanis a nép építette fel az országot. Rengeteg munkát vállalt azért, hogy legyen magyar ipar, mezőgazdaság. A közös boldogulás érdekében sok mindenről lemondott, takarékoskodott, de úgy érezte, megérte! Először a történelemben érezte úgy, hogy ez a vagyon az ő munkájának eredménye, az ország érte van.
A rendszerváltók a nép, a dolgozók vagyonát lopták el. Nem kérdezték meg a népet, hogy vihetik-e. Vitték, eladták barátaiknak, rokonaiknak, külföldi haverjaiknak. Akár fillérekért is készek volt eladni, csak legyen végre kapitalizmus, ahol tovább lophatnak, tovább gazdagodhatnak.
A szocialisták liberális szövetségeseikkel együtt teljesítették a Nyugat követeléseit. Akkor lesztek EU-tagok, mondta a Nyugat, ha a bankokat, az energiát villámgyorsan eladjátok nekünk, ha saját magatok szétveritek a magyar cukortermelést, ha leölitek a marhákat, ha beszántjátok a szőlőket, ha tönkrevágjátok a buszipart, a mozdonygyártást. A liberális banda még büszke is volt tettére. A magyar nép vagyona így került idegen kézbe.
Egyéb stikli is volt bőven. A Gripenek vásárlása idején sok főnök gyermeke tanulhatott külföldön, svéd ösztöndíjjal. Ki húzott hasznot abból, hogy milliókért vásároltak okostáblákat a falusi iskoláknak, ahol WC sem volt. Mi lett az egykori szovjet adóssággal? Hova lettek az off-shore cégekbe kicsempészett milliók?
A Fidesz hatalomra kerülésével nem a lopás tűnt el, hanem a feltételei változtak. A szocialista kor társadalmi tulajdona addigra elfogyott. Már nem volt mit ellopni, nem volt mit privatizálni. Innen tovább a tőkésosztály különböző csoportjai kénytelenek voltak egymástól lopni.
A társadalmi tulajdon szétrablása ellen senki sem tiltakozott, nem rohantak bíróságokra. De amikor a saját vagyonból akartak mások lopni, vagy kiszorították a húsos fazék mellől, akkor jöttek a feljelentések, a vizsgálatok. Többnyire nem lettek bírósági ügyek. A kéz kezet mos elv tökéletesen működött.
A Fidesz értette a kapitalizmus törvényeit, de úgy vélte, hogy a magyar tőkés gazdagodjon, ne az idegen. Kiszorították a külföldieket és magyar liberális barátaikat olyan nagy üzletekből, mint az autópályaépítés, vagy éppenséggel a dohánybiznisz.
Visszavásárolták a vízműveket, a bankokat, az energetikát. A maga módján ez is lopás volt, mert végül is az emberek adójából, pénzéből tették. De legalább magyar állami tulajdonba kerültek. A tőkés állami tulajdon persze nem a népé, hanem a tőkésosztály kollektív tulajdona, de legalább magyar kézben volt.
A Tisza tisztítótüze ne tévesszen meg bennünket! Semmilyen mennyország nem lesz! Nem a nép vagyonát akarják visszaadni a népnek. Nem a szocializmust akarják visszahozni. A fideszesek vagyonát akarják maguknak megszerezni. És persze visszaadni a Nyugatnak mindent, amit elvettek tőlük, cserébe azért, hogy hatalomra juttatták őket áprilisban.
Mi a mi dolgunk? Ne a tőkések, ne a Tisza vagy a Fidesz igazságát keressük! A mi igazságunkat, a nép igazságát követeljük! Bennünket loptak meg a rendszerváltáskor! Nemzedékek munkáját, egy országot raboltak el tőlünk. Ez az eredendő bűn, ezt kellene kivizsgálni, ezért kellene büntetni.
A Tisza nem számolja fel a lopást és a korrupciót. Az ő közege a kapitalizmus, és amíg a tőke uralkodik, lesz lopás is, korrupció is. Változtassuk meg világunkat! Vissza a népnek, ami a népé!
About the Author
Kós Zoltán