Fotó: PubliQo Facebook bejegyzése
„Egyre közelebb ér Magyarországhoz a Volkswagen-csoport történetének egyik legnagyobb átalakítása. A német autóipari óriás újabb tízezres nagyságrendű létszámcsökkentést és gyárbezárásokat tervez, és a német sajtó szerint a lehetséges forgatókönyvek között már a győri Audi jövője is felmerült.
A Correctiv által megszerzett, a Volkswagen felügyelőbizottsága elé került koncepció szerint a vállalatnak a korábban tervezettnél is nagyobb költségcsökkentésre lehet szüksége a kínai gyártókkal folytatott versenyben. A németországi Emden, Hannover, Zwickau és Neckarsulm mellett egy ötödik üzem bezárásának lehetőségét is vizsgálták, és a német sajtó szerint az egyik lehetséges forgatókönyvben Győr is szerepel. A győri Audi bezárásáról nincs döntés, a kelet-európai telephelyek feladása inkább alternatív lehetőségként jelenik meg arra az esetre, ha a Volkswagen megfelelően javítani tudná németországi üzemeinek hatékonyságát.
Magyarország szempontjából már az is elég komoly figyelmeztetés, hogy Győr egyáltalán felkerült egy ilyen listára. Az Audi Hungariánál a motorgyártással együtt mintegy 12 ezer ember dolgozik, miközben a vállalat 1993 óta a magyar gazdaság egyik legfontosabb exportőrévé és egyik legnagyobb árbevételű cégévé vált. Egy esetleges bezárás következményei ráadásul messze túlnyúlnának ezen a 12 ezer munkahelyen, hiszen beszállítók és szolgáltatók egész sora kapcsolódik a győri üzemhez.
A Volkswagen problémája közben nem kizárólag magyar történet. A konszern világszerte hatalmas átalakításba kezdett, miközben Európában egyszerre küzd magas költségekkel, kihasználatlan kapacitásokkal és a kínai autógyártók egyre erősebb versenyével. A mostani tervek szerint további több tízezer munkahely kerülhet veszélybe a már korábban megkezdett leépítéseken felül.
Magyarország számára ebből viszont elég világos gazdaságpolitikai következtetés adódik. Ha az európai, és különösen a német autóipar ilyen ütemben kényszerül kapacitást csökkenteni, akkor különösen veszélyes lenne közben elbizonytalanítani azokat az ázsiai vállalatokat, amelyek éppen új európai termelési kapacitásokat építenek.
A Tisza-kormány eddig éppen ezen a területen kezdett keményebb politikába. Az akkumulátoripari beruházásokat korábban rendszeresen támadták, a BYD szegedi projektjét pedig júliusban kormányzati vizsgálat alá vonták. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy bármely külföldi beruházónak automatikusan felmentést kellene kapnia a környezetvédelmi, munkajogi vagy más magyar szabályok betartása alól. A kérdés inkább az, hogy egy olyan időszakban, amikor a hagyományos nyugat-európai ipari bázis látványosan zsugorodik, mennyire bölcs egyszerre bizonytalanságot teremteni a keletről érkező új beruházások körül is.
Győr bezárásáról egyelőre nincs döntés, és nagyon nem mindegy, hogy egy vállalati forgatókönyvben felmerülő lehetőségről vagy tényleges bezárási tervről beszélünk. Az viszont már most látszik, hogy az a kényelmes korszak, amikor Magyarország biztosra vehette a német autóipar folyamatos terjeszkedését, véget ért.
Ha Nyugaton gyárakat zárnak be, miközben Keleten építik az új autóipari kapacitásokat, Magyarországnak különösen meg kell gondolnia, melyik ajtókat csukja be maga előtt.”
