szerkeszto 
A Külügyminisztérium vezetői
Április óta nem kevés meglepő dolgot látunk. Magyarországnak van új kormánya, van új külügyminisztere, aki ráadásul még a kormányfő helyettese is, csak éppen külpolitikánk nincs.
A külpolitika önálló eszmerendszert és stratégiát jelent. A külpolitika az ország geopolitikai helyzetéből, nemzeti érdekeiből és szövetségesi elkötelezettségeiből indul ki. A külpolitika egy ország vezetésének vízióját jelenti a világról, az ország helyéről a világban.
Az Orbán-kormánynak volt víziója
Az Orbán-kormánynak volt víziója, eszmerendszere és cselekvési terve. Az Orbán-kormány felfogása szerint Magyarország a NATO és az EU része, ugyanakkor pragmatikus kapcsolatokat épít a világ más területeivel.
A kereszténység világméretű védelme és a nemzetpolitika, azaz a hazai és határon túli magyarság közötti viszony tudatos építése ugyancsak a külpolitika része volt.
Az Orbán-kormány ügyesen játszott. EU- és NATO-tag volt, de kiépített alternatív utakat. Ebben elment a falig. Ha tovább lépett volna, jött volna a NATO-megszállás, mondjuk ukrán csapatokkal.
Az Orbán-kormány a klasszikus diplomáciai munkát és a külgazdasági kapcsolatok irányítását egy minisztériumban összpontosította.
Orbán Viktor személy szerint is tekintélyes nemzetközi szereplő volt, a külpolitika egyik kidolgozója és végrehajtója. Szijjártó Péter a magyar külpolitika kiemelkedő és hatékony végrehajtója volt.
Nincs vízió, nincs külpolitika
Az áprilisi választások után megváltozott a helyzet. Magyar Pétert láthatóan nem érdekli a külpolitika. A nemzetközi fórumokon gyakran csetlik-botlik. Ez a terület láthatóan nem ad annyi lehetőséget a látványpolitizálásra, mint a hazai parlamenti és egyéb szereplések. A külföldi vezetők nem engedik, hogy bohócot csináljon belőlük.
Orbán Anita nagy lendülettel vette át a külügyminisztérium vezetését, de egyelőre a múlttal való leszámolás köti le az idejét. Mivel az EU és a NATO megmondta, hogy mit várnak el a magyar kormánytól, olyan nagyon nem is kell erőltetnie magát.
A Nyugat irányában a mézesheteknek úgy tűnik végük. A nyugati fővárosokban már nem borulnak a magyar politikusok nyakába. Magyarország beállt a sorba. Ez volt a nyugati terv, ezért csinálták meg a Tiszát. Ennyi!
Ami most jön, az a legrosszabb: teljesíteni kell a Nyugat elvárásait. Visszaadni a multiknak, amit az előzők elvettek. Felszámolni mindent, ami a multiknak konkurenciát jelent. Megvenni tőlük mindent, amit ránk akarnak sózni. Tejelni az ukránoknak, az oroszok ellen pedig szép csendesen készülődni.
Mindezt úgy, hogy idehaza stabilitás legyen, más szóval, hogy fel ne ébredjen a nép és neki ne rohanjon a tiszásoknak. Ebben segít a Nyugat. Megtűri az önkényuralmat, elnézi a durva erőszakot.
A magyar külpolitika jelenleg nem több, mint a NATO és az EU elvárásainak teljesítése. Ez megfosztja a magyar külpolitikát eddigi önálló cselekvési területeitől és zsákutcába kényszeríti az országot.
A Tisza-kormány sarokba van szorítva
Belpolitikai téren nincs aduja a Nyugattal szemben. Magyar Péter semmi olyat nem tud ajánlani a Nyugatnak, amit az nem kapna meg ingyen az új elittől. Ha Magyar Péter nem adná, adnák a többiek. És ezt feltehetően a miniszterelnök is tudja.
A Tisza-kormány kapkodva lefeküdt a Nyugatnak. A NATO ankarai csúcsa túl korán jött, nem volt idő taktikázásra. A magyar honvédelmi miniszter már május végén találkozott a NATO főparancsnokával, június 18-án pedig Rutte NATO-főtitkárral.
Bevállalták a NATO 3.0-t. A NATO új koncepciója azt jelenti, hogy az európai országok nagyobb terheket vállalnak, többet költenek a hadseregre.
Magyarország a keleti szárny egyik lényeges országa. Nincs közvetlen határa Oroszországgal, de stratégiai jelentőségű tranzitútvonal Ukrajna felé. Háború esetén a magyar utak fontos szerephez jutnak. A NATO ugyancsak igényli a magyar egészségügyi kapacitást, az energiatartalékokat, élelmiszert és mást. A NATO 3.0 elfogadásával a magyar kormány vállalta Ukrajna támogatását és az Oroszország elleni felkészülést.
Az EU első csúcsértekezletén Magyar Péter learatta a gratulációkat, és kapott számos ígéretet, de nem többet. Az EU elérte célját, leváltották az Orbán-kormányt. Innen tovább semmi sem kényszeríti őket arra, hogy engedményeket tegyenek Magyarországnak.
Az új miniszterelnök az első napokban három utat tett. Varsóba, Bécsbe és Berlinbe ment el. Bocsánatot kért a lengyelekről, a németektől és az osztrákoktól, mintha erre bármi okunk is lett volna. Megígérte, hogy most már hűséges szövetségesek leszünk.
Németországban a miniszterelnök folytatta az itthoni látványpolitizálást, de ez ott nem ment. A német vezetés rossz néven vette, hogy a berlini utat a Sulyok Tamás elleni támadásra használja.
A magyar–német kapcsolatok nagy kérdéseinek megvitatására egyszerűen nem volt mód. Nem véletlen, hogy nem sokkal a miniszterelnöki látogatás után Orbán Anita külön is kiment Berlinbe.
A magyar gazdaság sorsa a német gazdaságtól függ. A németek elvárják, hogy Magyarország szüntessen meg minden különadót és korlátozást a német cégek ellen. Magyarország állítsa le a német politikusok elleni támadásokat és ne támogassa az AfD vezetőit. A magyar kormány ismerje el, hogy Németország az EU vezető ereje és minden gond megoldása csak a németek vezette egyre egységesebb EU lehet.
Ausztria eleve rosszul megtervezett út volt. Itt is hiányzott a koncepció és az elegancia. A miniszterelnök szóvá tette az azbesztet tartalmazó osztrák kőszállítások ügyét. Ebben azóta is teljes a csend. Az osztrákok letudták a találkozót.
Magyar Péter mindenütt előadta nagy ötletét, a Visegrádi Együttműködés kibővítéséről a németek, az osztrákok és a románok meghívásával. Már az 1335-ös visegrádi királytalálkozó is arról szólt, hogy Kelet-Európa összefog a németek ellen, és nem arról, hogy egyezkednek a németekkel.
Természetesen mindenki elhallgatta a magyar ötletet. Gödöllőre sikerült ugyan meghívni a V4-országok vezetőit, de ebben nem sok siker volt. A Magyar-kormány elkönyvelhette, hogy Orbán eddigi szövetségesei, a cseh és a szlovák miniszterelnök is eljött, de ennyi és nem több.
Lengyelország világossá tette, hogy a V4 együttműködés csak akkor érdekli őket, ha Lengyelország vezeti és a V4 a NATO keleti szárnyának sajátos kisegítője lesz az Oroszország elleni akciókban.
A magyar kormány nem mérte fel, hogy Lengyelország ma már egészen más súlycsoport, az USA és az EU legnagyobb kelet-európai szövetségese. A lengyelek ráadásul a Három Tenger Kezdeményezésben és a Bukaresti Kilencek együttműködésében Romániával működnek együtt. Lengyelország és Románia közösen akarják a kelet-közép-európai térséget ellenőrizni.
Meglehetősen zavarosan alakul a viszony az Egyesült Államokkal. Orbán Viktor annak idején Trump győzelmére játszott. Ez részben bejött neki. De csak részben és átmenetileg. Amerika támogatta Orbánt. Az amerikai alelnök személyes részvétele a Fidesz-kampányban arra utalt, hogy az USA biztos volt a Fidesz győzelmében.
Az Orbán-kormány az amerikai segítségért számos kötelezettséget vállalt. Vállalták az amerikai miniatomerőművek megvásárlását, az amerikai földgáz importját. Jelentős katonai megállapodások is születtek, amelyekről egyelőre nem közölnek részleteket.
Július elején Hajdu Márton, a parlamenti Külügyi Bizottságának elnöke ment el az USA-ba. Magas szinten nem fogadták.
Viszont Budapestre jött a kétpárti amerikai kongresszusi delegáció Jeanne Shaheen demokrata szenátor vezetésével. A magyar külügyminiszterrel és civil szervezetekkel is tárgyalt a bilaterális kapcsolatok új alapokra helyezéséről. A helyzet pikantériája, hogy Shaheen durván támadja Trump elnököt.
Július végén Mike Rogers republikánus képviselő, a Kongresszus Fegyveres Erők Bizottsága elnökének vezetésével járt itt küldöttség. Három magyar miniszter, Orbán Anita, Ruszin-Szendi Romulusz és Kapitány István együtt tárgyaltak velük. Ez már önmagában is rendkívüli és némileg megalázó. Világossá vált, hogy az USA elvárja az előző kormány vállalásainak teljesítését, de az amerikai támogatáshoz ez vélhetően kevés lesz.
Oroszország ügyében hallgat a Magyar-kormány, de Moszkvában is látják, hogy az új kormány szabadulni akar a magyar–orosz pragmatikus viszonytól. Politikai érintkezés nincs. A Paks I erőmű leállítása jelzi, hogy a kormány kész lemondani az erőműről és feladni Paks II építését.
Kína esetében a magyar kormány óvatosabb. Visszafogták a kínai beruházások elleni támadásokat, és készek elindítani a Budapest-Belgrád vasutat.
Ukrajna esetében a magyar kormány nevetségessé vált. Magyarország egyetértését adta az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez, cserébe azért, hogy az ukránok visszaadják a magyar kisebbség jogait. Ez azonban nem történt meg.
Zelenszkij augusztus 20-án meghívta Magyart Kijevbe. Nehéz lesz kitérni előle, és a magyar kormánynak nincs több aduja.
Megváltozik Szerbia helyzete. Vucic láthatóan elkötelezte magát az USA, a NATO és az EU mellett. Magyarország már kevésbé fontos a szerb politika számára. Orbán Anita ugyan találkozott Marko Đurić szerb külügyminiszterrel, de miniszterelnöki találkozóról szó sincs.
A keresztények világméretű védelmét nem akarjak Orbánéktól átvenni. Olyan nagyon nem is tudják, mivel a kormány a liberális politika támogatója. Felmerült Magyar Péter vatikáni látogatása, de hallgatnak róla.
Izraelbe még nem ment el egyetlen miniszter sem. Igaz, itthon a fél kormány tárgyalt már a Mazsihisz vezetőivel. A kormány továbbra is nyomja a pénzt, mintha semmi se történt volna.
Könnyen lehet, hogy a nemzetpolitikát örökre elszúrták. Belekötöttek abba, hogy a magyar szervezetek hogyan költik el a budapesti pénzt. A belpolitikai baromságokat átvittek a nemzetpolitika síkjára.
Nem tudni mi lesz a türk nyelvű országokkal való együttműködéssel. Magyar ott volt Ankarában, de nem láttunk semmilyen gesztust Erdogan felé.
Magyar Péter kormánya száz nap elteltével egy dolgot mondhat el: teljesítjük a Nyugat elvárásait! Ez azonban távol van a magyar függetlenség eszméjétől, a magyar külpolitika hagyományaitól. Gyarmattá válunk, egy országgá önálló külpolitika nélkül.
About the Author
Nagy István 
