szerkeszto 
Beszélgetés Thürmer Gyulával, a Munkáspárt elnökével
Elnök elvtárs, hogy látja ma a Tisza-kormány politikáját?
A Tisza-propaganda nagyon hatásosan hülyíti az embereket. Az elmúlt tizenhat évet teszik felelőssé mindenért. Sajnos, sok ember még ma sem hajlandó kinyitni a szemét és egy kicsit elgondolkodni.
Azt kell érteni, hogy mi, illetve kik állnak a Tisza mögött. Ezerszer elmondtuk, hogy a Tisza-kormányt nyugaton találták ki, onnan finanszírozták és ők irányítják ma is. Szomorú, de így van.
A Nyugatnak sok mindenben meggyűlt a baja Orbán Viktor kormányával. Először is, az Orbán-kormány úgy kezelte a válságot, hogy beavatkozott a piaci folyamatokba. Különadókkal korlátozta a multikat, állami erővel támogatta a magyar vállalatokat, voltaképpen a magyar tőkésosztályt.
Rengeteg kedvezményt adott az embereknek, ami csökkentette a tőke profitját. A Nyugat úgy látta, hogy ha Orbán még egy lépést tesz, az már nem államkapitalizmus, hanem szocializmus. Azt meg ugye, nem tűrhetik.
A másik ok az, hogy az Orbán-kormány kiszorította a nyugatiakat több nyereséges területről. Ezt nem tűrhették se a németek, se a többiek.
A harmadik lényeges körülmény az, hogy az Orbán-kormány akadályozta a NATO és különösen az EU teljes egységét olyan kérdésekben, mint Ukrajna támogatása és az Oroszország elleni fellépés. Orbán nem lépett ki se innen, se onnan, de zavarta őket. A Nyugat ma rászánta magát a frontális támadásra, ez megváltoztatta a helyzetet, és ezért Orbánt meg kellett buktatni.
A Nyugat pontosan azt várja a Tisza-kormánytól, hogy ezeken a területeken változtasson. Szüntesse meg az állami beavatkozást a piaci folyamatokba! Nem kell árstop, nem kell rezsicsökkentés, emelkedjenek az árak, nőjön a profit! A nyugatiakra kivetett adókat és egyéb korlátozásokat meg kell szüntetni!
A nyereséges magyar állami vállalatokat ismét magánkézbe, külföldi kézbe kell adni, úgy ahogyan ez volt Horn Gyula vagy Gyurcsány Ferenc idején. Magyarország nyugatról vegyen meg mindent vasúti mozdonyoktól kezdve, a szélturbinákon át az élelmiszerig!
A Nyugat diktálja a külpolitikát is. Vesszünk össze az oroszokkal, mondjuk fel Paksot, fegyverkezzünk a NATO3.0 projekt alapján. Magyarország szívvel-lélekkel támogassa Ukrajnát! Készítse fel Magyarországot egy Oroszország elleni háborúra! Legyenek jó utak, hidak, kórházak, a hadsereg és a civilintézmények legyenek képesek mozgósítani a magyar erőforrásokat!
A Tisza-kormány ezt a nyugati politikát hajtja végre. Természetesen nem mindent azonnal. Mérlegelik, hogy miként reagál a nép. El akarják kerülni a gyors és tömeges csalódást, a nép megmozdulását a kormány ellen.
A magyar történelem újabb szomorú időszaka következik. Magyarország ismételten az imperialista hatalmak totális irányítása alá kerül. Elvész a nemzeti függetlenség, önrendelkezés. A világtőke eszmei irányítói felszámolják a magyar nemzeti kultúrát, a nyelvet, a szokásainkat. A nyugati tőke európai háborúba, sőt világháborúba sodorhat bennünket.
Meddig tart az „őrültek háza”?
Nézze, amíg a Tisza-kormány tud osztogatni, állásokat, juttatásokat és egyebeket, lesznek támogatóik. Akkor nő majd meg a belső elégedetlenség, ha elfogyott a „dinnyeföld”, ha már nincs mit osztogatni.
Az is elképzelhető, hogy a Nyugat beleun Magyar Péter cirkuszaiba, és lecserélik. Ma mindent megengednek neki, mert mindent megcsinál a Nyugatnak. De ha valami nem sikerül, könnyen kirúghatják.
Alapvetően persze akkor lesz változás, ha szeretett népünk felébred. Ha tömegesen rádöbbennek arra, hogy átverik őket, ha a szakszervezetek egyezkedés helyett harcolni akarnak, és folytathatnám tovább. Gyökeres fordulat lehet akkor is, ha a németek vezette EU belevisz bennünket a háborúba.
Több baloldali személyiség békefelhívást adott ki a közelmúltban. Beszélhetünk baloldali összefogásról?
Az áprilisi választások során több új jelenség volt tapasztalható. A Munkáspárt A Szolidaritás Pártjával együtt indult a választáson. Nem az eredmény a fontos, hanem az a tény, hogy felmutattuk a gyakorlatban két valóban baloldali, tőkellenes párt együttműködésének lehetőségét. A 32. kongresszuson is kimondtuk, hogy a Székely Sándor vezette párttal szeretnénk az együttműködést a jövőben is fenntartani.
Ugyancsak fontos fejlemény volt, hogy a Munkáspárt–A Szolidartiás Pártja koalíció mellett neves értelmiségiek álltak ki. Schiffer András jogász többször támogatta őket. Artner Annamária közgazdász még azt is vállalta, hogy indul a koalíció országos listáján.
Ma már azt is tudjuk, hogy a magukat baloldalinak nevező pártok, az MSZP, a DK nem kerültek be a parlamentbe, gyakorlatilag eltűntek a politikai színtérről. Sokan ezt úgy élik meg, hogy nincs már baloldal.
Ugyanakkor tény, hogy a Munkáspárt létezik. Tisztában vagyunk a lehetőségeinkkel, tudjuk, hogy mire vagyunk képesek és mire nem, de ma már egyre többen nyilatkoznak úgy, hogy a Munkáspártot nem lehet megkerülni, a Munkáspárt nélkül nincs baloldal. Ez nagyon fontos változás.
Hálásak lehetünk Kalmár Szilárdnak, aki a Munkások Újsága nevében javasolta, hogy ismert baloldali személyiségek Baloldali Juniális keretében üljenek le egy asztalhoz és mondják el, miként látják a világot. Erre sor is került.
Egyetértettünk abban, hogy jó lenne folytatni. A Munkáspárt székházában elindult egy közös gondolkodási folyamat, amelynek eredménye az ismert „Nyilatkozat a békéért” lett. Lehet elmélkedni azon, hogy az ismert személyek közül ki írta alá és ki nem. De örüljünk annak, hogy az első lépés megtörtént. Példát mutattunk abból, hogy félre lehet tenni a régi sérelmeket. Nem kell mindenben egyetérteni, de néhány alapkérdésben érdemes és kell is megszólalni, sőt együttműködni. A Tisza-kormány durván oroszellenes politikája, a háborús pszichózis ilyen.
Elnök elvtárs a múlt héten Minszkben járt. Találkozott a Belarusz KP vezetőivel és más közéleti személyiségekkel. Miről tárgyaltak?
Belarusz több szempontból is nagyon fontos ország. Lukasenko elnök vezetésével egy új modellt valósítanak meg. Az 1990-es évek rendszerváltásai nyomán a kelet-európai szocialista országok mind átmentek a kapitalista rendszerbe. Mindenütt többségben van a magántulajdon, a piac felváltotta a tervgazdálkodást, a hatalom a tőkés pártok kezében van. A többség az EU és a NATO tagja lett, még a balti köztársaságok is, pedig azok egykor a Szovjetunió részei voltak.
Belarusz kivétel. Nem szocialista ország, de nem is kapitalista. Szociális államnak nevezik magukat, ahol van magántulajdon, de a stratégiai ágazatok egytől egyig állami tulajdonban vannak. Működik a piac is, de a gazdaság alapvető kérdéseit az állami tervgazdálkodás alapján döntik el.
A belarusz politikai rendszer a társadalom különböző erőinek összefogására épül. A Belarusz KP aktív részese ennek a folyamatnak. Képviselői számos állami tisztséget töltenek be. De ebbe a modellbe sok mindenki más is belefér, aki fontosnak tartja Belarusz nemzeti létét és függetlenségét.
Lukasenko többször elmondta, hogy a legfontosabb az ember. És ez így is van. Nem a pénz, nem a profit a fontos, hanem az emberek jóléte, boldogulása, tanulása, munkája, békéje.
Belarusz nem tagja sem a NATO-nak, sem az EU-nak. Oroszország szövetségese és sok kérdésben együttműködési partnere. A nyugati szankciók is arra ösztönzik, hogy az Oroszországgal, Kínával és más BRICS-országokkal való együttműködésben szerezzék meg mindazt, amitől a Nyugat igyekszik megfosztani őket.
A belarusz modell működik és vonzó. Lukasenko például rendkívül népszerű Oroszországban. Sokan mondják, hogy Oroszországban is meg kellene állítani a kapitalizmust, és a belarusz modellt követni. Az orosz kommunisták választási programja tulajdonképpen egy nagyon hasonló modellt javasol.
De Belarusz más szempontból is fontos. Ha a Nyugat rászánja magát Oroszország megtámadására, Belarusz óhatatlanul belekerül a háborúba, hiszen arra vezet a legrövidebb út Moszkva felé. A második világháborúban Belarusz hárommillió embert vesztett, s ha valaki tudja, hogy mi a háború, ők tudják.
A mi érdekünk is az, hogy Belarusz ne kerüljön háborúba és a nyugati világ számára is tegyük világossá, hogy Oroszország megtámadása öngyilkosság.
A magyar-belarusz viszony is fontos nekünk. Belarusz hasonlít ránk, a hasonló nagysága és adottságai miatt jók a lehetőségek az együttműködésre. Fel kell lépnünk az ellen, hogy a magyar-belarusz viszony is áldozatául essen a Nyugat oroszellenes politikájának.
Ez érthető, de mit tehetnek a kommunista pártok? Tehetnek-e egyáltalán valamit?
Belarusz barátainkkal egyetértünk abban, hogy a kapitalizmus bajait nem lehet több kapitalizmussal megoldani. Amíg van kapitalizmus, addig lesz válság is és háború is. Ha a népek élni akarnak, szocializmusra van szükség. Ezért óhatatlanul bekövetkezik a kommunista és munkásmozgalom reneszánsza, ideológiai, politikai és szervezeti megújulása.
A kommunista pártok kötelessége, hogy az embereket felvilágosítsák a háború veszélyéről és szervezzék az embereket a háborús politika ellen. Ma már Európában leplezetlenül folyik a közvélemény manipulálása. Ukrajna áldozat, Oroszország agresszor. Mindent meg kell adni az ukránoknak és bele kell nyugodni, hogy a kormányok tankokra költik a GDP 5 százalékát és nem az emberekre. Ugye, ismerős?
Vannak szövetségeseik ebben a harcban?
A Munkáspárt régóta dolgozik azon, hogy a kelet-európai és nyugat-európai kommunista pártok között ne legyen szakadék, ne építsünk újabb és újabb „berlini falakat”. A mi javaslatunkra az idei évtől a Belarusz KP is meghívást kapott több európai párt találkozóira. Novemberben Koppenhágában lesz az első olyan sokpárti találkozó, ahol a Belarusz KP is részt vesz.
De van más is. A Belarusz KP javaslatára a Magyar Munkáspárt megfigyelői státuszt kap a volt szovjet tagköztársaságok kommunista pártjai együttműködési fórumára, ami „Kommunista pártok szövetsége – SZKP” elnevezést viseli. Ilyen még nem volt a történelmünkben!
Belarusz barátainkkal Pekingben is találkozni fogunk, mivel mindketten hivatalosak vagyunk a 16. Világszocializmus Fórumra.
Úgy tudjuk, hogy felmerült annak lehetősége, hogy a kommunista és munkáspártok következő világtalálkozója Minszkben legyen.
A hír igaz. A nemzetközi találkozókat előkészítő Munkacsoport tárgyalt erről az idei havannai találkozó során. Sajnos, a kubai fél annyira elhúzta a találkozó szervezését, hogy a repülőjegy megnövekedett ára és egyéb kiadások meghaladták a lehetőségeinket. Így a Munkáspárt nem volt ott Havannában. Nem voltak ott a belaruszok sem.
Sajnálatosan a Görög KP delegációja megakadályozta, hogy a találkozó Minszkben legyen. Ha ott lettünk volna, szembeszálltunk volna a görögökkel. A Görög KP ma nyíltan agitál az orosz, belarusz, magyar és minden más párt ellen, amely nem osztja az ő véleményüket. A Görög KP ma súlyos károkat okoz a mozgalomnak. Nem vesznek tudomást arról, hogy Európa háború előtt áll. Ezért született az a döntés, hogy a következő találkozó Indiában legyen.
A Munkáspárt 32. kongresszusa, azaz április vége óta majdnem öt hónap telt el. Sikerült előre lépnünk, erősödnünk, fejlődnünk?
A Munkáspárt él, működik, nem tűntünk el április után. A kívülállók gyakran jobban értékelik ennek jelentőségét. Ez nem kis eredmény, meg kell becsülni!
Nagyon fontos ismernünk a politikai életet. Hazudnak, manipulálnak, félrevezetnek. Az Országos Elnökség rendszeresen értékeli az országos fejleményeket. Biztatjuk a helyi szervezeteket, hogy jobban ismerjék az ottani valóságot.
Lassan végéhez közeledik a helyi vezetőségek megválasztása. Gyökeres megújulásra, új erők nagy számú bevonására nem került sor. Néhány helyen, így Budapesten, Békésben igyekeznek új embereket, fiatalokat is bevonni a vezetésbe. Pest és Heves megyében fiatalok vezetik a szervezetet. Ez jó, de mindenkinek sokat kell tanulni.
Igyekeztünk lendületben tartani a pártot. Folytattuk a kitelepüléseket, de az intenzitás csökkent. Támogattuk a kereskedelmi dolgozók népszavazási aláírásgyűjtését. Ez lehetőséget adott, hogy kimenjünk az utcára és egy szakszervezet felé is tettünk konkrét lépést. Megtettük azt, amit tettünk, de többre is képesek lettünk volna!
Indítottunk egy jó május elsejével, bár jobb lett volna, ha a nagygyűlésen többen vagyunk. A majális részére viszont sokan eljöttek kívülállók is. Megtartottuk a hagyományos Kádár-megemlékezést is.
Augusztus 20-i egri rendezvényünk igazi siker volt. Itt is lehettünk volna többen, de a célt elértük.
Voltak jó helyi kezdeményezéseink, köztük a vasutasnap Baranyában.
Elmentünk a korábbi köztársasági elnököt védő Fidesz-KDNP-gyűlésre. Az emberek jól fogadtak bennünket. Értékelik, hogy a Munkáspárt kiáll Magyarország függetlenségéért, a magyar emberekért.
A párt anyagi működtetése napi gondot jelent. Nem engedhetjük meg, hogy csökkenjen a bevétel. Minden többe kerül, A Szabadság kiadása, az internet, az üzemeltetés, minden.
Most újra elindítunk egy gyűjtési akciót. Beszéljünk minden elvtársunkkal! Értessük meg, hogy áldozatokra van szükség! Mondjuk el, hogy ha nem lesz elég pénz, fel kell adni az eddigi eredményeinket! Azt pedig nem szabad! A Szabadság kell, az internet is nagyon kell, a rendezvények is kellenek, ha komoly párt akarunk maradni.
Mi pedig komoly, erős párt akarunk maradni, mi másokra, az emberekre, szervezetekre befolyást a meggyőződésünkkel, a szervezettségünkkel, a fegyelmezett munkánkkal tudunk gyakorolni.
About the Author
Nagy István 