Látványosan halad Mohácson a Duna-híd építése – ennek viszont nem mindenki örül Fotó: Sándor Judit
„Látványosan halad a Mohácsot és Újmohácsot összekötő új Duna-híd építése, amely alapjaiban változtathatja meg a két part közötti közlekedést. A mohácsi Duna-híd sokak számára régóta várt könnyebbséget jelenthet, miközben az újmohácsiak egy része attól tart, hogy lakóhelyük nyugalma is megváltozik.
Újmohácsiként természetesen én is figyelemmel kísérem az új Duna-híd építését. A munkálatok egyre látványosabbak, a hídszerkezet már a Duna fölé ér, így lassan valóban kézzelfogható közelségbe kerül az, amiről hosszú évekig csak beszéltünk.
Nem felhőtlen az öröm a Duna-híd építése miatt a helyiek körében
Azt gondolom, a helyi lakók közül legtöbben örülünk annak, hogy egyszer végre nem a komphoz vagy a kishajóhoz kell igazítani az életünket. A híd állandó és kiszámítható kapcsolatot jelent majd Moháccsal, ami munkába járásnál, bevásárlásnál, ügyintézésnél vagy egy váratlan helyzetben is hatalmas könnyebbség lehet.
Mégis van bennem némi aggodalom, és ezzel tudomásom szerint nem vagyok egyedül a Mohácsi-szigeten élők között.
Újmohács egyik legnagyobb értéke éppen a nyugalma. Falusias környezetben élünk, ahol egészen más az élet ritmusa, mint a Duna túloldalán. Ismerjük a környéket, ismerjük egymást, nincs jelentős átmenő forgalom. Attól tartunk néhányan, hogy a híd átadásával mindez nagyon gyorsan megváltozhat.
Újmohács városias jelleget ölt, vagy megmarad a falusias hangulat?
A hídhoz közel harminc kilométernyi kapcsolódó útfejlesztés társul, így nyilvánvaló, hogy nem egyszerűen a komp helyére épül egy átkelő: egy új közlekedési kapcsolat jön létre a térségben. Ez pedig várhatóan olyan autósokat is erre hoz majd, akiknek eddig eszükbe sem jutott Újmohács felé közlekedni.
Vajon mennyivel nő majd a forgalom? Megmarad-e a településrész csendes, falusias jellege? Milyen hatással lesz mindez a közbiztonságra és az itt élők mindennapjaira? Ezekre ma még nem tudjuk a választ, ezért talán természetes, hogy az öröm mellett bizonytalanság is van bennünk.
Nem szeretném azonban előre rossznak látni a változást. Könnyen lehet, hogy néhány év múlva éppen mi, akik most aggódunk, mondjuk majd azt, hogy elképzelni sem tudnánk az életünket a híd nélkül. Az állandó összeköttetés rengeteg bosszúságtól és várakozástól kímélhet meg bennünket.
Én csak azt remélem, hogy a fejlődés mellett Újmohács értékeit is sikerül megőrizni. Legyen híd, legyen egyszerűbb és gyorsabb a közlekedés, de maradjon meg az a nyugodt, emberléptékű környezet is, amiért sokan szeretünk itt élni.
Ha ez a kettő együtt megvalósul, akkor valóban mi, újmohácsiak lehetünk az új Duna-híd legnagyobb nyertesei.”
Eredeti írás: Jusztin Levente
Fotó forrása: bama.hu
