Mostanra már hónapok óta tart a Duna vízszintjének egyre aggasztóbb állapota Forrás: MW; teol.hu
„Egyre beljebb kell menniük a kövezéseken a horgászoknak, hogy egyáltalán elérjék a Dunát Tolna vármegyében. A folyó vízállása történelmi mélységbe süllyedt, Domborinál és Dunaföldvárnál is megdőltek a korábbi negatív rekordok. A nyári vízhiány már súlyos halpusztulást okozott, és a Paksi Atomerőmű működését is befolyásolta. Most a horgászok attól tartanak, hogy a tartósan extrém kisvíz a Duna élővilágát is veszélyeztetheti.
– Több mint harminc éve járok ki a Dunára horgászni, de ilyet még nem láttam – mondta lapunknak Szabó Sándor. A horgász szerint korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy ennyit kelljen gyalogolnia a kövezésen ahhoz, hogy elérje a vizet. Mint mondta, már nem egyszerűen furcsa számára a látvány, hanem kifejezetten aggasztó.
Hasonló tapasztalatokról számoltak be bogyiszói, faddi és tolnai horgászok is. Darabics István, aki Fadd térségében jár rendszeresen a folyóra, azt mondta, a megszokott horgászhelyeken sok helyen métereket húzódott vissza a víz. Egy bizonyos szintig az apadás még akár kedvezhet is a horgászatnak, hiszen a halak kisebb területre koncentrálódnak, könnyebben megtalálhatók a medertörések és gödrök. Egy ponton túl azonban már éppen a halak élőhelye szűkül be, ami hosszabb távon komoly problémákat okozhat.
A Duna élővilága miatt aggódnak a horgászok
A horgászok különösen attól tartanak, hogy az őshonos vagy hosszú ideje a Dunában élő halfajok kerülhetnek veszélybe. A sekély parti részek ugyanis több faj számára táplálkozó-, pihenő- és szaporodóhelyet jelentenek. Ha ezek tartósan szárazra kerülnek, annak a halállomány is megérezheti a következményeit.
A vízügy október 8-án Domborinál mínusz 152 centiméteres vízállást mért, miközben a korábbi negatív rekord mínusz 144 centiméter volt. Dunaföldvárnál mínusz 241 centimétert mutatott a mérce, ami szintén új történelmi mélypont. Paksnál mínusz 122 centiméter körül alakult a vízállás. A vízmércék értékei saját nullpontjukhoz viszonyított adatok, ezért egymással közvetlenül nem hasonlíthatók össze.
A helyzet nem előzmény nélküli. A nyár közepén a rendkívüli hőség és vízhiány miatt a simontornyai térség halastavaiban több mint kétszáz tonna hal pusztult el. A Duna alacsony vízállása a Paksi Atomerőmű működését is érintette: teljesítménycsökkentésre, majd több blokk leterhelésére is szükség volt.
Azóta sem érkezett tartós fordulat. A Duna ősszel ismét rekordközeli, több helyen rekordalacsony szintre apadt. A parton pedig azok érzik ezt a legközvetlenebbül, akik évtizedek óta járnak ki a folyóra. Szabó Sándor most először látja úgy, hogy már nem egyszerű kisvízről van szó: a folyó látványa valóban ijesztővé vált.”
Eredeti írás: Bencze Péter
Fotó forrása: teol.hu; MW
