Kövess és lájkolj minket:

“2027 Év Rovara szavazás

A Magyar Rovartani Társaság az idén rendhagyó módon egyetlen bogárcsalád, a futóbogarak fajai közül állít jelölteket az év rovara címre.

Ismerd meg három jelöltünket, valamint rajtuk keresztül a futóbogarak családját, és szavazz december 6-a éjfélig a 2027-es év rovarára!

Az ismertető szerzői: Kutasi Csaba és Szél Győző

A grafikák alkotója Szőke Viktória

A futóbogarak (Carabidae) az egyik legfajgazdagabb bogárcsalád, melynek hazánkban is több mint 500 képviselője akad, világszerte pedig csaknem százszor (!) ennyi. Változatos birodalom ez, ahová színpompás és meghökkentő alakú-méretű fajok tartoznak, bár a mérsékelt övben inkább egyszínű feketés és kis vagy közepes méretű fajok élnek. Jelentőségük természetvédelmi és növényvédelmi szempontból sem elhanyagolható. Nem utolsó sorban pedig azért esett rájuk a választás, mert az év rovara 15 éves történetében még jelölt sem volt ebből a fontos családból.

Először ismerkedjünk meg ezzel a családdal, amelybe mindhárom jelölt tartozik.

Futóbogarak (Carabidae)

A futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) a bogarak rendjén belül a ragadozó bogarak (Adephaga) alrendjének legnagyobb családját alkotják. Változatosságuknak és jó alkalmazkodóképességüknek köszönhetően a sarkvidékek kivételével minden élőhelyen megtalálhatók, és általában nagy egyedszámban vannak jelen. A világon több mint 40 000 fajuk ismert, ebből 2 700 él Európában, Magyarországon 536 fajt ismerünk, ezzel hazánkban a negyedik legfajgazdagabb bogárcsaládként tartjuk számon. Természetvédelmi szempontból is fontos csoport, a bogarak között a legtöbb védett faj közülük kerül ki (5 fokozottan védett és 50 védett).

csupasz bűzfutó (*Chlaenius spoliatus*) (Szerző: Balogh Diána, Forrás:
https://www.izeltlabuak.hu/talalat/84868, Licenc: CC BY 4.0

Nevüknek megfelelően gyorsan mozgó állatok, méretük, színezetük, testalkatuk igen változatos. A hazai fajok közül a legkisebb alig éri el a 2 millimétert, a legnagyobb pedig a 40 mm-t is meghaladhatja. A szénfeketétől a szalmasárgán át a többé-kevésbé színjátszó kékeszöld-rezes ércfényűig sokféle színezetű forma akad közöttük, míg testalakjuk többnyire hosszúkás, ritkábban tömzsi, esetleg ovális. Vannak éjszaka és nappal aktív fajok, az éjszakaiak általában nagyobbak, barnásak vagy feketék, míg a nappaliak gyakran élénk színűek, fémfényűek, esetleg irizálók. A legtöbb faj tavasszal vagy ősszel gyakori, az aktivitási csúcsuk rendszerint egybeesik a szaporodási időszakkal. A futóbogarak zöme röpképes, kisebb részüknek a hártyás szárnya csökevényes, vagy teljesen hiányzik.

A családba tartozó fajok jórészt a talajszinten kialakult bogár-együttesek meghatározó elemei. Minden élőhelynek megvan a maga sajátos futóbogár-együttese. A faj- és egyedszám tekintetében az egyes élőhelytípusok jelentősen eltérhetnek egymástól.

A futóbogarak jórészt ragadozók, élő állatokat zsákmányolnak, de nem kis mértékben dögöt és növényi táplálékot is fogyasztanak. Ezzel szemben a gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) több országban veszélyes kártevő, a gabona jelentős károsítója. A ragadozó fajok általában generalista predátorok, csak kevés faj specialista. Ez utóbbihoz tartoznak a cirpelőfutók (Cychrus-fajok), melyek megnyúlt fejükkel a házas csigák ragadozói. Különös módon zsákmányol a pilláscsápú futó (Loricera pilicornis), amely a csápján levő hosszú szőrökkel ejti fogságba a táplálékállataikat, az ugróvillásokat. A testen kívüli emésztés gyakori táplálkozási mód, ez jellemző a nagy testű futrinkákra (Carabus-fajokra) is, amely során a bogarak az emésztőenzimek által elfolyósított táplálékot szívják fel. Más csoportok tagjai a táplálékot rágóikkal egyszerűen feldarabolják. A futóbogarak, mint predátorok a kártevők szabályozásában fontos szerepet játszanak. A magevő fajoknak pedig a biológiai gyomszabályozásban lehet szerepük (Harpalus- és Amara-fajok).

aranypettyes futrinka (*Carabus hortensis*) (Szerző: Tamási Gergő, Forrás: https://www.izeltlabuak.hu/talalat/525575, Licenc: CC BY 4.0)

Sok futóbogár meglehetősen szűk tűrésű, a környezeti tényezők megváltozására és az antropogén hatásokra is érzékenyen reagálnak, ezért indikátor szervezetekként is jól használhatók. Mivel talajcsapdákkal (talajba süllyesztett poharakkal) jól gyűjthetők, a minták statisztikailag feldolgozhatók, összehasonlíthatók, így az ökológiai vizsgálatok fontos alanyai. Használják őket a környezetszennyezés kimutatására, az élőhelyek természetvédelmi szempontú osztályozására, az erdőtalajok tápanyagszint-jellemzésére, valamint az erdők korának becslésére is.

Három jellegzetes faj verseng az év rovara címért:

az Óriás, a Hernyóölő és a Rejtőzködő szépség

Ez egy rövid indoklás az elnevezésekről: A négy centiméter feletti méretével a bőrfutrinka (Carabus coriaceus) a legnagyobb futóbogár hazánkban, az aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta) nemcsak bábokat, hanem hernyókat is rabol és jelentősen gyéríti őket, a szegélyes futrinkát (Carabus marginalis) sokáig csak a Barcsi borókás területéről ismertük, az utóbbi évtizedekben fedeztük fel, hogy ez a szép bogár a Dunántúl számos más homokvidékén is előfordul.

A bőrfutrinka (Carabus coriaceus), az Óriás

Négy centimétert elérő vagy akár meg is haladó méretével a bőrfutrinka (Carabus coriaceus) a legnagyobb termetű hazai futóbogarunk. Színe teljesen fekete, nevét bőrszerűen ráncolt szárnyfedőjéről kapta. A hazai futrinkák (Carabus-fajok) egyik leggyakoribb képviselője. A nálunk honos 27 futrinkafaj ragadozó, zömmel erdőlakó és többnyire röpképtelen. Hazánkban minden futrinkafaj védettséget élvez, így a bőrfutrinka is, melynek természetvédelmi értéke 5000 Ft.

Magyarországon szélesen elterjedt, elsősorban a domb- és hegyvidék erdeiben, erdőszegélyeiben él. Kertekben és lakott területeken is gyakran látható, leginkább éjszaka aktív, de nappal is tevékenykedik. Semmilyen másik bogárfajjal nem lehet összetéveszteni. Rokonaihoz hasonlóan a talajon mozog, hártyás szárnya elcsökevényesedett, így nem tud repülni, a szárnyfedői a varratnál össze is nőttek.

Táplálékát nagyobbrészt csigák, földigiliszták, elhullott kisebb gerincesek (hüllők, kisemlősök) teszik ki, de olykor hullott gyümölcsből is lakmározik. Áldozatát erős rágóival ragadja meg, miközben emésztőváladékot bocsát rá, majd az idővel feloldott táplálékot szürcsöli fel. Támadójára védekezésül finoman elporlasztott, kellemetlen szagú, maró váladékot spriccel. Ha a savas váladék az ember szemébe kerül, szinte elviselhetetlenül csíp, de nem jár veszélyes következményekkel. Ősszel szaporodik, több évig él, idősebb példányai kopott rágóikról ismerhetők fel.

*bőrfutrinka lárvája (Szerző: Etelka Tér, Forrás: https://www.izeltlabuak.hu/talalat/104673, Licenc: CC BY 4.0*)

Hazánkban több földrajzi alfaja is él, melyek elsősorban méretükben és szárnyfedőik simaságában térnek el egymástól. Természetes ellenségük, illetve fogyasztójuk a sün, a borz és a vaddisznó, de a varjúfélék és a fácán sem veti meg őket.

Az aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta), a Hernyóölő

2,5-3 centiméteres méretével az aranyos bábrabló az egyik legszebb futóbogarunk, feje és előháta kék, szárnyfedői aranyoszöldek vagy rézvörösek. Magyar nevéhez hűen szinte kizárólag lepkebábokat és hernyókat fogyaszt. Elsősorban a gyapjaslepkéket (Lymantria dispar) pusztítja, de más lepkehernyókkal is végez, így az apácalepkéket (Lymantria monacha), a búcsújáró lepkéket (Thaumetopoea processionea) és a bagolylepkéket (Noctuidae) is tizedeli. Egy bogár évente mintegy 400 hernyóval végez. Nagyobb számban csak hernyójárásos években jelenik meg, egyébként ritka faj. Áldásos tevékenységéért betelepítették Észak-Amerikába, ahol a behurcolt gyapjaslepkék állományait sikerül féken tartania. A legtöbb futóbogártól eltérően nappali aktivitású, a talajon is mozog, de főleg a fatörzseken és az ágakon vadászik.

Hazánkban a hegy-és dombvidéki tölgyesek lakója, de az alföldi keményfaligetekben, füzesekben, nádasokban is előfordul. Hártyás szárnya és szárnyizomzata fejlett, ennek ellenére szinte alig repül. A kifejlett bogarak a talajban telelnek és akár négy évig is élnek.

*aranyos bábrabló lárvája (Szerző: Harmat Bea; Forrás: https://www.izeltlabuak.hu/talalat/95706; Licenc: CC BY 4.0)*

Rokona a kis bábrabló (Calosoma inquisitor) sokkal gyakoribb és hasonlóan aktív hernyópusztító. Az aranypettyes bábrabló (Calosoma auropunctatum) pedig a nyílt területek predátora, sztyeppréteken, parlagokon, mezőgazdasági területeken éjszaka jár hernyókból és egyéb gerinctelenekből álló zsákmánya után. A biológiai védekezésben fontos szerepük van az erdőket károsító lepkefajok állományainak korlátozásában. Hazánkban minden bábrablófaj védett, így az aranyos bábrabló is, melynek természetvédelmi értéke 5000 Ft.

A szegélyes futrinka (Carabus marginalis), a Rejtőzködő szépség

A szegélyes futrinkát (Carabus marginalis) Magyarországon sokáig csak a Barcsi borókás területéről ismerték, azonban az utóbbi évtizedek kutatásai bizonyították, hogy ez a szép bogár a Dunántúl számos további homokvidékén is előfordul. A szegélyes futrinka első hazai példányát Dudich Endre zoológus, a budapesti egyetem legendás professzora találta meg 1932-ben a Somogy megyei Darányban, egy legelő itatóvályújában. Később a Bakony és a Belső-Somogy, újabban pedig az Észak-Dunántúl több pontjáról is megkerült.

Annak ellenére is ritka fajnak számít, hogy az utóbbi években egyre több lelőhelyről került elő hazánkban. A szegélyes futrinka kelet-európai–nyugat-szibériai elterjedésű faj, ami Németországból már kipusztult, de eltűnt Lengyelország nagy részéről is. Elterjedési területének nyugati határát Magyarország képezi. Élőhelyeit savanyú homoktalajon kialakult különféle erdők, borókások, akácosok, erdeifenyvesek szegélye és tisztásai képezi. Bár elsősorban ragadozó, olykor elhullott állatok tetemén is lakmározik.

A közepes méretű, sötét alapszínű bogáron a legfeltűnőbb az élénkzölden, olykor sárgás-vöröses színben világító oldalszegélye. A ragyogó fémfény nem festékanyagtól származik, hanem a kültakaró sajátos finomszerkezetének köszönhető.

Őszi szaporodású, több évig élő bogár, melynek évente egy nemzedéke fejlődik ki. Ez a 2-3 centiméteres bogár nem tud repülni és a többi futrinkafajhoz hasonlóan hazánkban védettséget élvez, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.”