Emberkísérlet Magyarországon: A tőkés elit két arca, avagy a Tisza és a Fidesz politikai kapitalizmusa

Kós Zoltán 2026.11.14. 6 minutes read

Kövess és lájkolj minket:

“Valóságos politikai és gazdasági emberkísérlet zajlik Magyarországon, ahol a hatalmi elit cseréje nem a rendszer lényegét, csupán a haszonélvezők körét változtatta meg. Tisztázzunk valamit az elején: a korábbi rendszer képviselőinek elszámoltatása alapvető jogállami elvárás. Ha a Fidesz politikusai bűnt követtek el, a bíróság előtt a helyük, és a független igazságszolgáltatásnak kell döntenie a büntetésükről. Az Orbán-rendszer tizenhat éve alatt kiépített, oligarchákra és a nemzeti tőke oligarchikus koncentrációjára épülő államkapitalizmus megérett a bukásra, és védhetetlen.

A probléma ott kezdődik, hogy a jelenlegi Tisza-kormányzat láthatóan egy még gátlástalanabb, neoliberális alapú gazdasági elnyomást vezet be, miközben a bilincscsörgetést csupán figyelemelterelésre használja.

A mintázat egyértelmű: valahányszor kiderül a Tisza-kormány egy-egy súlyos hazugsága vagy kampányígéretének megszegése – legyen szó a beígért béremelések elmaradásáról vagy a „Zsolti bácsi-ügy” néven elhíresült botrányról –, a hatóságok látványosan elővezetnek egy-egy korábbi fideszes pártkatonát. Ugyanez a politikai színjáték zajlik le akkor is, amikor a kormányzat olyan strukturális hibákat vét, amelyekbe egy magát komolyan vevő kabinetnek azonnal bele kellene buknia. Kiváló példa erre az ügynökakták körüli botrány: egy hiányos, zavaros elvek alapján szelektált, hevenyészett adatbázisra építve terjesztettek hamis információkat a saját állampolgáraikról negyven-ötven évvel ezelőtti ügyek kapcsán. Ez a fajta politikai boszorkányüldözés és manipuláció teljes mértékben elfogadhatatlan.

A kisember fizet: Adóprés és multinacionális tőke
A gazdasági realitás azt mutatja, hogy mindkét formáció a gátlástalan kapitalista logika mentén működik, csak más-más tőkéscsoportok érdekeit szolgálják ki. Míg a Fidesz a hazai kegyenc oligarchák milliárdossá tételére optimalizálta az államkasszát, addig a Tisza-kormány a globális nagytőke előtt nyitja meg a kapukat, miközben a lakosságra hárítja a számlát.

A Tisza-kormány alatt a megszorítások és a lakossági terhek drasztikusan növekednek, miközben a reálbérek növekedése messze elmarad az ígéretektől:

18 új adónem bevezetése, amely közvetlenül sarcolja ki a fogyasztókat és a kisvállalkozásokat.
Rohamosan emelkedő üzemanyagárak és megállíthatatlan infláció, ami felemészti a családok megtakarításait.
Ugrásszerűen növekvő munkanélküliség, miközben a kormányzati kommunikáció megpróbálja elbagatellizálni a válságot.
A mesterségesen erősített forintárfolyam, amely a hazai termelő és exportáló magyar cégeket végérvényesen kiszorítja a piacról.

Ennek a gazdaságpolitikának a legnagyobb nyertesei újra a külföldi multinacionális vállalatok, amelyek a magyar munkaerő kizsákmányolásával és a hazai kkv-szektor tönkretételével maximalizálják a profitjukat.

A „független” média cinkos hallgatása

Adódik a kérdés: miért nem lázad fel a lakosság a nyilvánvaló megszorítások láttán? A válasz a média és a kulturális elit felelősségében rejlik. A Tiszát hatalomra segítő, önmagát objektívnek és függetlennek nevező média – amelynek számos celebje és véleményvezére szinte azonnal jól fizetett kormányzati pozíciókba igazolt át – ma hermetikusan lezárja a nyilvánosságot a kritikák elől.

A Tisza-rendszer renoméját károsító ügyek egyszerűen nem léphetik át a hírküszöböt:

A Zsolti bácsi-ügy? Teljes körű hírzárlat és hallgatás.
Az elszabaduló benzinárak? Elrejtett, apróbetűs lábjegyzet a gazdasági rovatok végén.
A be nem tartott kampányígéretek? Elintézik annyival, hogy „Peti ezt csak viccből, a kampány hevében mondta”.
Infláció és munkanélküliség? Cinikus magyarázatok gyártása, miszerint „Zambiában sokkal rosszabb a helyzet, az emberek mégis boldogabbak”.
Működésképtelen minisztériumok? A sajtó türelemre int, mondván, „hét hónap alatt nem lehet csodát tenni”.

A Tisza-kormányzat és a mögötte álló finanszírozott médiahálózat pontosan ugyanazt a gátlástalan propagandát folytatja, mint amit a Fidesz végzett tizenhat éven keresztül: ködösítenek, elhallgatnak, hazudoznak és bűnbakokat képeznek.

Szintlépés a jogtiprásban

A valódi szintlépés azonban a jogállami keretek nyílt szétverésében mutatkozik meg. Míg az Orbán-kormány a törvények formális alakítgatásával, a jog kiskapuit kihasználva építette ki a maga autoriter rendszerét, addig a Tisza-kormány már a látszatra sem ad: minden skrupulus nélkül hajt végre nyíltan jogellenes lépéseket.
Mára a mindennapok részévé vált a jogszerűtlenül, politikai puccsal leváltott köztársasági elnök esete, a magyar állampolgárok önkényes kizárása a választhatóságból, valamint politikai ellenfelek érdemi vádirat és bizonyítékok nélküli börtönben tartása. A Tisza Párt bebizonyította, hogy valójában a Fidesz egy jóval durvább, gátlástalanabb kiadása. A leginkább aggasztó az, hogy ezt a nyílt autoriter fordulatot az az emberi jogokra és sajtószabadságra oly érzékeny liberális elit és médiahálózat fedezi, amely eddig a legkisebb morális meghasonlást sem mutatta a jogsértések láttán.

Vajon meddig tartható fenn ez az állapot? Mikor jön el a pont, amikor a magyar állampolgároknak fontosabbá válik a saját megélhetésük, a bérük, a nyugdíjuk és a mindennapi biztonságuk, mint az a politikai cirkusz, amelyben néhány – akár valóban bűnös – fideszes politikust bilincsben vezetnek el a kamerák előtt? Ez a Magyarországon zajló politikai-gazdasági emberkísérlet legnagyobb és leghúsbavágóbb kérdése.”