Most már elég biztosnak tűnik, hogy az EU így vagy úgy, de megnyirbálja a Magyarországnak járó EU-s pénzeket. Az EU-s pénzek elvonása büntetés az Orbán-kormányért – ismételgeti örömittasan az ellenzék. Ez éppen olyan politikai tudatlanság, mint azt állítani, hogy Trianon büntetés volt az 1919-es Tanácsköztársaságért.
Egészen másról van szó. Az európai nagytőke érvényesíti akaratát és erejét a magyar tőkés elittel szemben. Ezt tette az első világháború után és ezt teszi folyamatosan az elmúlt harminc évben.
Könnyebb Trianonért bűnbaknak a Tanácsköztársaságot kikiáltani, mintsem bevallani, hogy hibás döntés volt a németek oldalán belépni az első világháborúba. Ma is könnyebb az Orbán-kormányt szidni, mintsem bevallani, hogy a magyar elit, benne a konzervatívok és liberálisok is, 1989-ben rossz alkut kötött a nyugattal.
1989-ben az akkori ellenzék, konzervatívok és liberálisok, égtek a vágytól, hogy visszaszerezzenek mindent, amit ők vagy elődjeik 1945 után elvesztettek. Mindent, azaz a gyárakat, a bankokat, a földeket, a házakat, és persze, mindenek előtt a hatalmat.
A magyar ellenzék, azaz az MDF lakitelki sátorozása és az SZDSZ-esek szamizdatos akciói kevesek voltak a szocializmus megdöntéséhez. Kellett a külföld segítsége, politikai támogatása és a pénze is. Bush Amerikája és Kohl Németországa mindent megadott, s szépen hatalomra juttatta a magyar ellenzéket. Ők cserébe megígérték, hogy teljesítik a nyugat minden kívánságát.
A magyar nép számára ez a lehető legrosszabb alku volt, de ki törődött akkor a magyar néppel? A tőkés elitnek viszont jónak tűnt. A hatalom mámora feledtette, hogy a rendszerváltásért az első perctől kezdve fizetni kellett.
Mivel? Önök is jól tudják. A nyugat megvehette a magyar gyárakat, a kereskedelmet, a bankokat. Magyarország engedte, hogy a nyugat használja területét a Jugoszlávia elleni háborúban. Szó nélkül követtük az USA-t Afganisztánba, Koszovóba, mindenhova.
Ment minden, mint a karikacsapás, csakhogy a világ megváltozott. Jött a gazdasági válság, majd a covid. A britek kiléptek az EU-ból, és átálltak az USA-hoz. Oroszország is magához tért és kezdte kiépíteni állásait Európában. Megjelent Kína, és csak idő kérdése volt, hogy ketten mikor változtatják meg Európát. A kínai sikerek mögött ráadásul egy másik rendszer, a kínai szocializmus állt, ami végképp megakadt a nyugat torkán.
Az idő múlásával a magyar elit úgy gondolta, hogy már nem érvényes az 1989-es alku, azaz már nem tartozunk a nyugatnak semmivel. Orbán Viktor tett is erre célzást, mondván, hogy mi odaadtuk a piacunkat, a cukorgyárainkat, ráadásul évtizedek óta kiállunk az EU mellett, úgyhogy nincs alapotok követelőzni!
Az EU vezetése ezt nem így gondolta. Eleinte csak utalt arra, hogy a tartozás még nincs rendezve. Gondolták, ez elég figyelmeztetésnek. 2010 után azonban az Orbán-kormány gyökeres fordulatot vett a politikában. Meg is indokolták, hogy a liberális úton itt előbb utóbb tömeges elégedetlenség, netán forradalom lesz, ami nyilván az EU-nak se érdeke, úgyhogy nézzétek el, hogy mi külön úton járunk!
Az EU egy ideig elnézte. A helyzet azonban megváltozott. Bármily korlátozott is a mai EU-vezetők intellektuális szintje, veszélyérzetük azért van. Megértették, hogy az európai ház, az európai kapitalizmus totális összeomlását csak egy módon tudják megakadályozni. Egységes Európa kilengések nélkül, mindent alárendelve a pénzügyi tőke akaratának! És ez is lényeges, tenni azt, amit Amerika mond.
Az Orbán-kormány ellenkezett. Biztosak voltak abban, hogy a liberális út, a centralizált Európa a kapitalista rendszer pusztulásához vezethet. Tehát: ellenállni, amíg lehet, szövetségeseket keresni, ahol csak lehet! És főleg otthon megőrizni a stabilitást.
Sok minden sikerült is a liberális ellenszél ellenére. A tőke jön a világ minden tájáról, fenntartva a magyar gazdaságot. Speciális viszonyt építettek ki Oroszországgal, így egyelőre van gáz. A keleti nyitással, a Kínával való kapcsolattal belépőt váltottak a világpolitikába. Nyíltan Trump mellé álltak és az európai konzervatív táborban előkelő szerephez jutottak.
De a konzervatív oldal belátta, hogy ez kevés lesz, és engedményeket kell tenni az EU-nak. 2022-ben Orbán úgy alakította át kormányát, hogy közvetlenül is szerephez jutottak a nagytőke képviselői, akik talán könnyebben találnak közös nevezőt az EU tőkés erőivel. Talán ment is volna, ha az ukrajnai háború nem mérgesedik el. Talán nem lesz világháború, talán sikerül elkerülni az atomháborút, de a küzdelem most más életre-halálra megy. Az USA le akarja győzni az oroszokat, és velük együtt végleg maga alá rendelni az EU-t. Az EU vezetői pedig partnerek ebben.
Van-e megoldás? Biztos, hogy az EU és a kormány valahogy megegyezik. Az EU nem megdönteni akarja Orbánt, hanem engedelmes szövetségessé szelídíteni. A NATO-nak és az EU-nak nem anarchia kell Magyarországon, hanem olyan kormány, mely odahaza rendet tart, és hallgat a nyugatra.
Orbán engedményekre készül, ami nem jó. Minden engedmény egy darabka a függetlenségünkből. De a DK, Dobrev árnyékormánya mindent odaadna.
Szerintünk másutt kellene partnereket keresni, nem függeni az EU kényétől-kedvétől. A világ most átrendeződik. Ez soha vissza nem térő lehetőség új megoldásokat találni. Érdemes lenne jobban odafigyelni, hogy Szamarkandban egy új világ születik.
