„Festői ipari idillel indul a New York Times riportja az észak-franciaországi Arques-ban található Arc International üvegárugyárból, a bevezetőben van minden vörösen izzó ipari kemencék akolmelegétől a kristálytiszta, langyos üvegig. Hamar kiderül azonban, hogy mint az európai gazdasági sajtó cikkeinek döntő többsége az elmúlt évben, ez az írás is az európai energiaválságról szól. „Az Arcot éveken át az olcsó energia hajtotta, ami segített abban, hogy a cég a világ legnagyobb üvegétkészlet-gyártójává válhasson, emellett létfontosságú munkaadóvá Észak-Franciaország e munkásosztálybeli régiójában” – írja a lap.
Ez azonban most megváltozott: az orosz gáz elzárása óriási kockázatokat hozott a vállalat életébe, s az energiaárak oly gyorsan ugrottak meg, hogy a vezérigazgatónak két hónap alatt hatszor kellett átírnia üzleti tervét. „Az energiaintenzív vállalatok számára, mint amilyen a miénk, ez bénító” – nyilatkozta az NYT-nek Nicholas Hodler vezérigazgató. „A magas energiaárak ostorként csapkodják az európai ipart, arra kényszerítik a gyárakat, hogy hirtelen vágják vissza a termelést, és munkavállalók tízezreit küldjék kényszerszabadságra.
A megszorítások, hiába lesznek a várakozások szerint ideiglenesek, fájdalmas recesszió kockázatát vetítik előre Európában”
– írja az NYT, amely felhívja a figyelmet arra is, hogy az eurózóna ipari termelése júliusban előző év azonos hónapjához képest 2,3 százalékkal csökkent.
Minden leáll a szankciók miatt
Majd elkezdik felsorolni az érintett iparágakat: leállt Európa alumínium- és cinkgyártásának fele, köztük a német Arcelor Mittal, Európa legnagyobb acélgyára. A gáz- és áramexportőr Norvégiában az Alcoa alumíniumipari óriás egy kohójában harmadával fogja vissza a termelést. A világ legnagyobb cinkgyártója, a holland Nyrstar határozatlan időre felfüggesztette termelését, sőt, még a német Hakle vécépapírgyár is csődbe jutott.
„A krízisben bizonyos mértékben az európai szankciók ütnek vissza, amelyeknek Moszkvát kellett volna büntetniük Ukrajna inváziójáért.
A fájdalom azonban aláásta az európai cégek bizalmát, illetve tervezési képességüket” – törte meg a szankciók hatásossága körüli uniszónót a vezető amerikai lap.
A New York Times említést tesz Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök áramársapka- és energetikai vállalatokat érintő extraprofitadó-javaslatáról is, de megjegyzi: „Lehet, hogy a megoldások nem lesznek elég gyorsak. A költségek már most fölé emelkedtek annak, amit sok termelő vállalat megengedhet magának. Európai cégek százai vannak fixáras energiaszerződéseik végén, melyeket akkor írtak alá, mikor az árak alacsonyabbak voltak, októberben pedig folyó áron kell őket megújítaniuk.”
A vásárlóknak sincs már pénzük
Emellett keményen sújtja az európai termelő vállalatokat a keresleti oldali alkalmazkodás is – az európai embereknek ugyanis a magas energiaárak miatt egyre kevesebb pénzük van bármi másra. „A vásárlók hirtelen abbahagyták az olyan tárgyak vásárlását, mint a gyertyatartók vagy a mosógépek, melyekhez az Arc üvegablakokat gyárt, s így a mélybe zuhantak a megrendelésszámok” – így az NYT. „Ez a kettős ütés az Arc menedzsmentjét kétségbeesett megoldáskeresésre kényszerítette – de egyik megoldás sem túl kívánatos.”
Végül úgy döntöttek, ahogy rengeteg más európai vállalat fog még az elkövetkezendő néhány hónapban. „1600 munkást kértek arra, hogy minden héten két napot maradjanak otthon a költségek csökkentése érdekében. Emellett most először fognak az Arc kemencéi dízelre váltani a földgáz helyett, amelyet közvetlenül, csővezetéken keresztül kap a gyár.
A dízel 30 százalékkal fogja megemelni az Arc szén-dioxid-lábnyomát, és óriási mennyiségekben, tartálykamionokkal kell hordani majd”
– vázolja a lap az észak-franciaországi üveggyár alkalmazkodási módszerét. Ez azonban még nem minden: „Még sokkal ijesztőbb az, hogy kilátásban van az Arc kemencéinek leállítása. »Egy üvegolvasztó kemencét nem lehet csak úgy kikapcsolni, az tönkretenné« – mondta Hodler vezérigazgató. »Ha finoman lekapcsolják őket, túlélhetik, de több mint egy hónap lesz újra bemelegíteni őket.«”
A cikk szerzői zárásul még meginterjúvolnak egy kényszerszabadságra küldött munkást. „Bére 80 százalékát kapta, amíg állt a gyár, ez 130 euró kieső bért jelentett összesen. Ugyanakkor azonban elmondása szerint a kis autója feltöltéséhez szükséges bezinszámla majdnem 100 euróra nőtt az év elei körülbelül 50 euróról” – írja le a New York Times az európai munkássorsot 2022 energiaválságában.”
Címlap fotó: Mark Lennihan | Forrás: AP
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
