A kormány beterjesztette a parlament elé azokat a törvényeket, amelyek elfogadása esetén az EU-s pénzek jöhetnek Magyarországra. A legkritikusabb pont „az európai uniós költségvetési források felhasználásának ellenőrzéséről” szóló törvény.
Az Orbán-kormány láthatóan lenyelte a pofont. Az EU-s pénzeknek a szabály szerint mindenféle hercehurca nélkül kellett volna jönnie, de nem jött. Az EU liberális vezetői úgy gondolták, hogy már nem csak politikai nyomást gyakorolnak a magyar kormányra, hanem a pénzek elvonásával választás elé állítják.
Az EU és a liberális ellenzék fő érve az, hogy Magyarországon korrupció van, a kormánypártok lenyúlják a pénzeket. Ez persze csak a duma. Átlátszó duma, mert ha van korrupció, akkor az mindenütt van, nem csak a kormánypártok által uralt területeken, hanem az ellenzéki önkormányzatokban is.
Az egész ügy mögött három kérdés áll. Egy, az ellenzék, a liberális erők 2010 óta nincsenek hatalmon és így nem részesülnek azokból az anyagi előnyökből, amelyeket bármely kormányzó párt élvezhet. Nem kell feltétlenül bűncselekményre gondolni. A hatalmon lévő mindig több állást tud adni a híveinek, jó fizetéssel és egyéb juttatásokkal. A hatalom olyan pályázatokat ír ki, amelyeket a hozzá közel állók nyernek meg, végülis törvényesen. 2010 óta ez a lehetőség a Fidesz-KDNP-koalíció embereié, és nem az ellenzéké.
Kettő, a jelenlegi rendszerben, és figyelembe véve a Fidesz kétharmados győzelmét, az ellenzéknek nincs beleszólása a hatalomba. A liberális ellenzék viszont azt szeretné, hogy ők is részesüljenek az állami média irányításából, beleszólhassanak olyan kulcskérdések eldöntésébe, mint az oktatás vagy az egészségügy. A jelenlegi kormány ezt nem engedi.
Három, a kérdés hátterében az Európai Unió eltérő felfogása is áll. A liberálisok úgy gondolják, hogy az EU-nak joga van beleszólni a magyar ügyekbe. A Fidesz pedig úgy gondolja, hogy nincs.
A liberális ellenzék pártjai 2010 óta nem tudtak nyerni a parlamenti választásokon és a 2019-es önkormányzati választásokon elért sikereik nem elegendőek arra, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra. Mit csinál az ellenzék? Folyamatosan a külföldtől, az EU-tól és az USA-tól kér segítséget. Gyakoroljanak ők nyomást a kormányra, kényszerítsék ők térdre a kormányt, segítsenek megdönteni a kormányt, és akkor majd jön az ellenzék.
Az EU ehhez partner. Igyekeztek segíteni az ellenzéket korábban is, de a liberális ellenzék olyan tehetetlen volt, hogy még külföldi segítséggel se tudtak hatalomra jutni. Az EU is átlátta, hogy ez az ellenzék képtelen lenne rendet tartani Magyarországon.
Most azonban változik a helyzet. A nyugati politika által előidézett drasztikus infláció, a háború és sok minden más rendkívüli nehézségeket idéz elő Magyarországon is. Senki sem tudja, hogy a nép mikor megy ki az utcára, és az mihez vezet. Az EU és az ellenzék most látta lehetségesnek, hogy bizonyos engedményekre kényszerítse az Orbán-kormányt.
Az EU követeléseiből látszik, hogy olyan változásokra akarták kényszeríteni az Orbán-kormányt, amelyek nagyobb beleszólást és több pénzt adhatnak a liberális ellenzéknek. Nem szabad bedőlni az európai jelszavaknak. Pénzről és hatalomról van szó.
Az Orbán-kormány nem térdelt le, de tett engedményeket. Nem lesz korrupcióellenes ügyészség, ahogyan a liberálisok követelték, de lesz Integritás Hatóság.
Az Integritás Hatóság nem általában a korrupcióval foglalkozó szerv, hanem „az európai uniós források felhasználása vagy annak ellenőrzése körében feladat- és hatáskörrel rendelkező szervezet”. A kettő között nagy a különbség.
Az Integritás Hatóság nem az EU magyarországi csendőre, de önálló állami szervezet, ami a „törvényeknek és a közvetlen hatállyal bíró európai uniós jognak van alárendelve.” Hát, ez sem lehetett egyszerű kompromisszum.
A kutya itt is a részletekben van elásva. Ki és hogyan kerülhet be az Integritás Hatóságba? A törvényjavaslat szerint „a Hatóság elnökét és elnökhelyetteseit az Állami Számvevőszék elnöke javaslatára a köztársasági elnök hat évre nevezi ki. Az elnök és az elnökhelyettes ismételten nem nevezhető ki.”
Demokráciának itt persze nyoma sincs. A parlamentnek nincs köze az egészhez, a népről, amely persze csak „forrása a hatalomnak”, már nem is beszélve. Az egész az uralkodó elit, az EU és a liberális ellenzék nagy alkuja.
A Hatóság vezetésébe jelentkezni kell, de csak olyanok tehetik, akik megfelelnek egy sor dolognak. „Rendelkezik jogi, közgazdasági vagy pénzügyi területen szerzett egyetemi végzettséggel, minden kétséget kizáróan független, a közbeszerzéshez és a korrupció elleni küzdelemhez kapcsolódó jogi vagy pénzügyi területeken szerzett széles körű szakmai gyakorlattal vagy tudományos munkássággal rendelkezik, továbbá nemzetközi háttérrel és tapasztalattal bír, beleértve az európai uniós ügyeket is.”
És még valami: nem kerülhet be olyan, aki az elmúlt 5 évben „köztársasági elnök, miniszterelnök, miniszter, a miniszterelnök politikai igazgatója, kormánybiztos, miniszterelnöki biztos, miniszterelnöki megbízott, miniszteri biztos, államtitkár, közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár, fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője, főpolgármester, főpolgármester-helyettes, polgármester, alpolgármester, helyi vagy megyei önkormányzati képviselő, megyei közgyűlés elnöke és alelnöke, országgyűlési képviselő, az Európai Parlament tagja, párt, pártalapítvány tagja vagy politikai párttal, pártalapítvánnyal foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban álló személy, ide értve bármely önkéntes alapon vagy díjazás ellenében végzett tevékenységet, gazdasági társaság vezető tisztségviselője, vezető testületének tagja, felügyelőbizottsági tagja, cégvezetője.”
Mindezt persze ellenőrizni kell, ezért megszületik a „Hatóság Igazgatósága Tagjainak Kiválasztásáért Felelős Alkalmassági Bizottság” is.
A fenti felsorolásból látható, hogy Magyarországon nem túl sok ember van, aki megfelel ezeknek a követelményeknek. De az is látható, hogy a liberális ellenzék környezetében több ilyen ember lehet. Végülis a többségük értelmiségi, és az elmúlt 5 évben nem voltak a hatalomban.
A törvény egyébként 45 gépelt oldal és 96 paragrafusból áll. Az Orbán-kormány engedményt tett, de úgy, hogy megőrizte méltóságát. Ez is valami, de ettől függetlenül igaz, hogy minden engedmény egy kis darab a függetlenségünkből.
Az EU továbbra se dirigálhat közvetlenül, de ez a törvény precedens. Ha egyszer keresztül tudták verni, akkor máskor is megpróbálják.
A liberális ellenzék ezzel nem jut hatalomra, de az emberei beleszólást kapnak egy sor ügybe. Ráadásul ezt állami pénzen, miniszteri és miniszterhelyettesi fizetéssel és juttatásokkal fogják végezni.
Ki marad ki mindenből? Te, én, mi, ti, ők! Vagyis a dolgozók, az egyszerű emberek, a magyar nép. Vagyis éppen azok, akik valóban függetlenek mindentől és akik valóban ellenőrizni tudnák, hogy hova megy az ország pénze. De a népet gondosan kihagyták mindenből. Ez is része az Orbán-kormány, az EU és a liberális ellenzék alkujának.
Mi lenne a megoldás? Mi jelentene igazi harcot a korrupció, az állami lopás ellen? A népi-dolgozói ellenőrzés bevezetése!
A munkahelyi kollektívák delegáltjaiból kell olyan ellenőrző szervet létrehozni, amely a nép érdekében, és nem a tőkések érdekében, ellenőrizné az állami szerveket.
Hozzáférést kell biztosítani a közinformációkhoz, meg kell teremteni az állami élet teljes átláthatóságát. Kiegyensúlyozott, pártatlan tájékoztatásra, egyenlő médiaesélyekre van szükség. A képviselők és a kormány ellenőrizhetőségét és visszahívhatóságát is meg kell teremteni.
Ez a korrupció elleni igazi harc. Minden más csak a magyar és az európai tőkés elit alkuja a magyar nép háta mögött.
Úgyhogy, senki se tapsoljon most örömében, hogy az alku eredményeként talán jön a pénz. Magyarország, a magyar nép drága árat fizet ezért.
