szerkeszto 
„Rúzsa Magdi 18 éves falubélije lehet a budapesti atlétikai világbajnokság egyik döntőse, sőt sztárja. Az Eb- ezüstérmes Világos Adriana a neten böngészve tanult meg gerelyt hajítani.
Kishegyes egy térképen nehezen fellelhető kisközség a Vajdaságban, a Telecskai-dombok ölelésében, félúton Topolya és Szenttamás között. Az ötezer lakosú településen született hírességek egyike Rúzsa Magdi énekesnő, aki Magyarországon csinált egyre csak felfelé ívelő karriert, a falu legújabb és legfiatalabb büszkesége ugyanakkor a 18 esztendős Világos Adriana, aki atléta-pályafutásának eddigi legsikeresebb évét zárja 2022-ben. A szeretetre méltó, szerb színekben versenyző gerelyhajítónő – aki már az újvidéki Testnevelési Egyetem hallgatója – idén előbb a kolumbiai Caliban megvédte az U20-as világbajnoki címét, majd nem sokkal később a müncheni Európa-bajnokságon, élete első felnőttvilágversenyén nagy meglepetést okozva a második helyen végzett. Ő is „benne volt” abban, hogy az egyéni csúcsát megjavító Szilágyi Réka a döntő hajrájában a dobogós helyről lecsúszva érem nélkül maradt. A sport már csak ilyen, biztosra még a versengés legutolsó percében sem lehet menni.
Adriana és Réka a pályán riválisok, stadionon kívül jóbarátok, az Eb-döntő közben együtt próbálták megfejteni, hogy a versenybírók egy futószám elindítása miatt mire figyelmeztetik a gerelyhajítókat, a döntő után pedig kölcsönösen gratuláltak egymásnak. Mindezt a világ legtermészetesebb módján magyarul tették. Néhány héttel később amolyan visszavágót vívhattak volna Vácon, az olimpiai bajnok Németh Miklós pályafutása előtt tisztelgő, családias hangulatú versenyen, oda viszont csak a vajdasági lány ment el, Réka kihagyta ezt a lehetőséget.
Hihetetlen kezdet, ideális modell
Gerelyt hajítani sokféle módon lehet megtanulni, legfőképpen úgy, hogy egy jó szemű és tapasztalt edző felfedezi a szükséges képességeket és elszántságot egy fiatal reménységben, majd hosszas munkával és persze óriási türelemmel végigvezeti a kiszemeltet a csúcsra vezető hosszú úton. Kishegyesen ez egészen máshogy történt.
„Édesanyám, de jómagam is a kézilabdázásba szerettünk bele, de amikor egy esti beszélgetés közben közösen úgy döntöttünk, hogy ideje kipróbálni a nehéz, de nagyon szép gerelyhajítást is, arra jutottunk, hogy először is az interneten keresünk a tanuláshoz kapaszkodókat. Sorra látogattuk az oldalakat, nézegettük a videókat, amit kipécéztünk, azt másnap a pályán megpróbáltuk életre kelteni. Amit jónak találtunk, azt megtartottuk, ami nem működött, azt elhagytuk. Szépen kezdett is összeállni a dolog, de voltak ám buktatók is. Amúgy a mozaikként összerakott dobótechnikám egyik ihletője a háromszoros olimpiai bajnok és ugyancsak három alkalommal világbajnok csehszlovák (majd cseh – a szerk.) Jan Železný volt, jobb modellt aligha választhattam volna” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a zárkózottnak beállított, de valójában nyitottságot és életörömöt sugárzóan megnyilvánuló Világos Adriana.
A sikeres tinilány édesanyja eleinte az edzői szakmában önképzőként elmélyülő segítőtársként igyekezett jó atlétát nevelni a lányából, de hogy ne érje szó a ház elejét, a szükséges oklevelet is megszerezte, sőt mind a mai napig igyekszik új és hasznos ismereteket szerezni. Pszichológus nem látogat az újdonsült Eb-ezüstérmeshez, noha idén kétszer is úgy tűnt, hogy olykor az anyai és csapatvezetői nyugtatásnál valamivel többre lenne szükség.
Izgulásra hajlamos, de harcias amazon
„Nem tagadhatom, hogy kétszer is elveszettnek éreztem magamat, hú, nagyon stresszeltem, előbb az U20-as világbajnokságon, aztán Münchenben is. Nem voltam igazán ura magamnak, benne is volt a bukás a pakliban, de aztán sikerült kimászni a csávából. Édesanyám és a csapatom vezetői nyugtattak, és próbáltak rávenni, hogy koncentráljak, és csak magammal foglalkozzak. A lámpaláz miatti idegeskedéstől a jövőben meg kell szabadulnom, mert az egy veszélyes csapda” – folytatta Világosék büszkesége, aki az Eb utáni brüsszeli Gyémánt Liga versenyen bronzérmet nyert, így a jövőben is rangos meghívásokra számíthat.
Adriana szavait igazolja, hogy a drukk tényleg majdnem lebénította a müncheni Európa-bajnokságon, ahol még a döntőbe jutása is veszélyben forgott. Átjutva az első akadályon, ami már önmagában is dicséretes teljesítménynek számított, a döntőben harmatgyenge 51,15 méterrel kezdett. Valamivel jobb lett a második kísérlete, de az 55,14-es dobása sem az igazi tudását tükrözte. Harmadikra 59,64-ig repült a gerelye, de még ez is messze elmaradt a 63,52 méteres egyéni csúcsától. Ötödikre került a 60 méter fölé, utolsóra pedig odatett egy 62,01-et, ami aztán a második helyhez segítette. Ebből azt is ki lehet olvasni, hogy nem egy feladós típus, Adrianában harcias amazonokra jellemző vér csoroghat.
„Harmadszor sajnos nem lehetetek U20-as világbajnok, mert jövőre csak korosztályos Európa-bajnokságot rendeznek, de ott lesz nekem a budapesti világbajnokság, ahol talán a döntő kapuját is átléphetem… Hangsúlyozom: talán. Túl sok nagyágyú van előttem, ezért nekem inkább messzebbre kell előre tekintenem, és kijavítani a legkisebb hibáimat is. Volt nemrégiben egy kisebb lábműtétem, azóta sokkal jobban érzem magamat, és most ez is nagyon sokat számít. Szeretnék ott lenni a párizsi olimpián, eljutni Los Angelesbe. Ezt könnyen mondhatom, hiszen 2028-ban is csak 24 éves leszek” – hangsúlyozta az újdonsült Eb-ezüstérmes, aki a müncheni döntő napján 18 évesen és 228 naposan állhatott fel a dobogóra, megelőzve az ugyanakkor 41 éves és 49 napos cseh Barbora Špotákovát, a kétszeres olimpiai bajnokot és háromszoros világbajnoki aranyérmest.
Végül egy kis statisztika. A 18 éves Világos Adriana az idei világranglistán a 15. helyet foglalta el, az előtte állók közül kilenc nem európai gerelyhajító, akik várhatóan a budapesti világbajnokságon is a „tiszteletüket teszik”. Kimagaslik az elitklub tagjai közül az idei világbajnoki második helyezett amerikai Kara Winger a 68,11 méteres dobásával, aki arról is nevezetes, hogy ő az élmezőny rangidőse, ugyanis már a 36. életévét is betöltötte.”
Címlap fotó: Matthias Hangst / Getty Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
