szerkeszto 
„Mintha nem lenne elég baja Moldovának: a kontinens legszegényebb országát a gazdasági kilátástalanság, a maroknyi politikai elit gátlástalan lopása, a dnyesztermenti terület oroszpárti szakadárai és a szüntelen, megállíthatatlan agyelszívás és a háborús fenyegetettség után most az európai energiaválság fektette két vállra. Miközben Moldovához fizikailag is egyre közelebb kerül a háború – az oroszok Ukrajna novodnyisztrovszki vízerőművére kilőtt rakétájából Moldova területére is esett egy darab –, az ország gáz- és áramellátása most egyszerre omlik össze a moldávok szeme láttára.
Az Európában is tapasztalható brutális gázáremelkedés ennek csak egy aspektusa – mint a Portfolio írja,
ami egzisztenciális krízishelyzet elé állítja a lakosságot, hiszen a megemelkedett energiaszámla így már a családok átlagos jövedelmének 70-75 százalékát teszi ki.
De a probléma nem áll meg itt, mint Európa többi részében. Moldova az első ország a kontinensen, amelyben már konkrétan akadozik a gáz- és áramellátás – miközben a Románia és Ukrajna közé ékelődő kis köztársaság épp brutális orosz energetikai kitettsége miatt nem is takart fel teljes mellszélességgel az Európai Unió szankciós háborúja mögé.
Ha gáz nincs, áram sincs
Moldova gázellátása két irányból lehetséges: az orosz gáz Ukrajnán keresztül érkezik, a tavaly elkészült Jászvásár-Ungheni vezetéken keresztül pedig Romániából is jöhetne molekula – csak éppen míg a román gáz a 2010-es évek közepén még olcsóbb volt az orosznál, ma már drágább,
Ráadásul nem csak fűtésre, de áramtermelésre is – az ország egyetlen jelentős erőműve, a kucsurgáni hőerőmű ugyanis alapvetően gázüzemre van beállítva, ráadásul fizikailag a Moldova területén elhelyezkedő szakadár orosz bábállamban, a Dnyesztermelléki Köztársaságban (PMR) fekszik, így a moldávoknak a gázról az oroszokkal kell egyezkedniük, arról pedig, hogy a leszállított orosz gázból villanya is legyen az országnak, még a szakadárokkal is muszáj. (Mivel a PMR csak a vele érthető okokból rendkívül ellenséges Ukrajnával szomszédos, áruellátása szinte teljesen Kisinyov jóindulatától függ, a szakadár állam eddig nem mert szórakozni Moldova áramellátásával, különben az önmagában teljesen életképtelen, senki által el nem ismert kis földsáv a Dnyeszter bal partján gyógyszer, élelmiszer és fogyasztási cikkek nélkül maradt volna.) Emellett Moldova áramszükségletének harmadát importálta Ukrajnából.
Most viszont, amikor az Európa és Oroszország között zajló szankciós gazdasági háború keretében iszonyatosan megdrágult a gáz, Moldova összecsuklott azon teher alatt, amelyet Közép-Európa államai is vért izzadva köhögnek csak ki valahogy: az állami gázcég, a Moldovagaz 2022 folyamán többször nem tudta időre teljesíteni előlegfizetési kötelezettségét a Gazprom felé, ezért halasztást kért, amit jellemzően meg is kapott, s így tekintélyes hitelállományt halmozott fel – amit aztán a Gazprom megelégelt, s közölte, hogy ha az ország október 20-ig nem rendezi gáztartozását, akkor fenntartja magának a jogot a szállítások teljes leállítására.
Ettől nyilván nem teljesen függetlenül
bár ezt hivatalosan az ukránokra fogták, állítva, hogy az ukrán transzfert bonyolító Naftohaz nem biztosított a Moldovába irányuló szállítmányokhoz elegendő kapacitást. A jelenlegi napi 5,7 millió köbméter – melyből 1,8 millió a Kisinyov által ellenőrzött „hivatalos” Moldovába, a nagyobbik rész, 3,9 millió pedig az erőmű miatt Dnyesztermellékre megy – arra elég, hogy a lakosság számára mindkét országrészben legyen elég gáz, távhő és áram, de az iparnak le kell állnia.
Ez a helyzet drámai hatást gyakorolt az ország áramtermelésére is: miután Moldovába nem érkezik elegendő gáz, a kucsurgáni hőerőmű vezetése arról értesítette a kisinyovi hatóságokat, hogy háromnegyedével, a korábbi kapacitás 27 százalékára csökkentik a Dnyeszter jobb partjára irányuló áramexportot. Történik mindez akkor, amikor
A helyzet drámai – a moldáv áramszolgáltatók idén már negyedszerre emelik meg fogyasztói áraikat, s míg a korábbi kilowattóránkénti áramár hajszállal a nem rezsicsökkentett magyar ár alatt volt (3,15 lej, kb. 68 forint), a tegnapi, 50 százalékos áremeléssel messze a magyar lakossági piaci ár fölé lőtt ki az áramár Moldovában (4,77 lej, kb. 103 forint). S mivel az áram nem egyszerűen csak drága, hanem nincs is elég, a 7-11 és 18-23 óra közötti csúcsidőszakokban a parlament az áramfogyasztás kötelező visszafogásáról döntött, leállítják a mozgólépcsőket, és javasolják, hogy a lakosság csökkentse lakásaiban a hőmérsékletet, valamint ne használja a liftet sem.
Putyin hárít, de a moldávok is sárosak
A moldávok érzik, hogy ebben a pattanásig feszült politikai helyzetben nem húzhatják tovább az időt a fizetéssel, így a Moldovagaz a kormánytól kapott hitelből október 20-ra rendezte 53,2 millió dolláros szeptemberi gáztartozását, és 27,4 millió dollár előleget fizetett az októberi gázra – de ilyen manőverekre minden hónapban nem lesz lehetőség, hiszen az a gázár, amely a németeknek kellemetlenül, a magyaroknak pedig húsba vágóan magas, az
úgy egyéni, mint költségvetési szinten.
A baj akkora, hogy az orosz elitet és Oroszországgal foglalkozó külföldi szakértőket, üzletembereket, politikusokat tömörítő Valdaj Klubban is szóba került: Vlagyimir Putyin orosz elnököt Moldova oroszpárti ellenzéke, a Moldáv Köztársaság Kommunista Pártjának egy képviselője, Constantin Starîş kérdezte arról, hogy miért hagyja áram és gáz nélkül maradni Moldovát.
Putyin úgy válaszolt, ezt a válságot nem Oroszország okozta. „Azt mondja, nincs áram Kisinyovban. Érthetetlen, hogy miért nincs, nekünk ehhez semmi közünk. Mindig mindenért Oroszországot vádolják – itt nincs áram, ott rossz a vécé…” – mondta Putyin, aki részletesen ismertette a moldáv-orosz gázszerződést is. Szerinte a Gazprom Moldova asztalára piaci alapú árazási javaslatot tett le, de Moldova ezt nem fogadta el – Putyin pedig személyesen utasította Alekszej Miller Gazprom-vezérigazgatót arra, hogy engedjen a moldávoknak, mert „ha az ár piaci szempontból igazságos, de Moldova számára megfizethetetlen, annak mi értelme van?”
„Hogy hogy jutott el a dolog odáig, hogy nincs áram, az nem a mi problémánk.”
A moldáv gázár még így is kedvezőbb
Andrei Spînu, Moldova miniszterelnök-helyettese, infrastrukturális és területfejlesztési minisztere egy tévéműsorban megerősítette: úgy van, ahogy Putyin mondja, tényleg előnyös szerződésük volt – csakhogy az ősszel lejárt, szeptember-október folyamán a meghosszabbításán dolgoztak, de a Gazprom ebbe már nem ment bele.
Így az a kompromisszum született, hogy a moldáv gázárat télen (október 1-től április 1-ig) 30 százalékban a tőzsdei spot gázár, 70 százalékban pedig az olajárindex határozza meg, így a hektikus európai gáztőzsdei mozgások kevésbé érintik Moldovát – nyáron pedig ez az arány fordított, így ilyenkor Moldova kiszolgáltatottabb. Spînu megjegyzi, a Gazprom nyárra száz százalékban a tőzsdei gázárat szerette volna bevezetni, ebbe viszont a moldávok nem mentek bele.
Így tehát a moldáv gázár most kedvezőbb, mint Európa többi részén, mert inkább a magas, de nem rendkívüli olajár befolyásolja, mint az európai gáztőzsdén zajló gazdasági háború, az ország így is összeroppan a súlya alatt – ehhez járul a moldáv áramtermelés Ukrajna és a gáz iránti kitettsége, illetve a gázhiány. Nemhiába keres
– leginkább a Pruton inneni „nagy testvérnél”, Romániában. Legutóbbi bukaresti útján Sandu nem szépített sokat a helyzeten: mint mondta, Moldova elkötelezett az európai út mellett és vállalja a szabadság árát – de kéri európai partnereit, értsék meg: most, mikor segítséget kérnek, nem a kényelmesebb élet érdekében teszik ezt, hanem azért, hogy a szabad világ részeként egyáltalán életben tudjanak maradni. Sandun személyesen is egyre nő a nyomás: a moldávok szeptember óta ezerszám tüntetnek a magas rezsi és az infláció ellen, és már az sem érdekli őket, hogy a tüntetéseket pont az országot korábban kirabló Ilan Şor pártja szervezi.”
Címlap fotó: MTI/EPA
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
