szerkeszto 
Megdöbbentő beszédet mondott Novák Katalin új köztársasági elnök a Kossuth téren. Előde alvásra ingerlő szövegei után Novák beszéde formailag üdítő volt, friss, talán még szép is. Tartalmilag azonban kiábrándító, dühítő, felháborító.
Elnökasszony 10 pontban beszélt az Ukrajnában folyó háborúról. A miniszterelnök és a külügyminiszter megnyilvánulásaival összehasonlítva, nem tévedünk, ha azt mondjuk: Novák nem azt mondta, amit a kormány mond.
Többféle magyarázat lehet. Egyik sem okoz örömet. Egy, elnökasszony a saját szakállára mondta el a tíz pontot. Ez hiba, de talán helyrehozható. De lehet, hogy nem így van.
Kettő, lehetséges, hogy Orbán miniszterelnök taktikázik. Ő az óvatosabb reálpolitikus, elnökasszony pedig az atlantista szövetségesi hűség jelképe. Ezen lehet vitatkozni, de érthető, ha igaz.
Három, lehet, hogy valójában ez az Orbán-kormány új politikája, és Novákon keresztül tesztelték. Ha ez így van, akkor nagy a baj!
Nézzük a nováki 10 pontot szépen sorjában!
„Elítéljük a putyini agressziót, egy szuverén állam fegyveres megtámadását.”
Ez nem új, Orbán Viktor is mondta. Minek ismételgetni? Különösen akkor értelmetlen, ha Magyarország békét akar az oroszokkal, sőt közvetíteni is akar az oroszok és a NATO között, ahogyan ez Novák 9. pontjából kiderül.
Egyesek szerint Novák a varsói látogatása előtt akar piros pontokat szerezni a lengyel vezetésnél. Talán a miniszterelnök akar így üzenni, hogy ássuk el a csatabárdot.
De nem lehet elásni! A lengyelek háborút akarnak, mi békét. A lengyelek Kelet-Európa vezető hatalma akarnak lenni bármi áron, mi Magyarországot akarjuk menteni. Hol van itt a közös nevező? A lengyeleknek nem udvarolni kellene, hanem megmondani, hogy nem megyünk együtt.
Elnökasszony lengyel útja értelmetlen és senki sem fog rá emlékezni. Választhatott volna más irányt. Ha Magyarország békét akar, közvetíteni akar, akkor menjen el Belaruszba! Belarusz nem hadviselő állam, Minszkből lehet üzenni a világnak, és főleg lehet konkrétan tenni a békéért.
„Örökre nemet mondunk a Szovjetunió visszaállítását célzó minden törekvésre!”
Kérdezzük: ki akarja visszaállítani a Szovjetuniót? Senki! Putyin egy tőkés ország vezetője, nem akarja visszahozni a szocialista Szovjetuniót. Arról sincs szó, hogy a „nagy Oroszország” le akarná nyelni a korábbi tagköztársaságokat és ismét „frigyet” akarna kovácsolni. Ukrajna területe nem kell Putyinnak. Donyecket és Luganszkot sem ismerte el önálló államnak egészen addig, amíg nyilvánvalóvá vált, hogy az ukránok erővel akarják elfojtani a két terület önrendelkezési szándékait.
Novák elnökasszony a nyugati média által kreált hazugság mellé állt. Ez nem csak hibás, de tisztességtelen is, ugyanis, rengeteg információ birtokában ő tudhatta, hogy ez hazugság. Ezzel megtévesztett sok magyar embert is, akiknek nincs annyi információjuk, mint elnökasszonynak.
„Mi, magyarok, békét akarunk, itt Magyarországon és a szomszédos országokban. Mi a békét akarjuk megnyerni, nem a háborút!”
Remek, egyetértünk! Orbán miniszterelnök úr is ezt mondta. A békét azonban nem lehet megnyerni. Béke akkor lesz, ha véget ér a háború. Elnökasszony azért tehetne, hogy a hadakozó felek, Ukrajna és mögötte az USA és a NATO minden tagállama, illetve Oroszország egyezzen meg.
Elnökasszony győzze meg a finn és svéd kollégáit, hogy hülyeséget csinálnak, ha a NATO-ba akarnak belépni.
„Ez nem a mi háborúnk, de ellenünk, békeszerető, biztonságra, egymás iránti tiszteletre és gyarapodásra vágyó magyarok ellen is vívják. Követeljük a háborús bűnök kivizsgálását és megbüntetését!”
Valóban nem a mi háborúnk. De nem ellenünk vívják! Oroszország saját biztonságát védi és a fasizmus ellen küzd. Ne akarjunk osztozni Biden, Johnson és a többi nyugati vezető felelősségében!
Magyarország és a magyar emberek veszteségeit az EU szankciói okozzák és nem Oroszország. Háborús veszélyt nem az orosz csapatok jelentenek, hanem az amerikai csapatok megjelenése Magyarországon. Az oroszok nem akarják Magyarországot megtámadni, de célpont leszünk, ha az USA és NATO Oroszország ellen használja Magyarországot.
Háborús bűnöket tisztességesen, részrehajlás nélkül, a világ népeinek akaratával összhangban legutóbb 1945-46-ban Nürnbergben vizsgáltak. Akkor a nyugatiak mellett a Szovjetunió is részese volt a bíróságnak.
A későbbi nemzetközi vizsgálatok az USA és a NATO érdekeit szolgálták. A NATO 1999-es Jugoszlávia elleni háborúja után elítélték Jugoszlávia egykori vezetőit. Mivel Slobodan Milošević jugoszláv elnökre semmilyen bűnt nem tudtak rábizonyítani, egyszerűen megölték a börtönben.
Magyarország elnöke nem állhat ilyen akciók mellé. Ha odaáll, akkor még inkább kizárja magát és Magyarországot a békeközvetítésből. Magyarországnak van tekintélye Oroszországban. A pragmatikus magyar-orosz viszony nehéz munka eredménye. Ne akarja senki, sem elnökasszony, sem más szétrombolni!
„Nem vagyunk semlegesek. Az ártatlan áldozatok és az igazság oldalán állunk. Az Európai Unió és a NATO szövetségének részeként vállalt kötelezettségeinknek eleget teszünk, amikor pedig van jogunk egy döntésre nemet mondani és magyar érdek úgy kívánja, ott nemet is mondunk.”
Sajnos, valóban nem vagyunk semlegesek, a NATO és az EU tagja Magyarország. De nem az ártatlanok és az igazság oldalán állunk, hanem a fasiszta Ukrajna és az ukrán háborúra ösztönző Biden és Johnson mellett.
Orbán miniszterelnök is a szövetségesi hűségre hivatkozik, amikor a szankciókat megszavazza, pedig tudja, hogy azok ártanak nekünk. De mikor volt az USA vagy Nagy-Britannia hűséges hozzánk? Miért nem tanulunk a múltból? Horthy is hűséges volt Hitlerhez, csak éppen Hitler nem volt hűséges hozzánk.
Magyarországnak ki kell ugrani a mostani háborúból. Ha nem ugrik ki, ha hintapolitikát folytat, veszteni fogunk. Horthy nem tudott kiugrani a hitleri háborúból, Orbán még kiugorhat.
„Többszörösen megharcolt szuverenitásunkról semmilyen körülmények között nem vagyunk hajlandóak lemondani! Honvédelmi erőnket folyamatosan fejlesztjük.”
Ez nem igaz! Magyarország máris feladta szuverenitásának jelentős részét. Ha tetszik nekünk, ha nem, a NATO ömleszti a fegyvert Ukrajnába. Bennünket nem kérdeznek, nélkülünk döntenek.
Ránk erőltették a magyar-USA védelmi szerződést, és az Orbán-kormány belement a szuverenitásunk korlátozásába. Az idén márciusban megengedték NATO-csapatok telepítését.
Nem simulni kellene a NATO-hoz és az EU-hoz, hanem a sarkunkra állni, és nemet mondani a háborúra, a szankciókra, az ukránok támogatására.
„Támogatjuk Ukrajna csatlakozását az európai országok közösségéhez.”
Ez a legrosszabb, amit Magyarország tehet. Egyszer már ráfáztunk arra, hogy megszavaztuk Románia felvételét az EU-ba. Mi változott? Van magyar autonómia? Székely autonómia? Magyarország mondjon NEM-et az ukránok EU-tagságára. A törököket, szerbeket nem vesszük fel, de a fasiszta Ukrajnát igen? Álljon meg a nászmenet!
„Készek vagyunk áldozatot hozni a békéért, és nem akadályozzuk szövetségeseink áldozathozatalát. Nem egyezünk bele azonban olyan döntésekbe, melyek nagyobb áldozatot követelnek a magyar emberektől, mint amekkora fájdalmat az orosz agresszornak okoznak.”
Ne akarjunk áldozatot hozni! Ha ez nem a mi háborúnk, akkor ne akarjunk áldozatot vállalni! A NATO fegyverszállítása pedig nem „áldozat” a nyugat részéről, hanem hatalmas üzlet a hadiiparnak.
A magyar kormány ne építsen ingyen kórházat, iskolát, óvodát Ukrajnában! Az ukrán kormány arcátlan követelődzését el kell utasítani. Itthon is van elég építenivaló!
„Készséggel vállalunk közvetítő szerepet a hadviselő felek között a béketárgyalások folytatása érdekében.”
Támogatjuk, hogy Magyarország legyen közvetítő. De félő, hogy elnökasszony mostani atlantista beszédét Moszkvában nem a közvetítési szándék jeleként fogják fel. Magyarországnak nem azt kell demonstrálnia, hogy nyaljuk az USA és a NATO fenekét, hanem azt, hogy képesek vagyunk az önálló cselekvésre.
„Az Ukrajnában élő magyar embereket megillető jogok biztosításához ragaszkodtunk eddig, ragaszkodunk most és a háború után is.”
Ez mese! Lehet, hogy ragaszkodtak, de azzal, hogy a fasiszta Zelenszkij mellé álltak, belenyugodtak abba, hogy az ukrán vezetés a magyar kisebbséget is elnyomja.
Reménykedni abban, hogy a Nyugat megnyeri a háborút, és a győztes háború után pedig hirtelen megjön az ukránok esze, és minden elképzelhető jogot megadnak a magyar kisebbségnek, enyhén szólva is naivitás.
***
Hallottunk egy beszédet, amelyet jobb lett volna nem elmondani.
Nagy István 
Kós Zoltán