Egy ember volt közülünk

Kövess és lájkolj minket:

Száztíz esztendeje született Kádár János. Egy országot, egy pártot vezetett. Még nem volt Facebook, Instagram, a televízióban is akkor szerepelt, ha feltétlenül szükség volt rá. Az emberek mégis ismerték. Látták, találkoztak vele, kezet fogtak vele a gyárakban, a vidéki utakon, május elsején és más ünnepeken, vagy éppenséggel a Munkácsy utcai pártszállóban, ahol gyakran vacsorázott.

Három évtized alatt tekintélyre tett szert, s még valamire, amire kevesen a magyar történelemben: az emberek szeretetére.

Nem tűnt ki az öltözetével, nem voltak költséges hobbijai. Egy ember volt közülünk.

Életéről, mindennapjairól keveset tudunk. Nem szeretett önmagáról beszélni. Mégis szinte mindenkinek volt valamilyen élménye, emléke. Az akkori Kádár-sztorik beívódtak a köztudatba. Idézzük fel néhányat, s ezzel tisztelegjünk születésnapján emléke előtt.

„Aki nincs ellenünk, az velünk van”

A kádári korszak talán legismertebb mondása, a kádári politika ars poeticája. Sokan vélik úgy, hogy Kádár János a Bibliából vette a sokszor idézett gondolatot.

Ezt nem lehet tudni. Kádár nem volt vallásos ember, de az iskolában tanult hittant, tisztában volt a Bibliával. Az viszont igaz, hogy a gondolat benne van a Bibliában, olvasható Márk és Lukács Evangéliumában is.

És az is igaz, hogy ez a gondolat az 1956 utáni konszolidáció vezérfonalát adta. Sokáig működött is. De elfelejtették, hogy semmi sem örök, és valójában nincs velünk, aki úgy tesz, mintha nem lenne ellenünk.

„A krumplileves legyen krumplileves!”

Ez az egyik leggyakrabban idézett kádári mondás, és szinte mindig rosszul idézik. Azt próbálják sugallani, hogy Kádár a krumplileves elkötelezett híve volt, sőt egyesek szerint Kádár intellektuális igénye nem terjedt túl ezen a levesen.

A lényeg azonban nem ez. Kádár valóban leveses volt, és a krumplilevest is nagyon szerette. Kádár azonban másra akarta felhívni a figyelmet. Elmondta, hogy a külföldi útjai során evett ő már kaviárt és sokféle luxusdolgot. A krumplilevest nem a kaviárral kell összevetni, hanem a maga kategóriájában értékelni. Vagyis: azt kell csinálni, amihez értünk, amit tudunk, amire szükségünk van, de abból a lehető legjobbat kell előállítani. Ne másra mutogassunk, hanem tegyük a dolgunkat a lehető legjobban!

„A dohányzás senkinek sem használ, de nem mindenkinek árt”

Ezzel nyugtatta önmagát, és főleg az egészségéért aggódó környezetét. Erős dohányos volt. Híresztelték, hogy drága amerikai cigarettákat szív, ami akkoriban nagy luxusnak számított. Egy szó sem igaz belőle.

Kádár kedvenc cigarettája a Symphonia volt. Még fiatal korában kötött életre szóló ismeretséget ezzel a márkával. 1921-ben kezdték gyártani, és a felszabadulás utáni pár évet leszámítva Symphonia mindig is volt Magyarországon. Népi cigaretta volt. A hetvenes évektől direkt neki készítettek 10 darabos kis paklikat. Így ritkábban gyújtok rá, és ha valahol ott felejtem, kisebb a kár, mintha egy nagy dobozt hagytam volna ott – magyarázta.

Sakk, ulti, dominó

Kádár életében mindennek megvolt a maga helye. A sakk intellektuális sport, csak komoly helyeken, komoly partnerekkel játszott. Közöttük volt Szerényi Sándor (1905-2007), akit még az illegális kommunista mozgalomból ismert. Szerényi egyike volt azon keveseknek, akiket Kádár tegezett. 1960-89 között ő volt a Magyar Sakkszövetség elnöke.

Az ultit is komolyan vette, de ultizni legjobb a barátokkal, kollégákkal, nyáron, pihenés közben, a Balatonnál. Az akkori vezetésben sokan tudtak nagyon ultizni. Gáspár Sándor (1917-2002), a szakszervezetek vezetője nagy játékos volt. Benkei András (1923-1991), aki 17 éven állt a Belügyminisztérium élén, elmaradhatatlan partner volt.

Az ulti ment a kormányvonaton is, úton Moszkva felé. De szigorúan csak a határig, Csopig. Csoptól nincs ulti, mondta, ez már a Szovjetunió. Más szokások. A szovjetek imádták a dominót. Kádár is ezt játszotta Csoptól Moszkváig.

Ki lehet Kádár utóda?

Kádár János 1956-ban 44 évesen került Magyarország élére. 1972-ben, amikor elérte az akkor hivatalos nyugdíjkorhatárt, felvetette: szívesen menne nyugdíjba. A vezetőtársai ellenezték és Leonyid Brezsnyev (1906-1982), a Szovjetunió akkori vezetője is azt üzente, hogy ne siessen.

Kádár helyébe sokan szerettek volna lépni. 1956 után nem kevés konfliktusa van a szociáldemokrata mozgalom egykori vezető egyéniségével, Marosán Györggyel (1908-1992). Marosán másként képzelte a szocializmus építését. 1962-ben szakítanak.

Biszku Béla (1921-2016) kilenc évvel volt fiatalabb Kádárnál. 1956 után belügyminiszterként Kádár aktív támogatója. A hetvenes években sokak benne látták Kádár lehetséges utódát. A probléma ott volt, hogy nem csak látták, hanem tettek is ezért. Többen igyekeztek a szovjet vezetést meggyőzni, hogy álljanak Biszku mellé. Az MSZMP KB 1978 őszén felmenti Biszkut minden vezetői tisztségéből.
Kádár maga is kereste a lehetséges utódokat. Igyekezett felnevelni őket, olyan tisztségekbe juttatni, ahol a szükséges tapasztalatokat megszerezhetik. Maróthy László (1942-) a hetvenes évek ígéretes reménysége. Kádár és felesége is kedvelik, 1973-tól a KB tagja, két évvel később a szűkebb vezetésbe, a Politikai Bizottságba is bekerül. 1973-tól a KISZ országos vezetője, 1980-84 között a budapesti pártbizottság első titkára. Nem válik be igazán. 1986-tól rövid ideig a Tervhivatal elnöke, ami még rosszabb döntésnek bizonyul.

Kádár két jelöltje:
Grósz és Berecz

Hámori Csaba (1948-) is szóba jön utódként. Maróthy után ő a KISZ első titkára, majd 1988–1989 között az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkáraként szerez pártvezetői tapasztalatokat. A kísérlet nem válik be, Hámoriból nem lesz Kádár utóda.

Kádár 1985-ben tudatosan kézbe veszi az utódlás ügyét. A fiatal generáció tagjai közül egyeseket ő nem lát már alkalmasnak, másokat pedig a környezetük „falja fel” idő előtt. 1985 után Kádár két személyt „versenyeztet”. Egyikük Berecz János (1930-), az MSZMP középnemzedékének népszerű tagja, a külügyi vonal vezetője. Másikuk Grósz Károly (1930-1996), a párt propaganda vonalának vezetője, aki több megye vezetésében is szerzett tapasztalatokat.

Kádár 1987-ben hosszú mérlegelés után Grósz mellett dönt. 1987-től ő Magyarország miniszterelnöke, majd 1988 májusától Kádár utóda a főtitkári székben. Grósz azonban nem folytatja a kádári utat, megkezdi a kihátrálást a szocializmusból a kapitalizmus felé.

Kövess és lájkolj minket: