1945 májusában a fasiszta Németország vereséget szenvedett. A győztes hatalmak mindenütt betiltották a fasiszta szervezeteket, sőt a fasiszta eszmék terjesztését is. Úgy tűnt, hogy a fasizmus örökre megszűnt létezni.
Az évtizedek során a fasizmus ismertető jeleit elfeledték, illetve csak egyet emeltek ki, az antiszemitizmust, és a holokauszt tragédiáját. A zsidók üldözése és tömeges megsemmisítése valóban a fasizmus, és első sorban a hitleri fasizmus, a nemzetiszocializmus jellemzője volt.
A tőkés világ a szocializmus elleni küzdelem fegyvereként bevetette a történelemhamisítást, kijelentve, hogy a fasizmus és a kommunizmus egy és ugyanaz. Magyarországon elhallgatták József Attila világos felismerését a fasizmusról. „Tőke és Fasizmus jegyesek.” – írta 1930-ban. Ez önmagában cáfolja azt a tételt, hogy a fasizmus és a kommunizmus ugyanaz.
A fasizmus a tőke szülötte. A tőke akkor veti be a fasizmust, amikor a társadalmi problémák megoldására nincs más eszköze. 1945 óta az európai országokban sok helyütt volt válság, de a fasizmus bevetésére sehol sem került sor. Voltak katonai diktatúrák Görögországban, Törökországban, de mindenütt másutt sikerült a problémákat a polgári demokrácia keretei között kezelni.
Ukrán fasizmus – a mai tőke szülötte
Ukrajna most megdöbbentette a világot. Olyannyira meglepte, hogy nem is akarták elhinni, hogy az, ami van Ukrajnában, az fasizmus. Az ukrán társadalom olyan mély válságba került, hogy a kapitalista rendszer megtartására, a tömegek elnyomására „nyílt terrorista diktatúrát” kellett bevetni.
Megpróbálták elhessegetni a gondolatot. Nem lehet fasizmus ott, ahol az ország élén zsidó származású emberek állnak, mondták sokan. Kiderült, hogy lehet. Bebizonyosodott, hogy a zsidóüldözés a fasizmus része, de fasizmus lehetséges zsidóüldözés nélkül is.
Ma már egyre több bizonyíték van az ukrán fasizmusra. Zelenszkij elnök rendszere nemzeti hősnek tekinti Sztyepan Banderát, az ukrán nácik egykori vezetőjét, Hitler tisztelőjét. Az Azov ezred katonáit fasiszta szellemben fasiszta tettekre nevelték. Az ukrán rendszer könyörtelenül elnyom mindent, ami ellentmond neki, a kommunistáktól a békét akarókig. A rendszer nem tűri a nemzeti kisebbségeket, az ukrán nemzetet különleges nemzetnek tekinti, amely mások fölött áll.
Oroszország háborút hirdetett a fasizmus legyőzésére. Joggal hívták fel Európa figyelmét, hogy a fasizmus újra itt van. Ma még csak Ukrajnában, de az Európába távozó ukránok millióival együtt a fasizmus Európában is megjelenik.
Az ukrán fasizmust is akkor értjük meg igazán, ha visszapillantunk a történelemre. Miért is született meg a fasizmus?
„Gépfegyverrel megoldani a termelés problémáit”
Antonio Gramsci, a 20. század legnagyobb olasz marxista gondolkodója és forradalmára is felteszi a kérdést már 1921-ben: „Mi a fasizmus nemzetközi szinten? Gramsci ekkor 30 éves. 6 évvel később megtapasztalja az első fasiszta állam börtöneit, és az ott szerzett betegségekben hal meg 46 évesen. Gramsci szerint a fasizmus „kísérlet arra, hogy a termelés problémáit gépfegyverrel és pisztolygolyóval oldják meg.” Gramsci egy újságcikket ír, némi leegyszerűsítéssel, de a lényegre rámutat: a kapitalizmus belső problémáiról van szó, arról, hogy a tőke nem képes a nyomort, a bizonytalanságot, a válságot másképpen felszámolni, nem képes az „orosz veszélyt” másként megakadályozni, csak új módszerekkel, a fasizmussal.
Sas Gyula magyar kommunista, aki ebben az időben Olaszországban él, 1923-ban ír könyvet: „Az olaszországi fasizmus” címmel. Sas is arra következtetésre jut, hogy a fasizmus „feladata nem csupán a bolsevista veszély és általában a munkásmozgalom megsemmisítése, hanem a burzsoáziát foglalkoztató helyreállítási problémák integráns részének megoldása.” De ennél sokkal fontosabb az, amit a munkásrétegek hangulatáról ír: „az összetett politikai helyzet és a belső ellentmondások nem tették lehetővé, hogy a munkásosztály felismerje az olasz fasizmus valódi jellegét.” – mondja, majd így folytatja: „egyesek a fasizmust a földbirtokosok terrorista gárdájának tekintették, mások a deklasszálódott, lumpenizálódott rétegek kalandor lázadásának, sőt olyan nézet is volt, hogy a fasizmus egy forradalmi mozgalom.”
Megnyerni a megtévedt, manipulált, becsapott munkástömegeket
Clara Zetkin, a német és a nemzetközi munkásmozgalom legendás alakja, 1923-ban mondja a Komintern ülésén: „A fasizmus jelenleg a nemzetközi burzsoázia általános támadásának klasszikus kifejezése, a legerősebb és legkoncentráltabb formában”. Az ekkor már 66 éves Zetkin nagy éleslátással mutat rá: „Eddig zavar volt a fasizmus megítélésében nem csak a proletártömegekben, de a forradalmi élcsapatban, a kommunisták között is. Sokáig az a nézet volt uralkodó, hogy a fasizmus csupán a burzsoázia brutális terrorja, és ezért történelmileg egy lapon emlegették Horthy magyarországi fehérterrorjával.”
Zetkin azt is aláhúzza, hogy a fasizmus azért jöhet létre, mert a tőkés gazdaság szétesik, a tőkésállam megbénul, nem képes alapvető funkciót is ellátni. Megoldás lehetne a szocialista forradalom, de az európai szociáldemokraták éppen ezt árulják el.
Zetkin következő szavai ma is időszerűek és igazak: „A fasizmus nem képes megvédeni a proletáriátus érdekeit a burzsoáziával szemben.” Mit kell tenni? Nos, meg kell érteni, hogy miért támogatja sok munkás és dolgozó a szélsőjobboldali mozgalmakat, miért lehet a fasizmus „éhezők, nélkülözők, egzisztencia nélküliek mozgalma?” S a legfontosabb: a megtévedt, manipulált, becsapott munkástömegeket meg kell nyerni a mi harcunknak, a kommunisták harcának, vagy legalább is semlegesíteni kell őket.
A finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább és legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája
1933. január 30-án a világ haladó közvéleménye megdöbbenéssel értesült: Hindenburg német birodalmi elnök Adolf Hitlert, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) vezetőjét bízta meg kormányalakítással, és az új kormány letette az esküt.
A német nagytőke az 1920-as években a parlamentáris demokrácia eszközeivel igyekszik a hatalmát fenntartani. Az új hatalom biztosítja a polgári demokratikus szabadságjogokat, az általános titkos választójogot, a sajtószabadságot, az egyesülési és gyülekezési szabadságot. Ugyanakkor érintetlen maradt a konzervatív jobboldal feudális és reakciós erőinek bástyája, a junker nagybirtok, helyén marad a hadsereg tisztikara, s a demokratikus köztársasággal hasonlóképpen nem rokonszenvező állami hivatalnoki és bírói kar. A rendszer minden gondja ellenére működik. A tőke elnyomja a munkásmozgalmat, de nem engedi a szélsőjobboldali szélsőségeket sem hatalomhoz.
Az 1929-es tőkés világválság azonban megváltoztatja a helyzetet. A tőke nem képes hagyományos eszközökkel fenntartani hatalmát. A tőke megérti: a baloldal, a kommunisták juthatnak hatalomra, ha nem történik valami. A német nagytőke ekkor nyúl a nemzetiszocializmus eszközéhez. Felkarolják, és pénzügyileg támogatják Adolf Hitlert és pártját, a nemzetiszocialistákat.
Hitler hatalomra jutásával, a német fasizmus gyakorlati lépéseivel világosabbá válik, hogy mi is a fasizmus. 1935-ban a Komintern VII. Kongresszusán megszületik Georgi Dimitrov, a III. Kommunista Internacionálé, a kommunista pártok akkori nemzetközi szervezetének bolgár származású elnöke árnyalt értékelése a fasizmusról, miszerint a fasizmus a finánctőke „legreakciósabb, legsovinisztább és legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája”.
Miért fontos még ma is a dimitrovi meghatározás? Nos, azért, mert a fasizmus megannyi felszíni jellemzőinek felsorolásával igyekeznek elleplezni a fasizmus lényegét. Ez az elleplezés ad lehetőséget arra, hogy tisztára mossanak egyes korábbi fasiszta vezetőket. De lehetőséget ad arra is, hogy tagadják a fasizmus és a kapitalizmus közötti kapcsolatot.
Általában véve igaz, hogy a különböző fasizmusokban jelen van a vezérelv, a hatalom kultusza, az elit- és küldetéstudat, a militarizmus, a forradalmiság és a tradicionalizmus sajátos keveréke, a rasszista jegyeket viselő szélsőséges nacionalizmus, a kommunisták iránti gyűlölet, az imperialista, birodalomépítő, hódító, terjeszkedő törekvések. A meghatározó és mindent eldöntő elem azonban az, hogy a fasizmust a kapitalizmus szüli.
Nem véletlen, hogy a tőkés körök valójában nem harcolnak a fasizmus ellen, legfeljebb elhatárolódnak tőle. De, amikor szükség van a különleges eszközre, azonnal be is vetik. José Buenaventura Durruti, aki anarcho-szindikalista forradalmár volt, 1936-ban a spanyol polgárháborúban Madrid határán esett el. Ő mondta: „Egyetlen kormány sem harcol úgy a fasizmussal, hogy megsemmisítse. Ha a burzsoázia úgy látja, hogy a hatalom kicsúszik a kezéből, újra felhizlalja a fasizmust, hogy megtartsa privilégiumait.”
Clara Zetkin a német munkásmozgalom kiemelkedő személyisége volt. Az 1920-as évektől a német parlament tagja. Az 1932-es német választásokon a Német Kommunista Párt 16,9 százalékoz kapott, 2,6 százalékkal többet, mint előtte. Hitler pártja 33,1 százalékkal ugyan nyert, de 4,2 százalékkal kevesebbet kapott, mint korábban. Zetkin a Reichstag korelnökeként nyitotta meg az első ülést: „megnyitom a Reichstag első ülését, részben kötelességből, részben abban a reményben, hogy… megérem azt a pillanatot, amikor korelnökként a Német Tanácsköztársaság parlamentjének első ülését nyithatom meg.” Két hónap múlva a német tőke hatalomra segítette Adolf Hitlert.
Neoliberalizmus és fasizmus ma
A fasizmusra akkor van szükség, amikor a tőke már minden eszközt kimerített. Ukrajnában az elmúlt harminc évben a polgári demokrácia minden formáját kipróbálták. Nem tudták megakadályozni a helyzet romlását, a szegénység növekedését, a társadalmi feszültségek növekedését.
Eleinte úgy gondolták, hogy elég kitiltani a kommunistákat a parlamentből. Nem volt elég! Olyan eszközre volt szükség, amivel az embereket meg lehet zavarni, és el lehet terelni a figyelmüket a valóságos problémákról és meg lehet akadályozni, hogy a tömegek a szocializmus felé forduljanak. Ne feledjük! Az ukránok harminc éve még szocializmusban, a Szovjetunióban éltek, és jól éltek!
A fasizmus megzavarja a tömegeket. A recept egyszerű. Kell egy markáns vezető, Hitler, Mussolini, vagy akár Bandera és Zelenszkij. Olyasvalaki, aki jó szónok és érti a tömegpropaganda eszközeit.
Kell egy ellenségkép. Hitlernél a közellenség a zsidó. A mai ukrán fasizmusban a közellenség az orosz.
Kell egy világos küldetéstudat. Hitler a német nemzetet tekinti a jövő hordozójának. Az ukrán fasizmus az ukrán nemzetet.
Az Egyesült Államok és az EU ma nyíltan a fasiszta Ukrajna mellé állt. Oroszországot és Kínát akarja legyőzni, a neoliberális uralmat akarja az egész világra kiterjeszteni. A liberalizmus így válik korunk ellenségévé, a XXI. század fasizmusává.
