vallja ma is Karacs Lajosné, Magdi a Munkáspárt alelnöke, akit a mindennapokról, a pártról, a baloldaliságról, a háborúról kérdeztük
Mielőtt belevágnánk, hadd kérdezzem meg, hogy érzi magát?
Őszintén? Rosszul! Olyan világban élek, amilyenben nem szeretnék élni. Egy globális, fékevesztett, sötét világban, amit áthat a gyűlölet, a hazugság. Mindenki harcol mindenkivel. A globalisták a szuverenistákkal, a nyitott társadalmat akarók a zárt társadalom hívei ellen, a liberálisok a konzervatívokkal, a heterók a biszexuálisokkal, a homoszexuálisokkal, a transzvesztitákkal. És úgy tűnik kibékíthetetlenek ezek az ellentétek. Olyan mély árkokat ástak, hogy már nincs híd, ami ezt áthidalná. Erre rátesz a média egy lapáttal, a hatalmával visszaélve mossa az agyunkat, hazugságokat terjesztenek, és ez zavar leginkább.
Hadd mondjak egy példát! Közlik a hírekben, hogy Putyin „rémisztően kétségbeesett” döntést hozott. Nézzük, mi az a szörnyűség? Nos, az orosz Duma eltörölte a szerződéses katonai szolgálat felső korhatárát, és Putyin aláírta a törvényt. Ezentúl 40 évnél idősebbek is jelentkezhetnek katonának. A magyar reagálás tömény trágárság.
Egyik politikai partneremet megkérdeztem: miért ilyen trágár módon nyilatkozott? A válasz az volt, hogy csak ez üti át a sajtó ingerküszöbét. Szóval a számig ér a „szmötyi”, már csak az orromon kapok levegőt. De ez igaz nagyon-nagyon sok emberre.
Beszéljünk egy kicsit a Pártról, a Munkáspártról!
A Magyar Munkáspárt 32 éve karanténban van. Ez jó is és rossz is. Rossz, mert elzárnak minket az emberektől. Hiába mondunk, hiába csinálunk bármit, akár jót, akár rosszat, elhallgatnak bennünket.
Az utcán meg azt vágják a fejünkhöz, hogy miért nem szerepeltek többet a médiában. Még egyszer mondom: azért nem, mert nem engednek bennünket oda! A médiaelszigeltség ellen igyekszünk saját eszközeinkkel fellépni, de legfeljebb csak enyhíteni tudjuk, megszüntetni nem. Pénz és megjelenés híján ennyire telik.
A rosszban a jó az, hogy ez a helyzet arra kényszerített bennünket, hogy gondolkodjunk! Elemezzünk, keressük a helyes utat! Elemezzük az eseményeket és adjunk megfelelő, baloldali válaszokat a problémákra!
Én azt gondolom, hogy a Magyar Munkáspárt helyes úton jár, mind az ellenzéki szerepvállalás, mind a baloldaliságot meghatározó kérdésekben. Mit mondunk? Ellenzékiek, baloldaliak és nemzetiek vagyunk.
Nagyon fontos lépés volt az, hogy megértettük, az ellenzékiség nem azt jelenti, hogy mindenre, amit a hatalom mond és csinál, nemet kell mondani. NEM! A kérdést mindig úgy kell megvizsgálni, hogy jó vagy rossz a munkásembereknek, a többségnek, a bérből és fizetésből élőknek. Ha jó akkor támogatni kell, ha rossz, akkor elvetni.
Ezért a magatartásért sokan elátkoztak bennünket, Fidesz-bérencnek tituláltak. Ma meg már mások is ezt a politikát követik, így például a Mi Hazánk, de az ellenzéki LMP-s Ungár Péter is ezt hirdette meg.
Ön szerint mi ma a baloldaliság?
Nagyon nehéz helyzetben vagyunk. A Fidesz két dolgot csinált. Egy, átvett egy sor baloldali követelést és meg is valósította. Vegyünk egy példát! Teljes foglalkoztatás, ez egy klasszikus baloldali követelés. 2010-ben, amikor hatalomra került a Fidesz, úgynevezett unortodox gazdaságpolitikát vezetett be.
Ennek lényege, hogy a növekedést ne az export biztosítsa (nem is tudta volna), hanem a belső fogyasztás növekedése (megjegyzem a kínaiak most ezt csinálják).
De hogyan? Munka alapú társadalmat hirdettek, cél a teljes foglalkoztatás elérése (1 millió munkahely teremtése). Mi történik ilyenkor, a többségnek van jövedelme, vásárol, fogyaszt (s ez a kapitalizmus lényege), a bérek után be lehet szedni az adókat az egyéntől, a vállalkozásoktól, és ömlik a költségvetésbe a fogyasztásban keletkezett ÁFA. Kevesebb segélyt kell adni, csökkenteni lehet a szociális kiadásokat. Mindenki jól jár.
És mi történt? A Fidesznek bejött ez a politika. De valójában ez a mi a politikánk. Ezerszer elmondtuk, hogy a szocializmusban a fejlődést a belső fogyasztás biztosította. Mi mondtuk, de nem mi csináltuk meg, hanem a Fidesz, amely ehhez rendelkezett a hatalommal.
A programunkból ezért kivettük a teljes foglalkoztatás követelését. A mai helyzetben nem is értenék az emberek, hiszen olyat követelnénk, ami jelentős mértékben megvalósult.
Kettő. A Fidesz politikai támadásának célja a baloldal lejáratása. Tudjuk, nem mi vagyunk a támadás iránya, hanem az ellenzék. Az az ellenzék, akiről mindent el lehet mondani csak azt nem, hogy baloldali. LIBERÁLIS! Ezt a Fidesz is tudja, de minden nap el tudja mondani, hogy a volt kommunisták, ezt vagy azt mondták, vagy ezt vagy azt csináltak. Sulykolják! Közben meg össze-vissza hazudnak a baloldaliságról, a múltról.
Közben az ellenzéknek egyetlen megszólalása sem baloldali. „Mi az, hogy elvonjuk az extraprofitot, nincs is ilyen,” – mondják. „Mi az, hogy különbséget teszünk EU polgár és magyar polgár között, mert nem adjuk az olcsó benzint?” „Meg kell szüntetni az árstopokat, mert a magyarnak is meg kell ismerni a piac jótékony hatásait!” És folytathatnám az ellenzék kőkemény liberális megnyilvánulásait. Ezek nagyon messze vannak a baloldali gondolkodástól. A baj az, hogy összemosnak minket, a Munkáspártot velük, a liberálisokkal, és ezáltal rajtunk is ütnek egy nagyot.
Mi a baloldaliság? Programjainkban, megszólalásunkban sokszor elmondtuk, hogy az erőforrásokat újra kell osztani, emberközpontú hatalmat kell teremteni, az erkölcsi normákat a helyükre rakni és sorolhatnám. Elnökünk leegyszerűsítve azt mondja „az a baloldali, aki megadóztatja a gazdagokat”. Ma ez a legérthetőbb üzenet.
A rossz nyelvek azt mondják,
a baloldali pártok egy nemzetközi pártcsalád magyarországi képviselőjeként határozzák meg önmagukat. Hogyan lett a Munkáspárt nemzeti párt?
A Munkáspárt a nemzetközi munkásmozgalom része, de egyben a magyar nemzet része is és ez legalább olyan meghatározó, és fontos, mint az előbbi. Beláttuk, nem helyes az, hogy nem vesszük figyelembe nemzeti identitásunkat, történelmünket, kultúránkat, gyökereinket.
Kérdezhetné, mi köze van ennek az osztályharchoz, a kizsákmányoláshoz? Sok! Ha képviselni akarjuk az embereket, ha el akarjuk fogadtatni értékrendünket, akkor értenünk kell őket, ismerni gondolkodásukat, álmaikat, vágyaikat. Hiszen ezekért az emberekért vagyunk és értük akarunk dolgozni. Én azt gondolom, ennek elfogadásával toleránsabbak és megértőbbek lettünk, és ezt nem éljük meg gyengeségként, sőt úgy gondoljuk, erősebbek lettünk általa.
Sok helyről kapjuk, „hogy rendes magyar emberek vagytok”. Én azt gondolom, ez bizalomerősítő lépés volt. A gondolkodásunkból hiányzott a nemzeti elem. A problémát felismertük és tudjuk, hogy a problémát nem lehet megoldani ugyanazon a szinten, amin létrehoztuk. Léptünk és szerintem helyesen.
Beszéljünk a legfontosabb kérdésről, a háborúról!
Anyaként, nagymamaként csak azt tudom mondani, hogy békét akarok, a Munkáspárt abszolút békepárti. Emlékszünk a rendszerváltásra? És arra, hogy a Munkáspárt a semlegességet követelte? Emlékszünk arra, hogy nem értettünk egyet a sorkatonai szolgálat megszüntetésével? Elleneztük a NATO-ba való belépést.
Az idő minket igazolt. Helytelen volt belépni a NATO-ba. Helytelen volt eltörölni a kötelező sorkatonai szolgálatot. Helytelen volt szétverni a magyar hadsereget és a magyar hadiipart.
Most van egy konkrét helyzet, Oroszország megelégelte az orosz lakosság ellen elkövetett holokausztot. Megtámadta Ukrajnát. Minket is sok sérelem ért Kárpátalján, de mi azt elnéztük nekik.
Tetszik, nem tetszik, a háború elindult. Ez a konkrét helyzet. Sas Gyuri bácsi, akire még sokan emlékeznek pártunkban, bölcs ember volt. Mindig azt mondta: „Ha valami megtörtént, az baj! De, ha már megtörtént, akkor már nem a bajjal kell foglalkozni, hanem azzal, hogy mit kell tenni ezután!”
Azt meg látjuk, hogy az úgynevezett nyugat mit tesz. Letolt gatyában állunk a csalán közepén, de ők szankciókat hoznak, fegyvereket küldenek, amivel állandósítják a gyilkolást, és abban reménykednek, hogy Ukrajna legyőzi Oroszországot.
Ebből nem lesz béke.
Amíg Európa népe elő nem veszi a jobbik eszét és nem mondja, hogy elég volt, addig folytatódik a gyilkolás, mert a globalista, tőkés köröknek ez az érdeke. Meggyengíteni az EU-t, Oroszországot, Kínát, mert akkor visszaszerezhetik meggyengült pozícióikat és maradhatnak a világ urai. Erről szól a történet. Én azt mondom, ne engedjünk.
Modern párt a Munkáspárt, annak ellenére, hogy tagságának nagyobb része idős ember?
A kornak nem sok köze van a modernitáshoz. A modernséget, ha abban az értelemben kérdezi, hogy ez a tagság elfogadta-e a törést, a paradigmaváltozást, amit a rendszerváltás hozott, akkor azt mondom, nem fogadta el, nem is fogja elfogadni. Mi változatlanul azt az értéket fogadjuk el, és képviseljük, amit a szocializmus hordozott, azt tartottuk és tartjuk modernnek.
Általános vélemény, hogy ha valaki vagy valami nem modern (nem fogadja el a változást, nem halad a korral), akkor az maradi. Ez nem igaz! Az a kérdés, hogy a változás, ami bekövetkezett jót vagy rosszat hozott, az embereket szolgálja vagy nem. Megkérdezi valaki tőlünk, hogy amerre ma megy a világ, jó-e nekünk, akarjuk-e a globális kapitalizmust, a fogyasztói társadalmat, nyitott társadalomban akarunk-e élni? Ránk kényszerítik a változást az úgynevezett modernség nevében. Ebben a megközelítésben örülök, hogy a párttagság nem mondható modernnek.
Egyébként én azt gondolom, más megközelítésből, hogy a Munkáspárt modern párt. Egyrészről jó válaszokat ad a felmerült társadalmi és gazdasági problémákra. Emlékezzünk a migráció ügyére. A mi elnökünk mondta legelőször, hogy meg kell fékezni a migrációt, otthon kell tartani az embereket, és a hazájukban kell adni segítséget, hogy otthon maradjanak. Jó ellenzéki válaszokat adunk, a járvány kezelésében is helyes volt álláspontunk és most a háborúban is igazunk van.
Másrészről, mi akarunk igazán változást, a közösségi társadalom megvalósításával, egy élhető jobb világot szeretnénk teremteni, így szerintem csak mi hordozzuk a modernitást.
Harmadszor munkánkban, harcunkban használjuk a technika modern eszközeit, az internetet, Facebookot, az okostelefont, az online kapcsolatot. Becsületükre legyen mondva, sok idős párttagunk is él velük, ezzel megkönnyítve a kapcsolattartást, az információ áramlását.
Ön gazdasági szakember. Milyen kérdésekkel kell foglalkoznia a Munkáspártnak?
Van egy alaphelyzet. A jelenlegi kormány stabilizálta a kapitalizmust hazánkban, úgy, hogy adott az embereknek. Nem lehet letagadni! Ha letagadnánk, akkor rossz értékelést adnánk. Középosztályt épít (ami nem helyes), de a statisztikák szerint csökkentette a szegénységet és a mélyszegénységben élők számát. Ebből kell kiindulnunk.
MIVEL tette? Kőkemény állammonopolista eszközökkel. Erre mondja az ellenzék, hogy diktatúra van. Ehhez természetesen megnyirbálta az ellenállás lehetőségeit. Most például a pedagógus társadalom harci lehetőségeit. Elítéljük ezt, minden eszközzel támogatjuk a szakszervezetek munkáját.
A kormány emelte a minimálbért, de megszüntette az adómentességét. Megszüntette a progresszív adózást, ami azt jelenti, hogy a magasabb jövedelműek nem járulnak többel a közösbe. Folytatja a külföldi tőke behozatalát, amellyel a gazdaság kitettségét tovább növeli.
Nem privatizálta az egészségügyet, de nagyon támogatja a magánegészségügy kialakulását, mely azt sugallja, akinek pénze van az meggyógyul, akinek nincs, az menjen az államiba. És óriási a különbség a két szolgáltatás között.
Nagyon nagy adóssága a kormánynak az oktatás helyes kezelése. Beszélünk róla, hogy a jövő a kiművelt emberfők kezében van, hogy a tudás milyen fontos, de semmi nem történik a pedagógusokkal folytatott vitán kívül. Ezekkel a problémákkal kell foglalkoznunk.
Vannak a jövőt érintő nagy kihívások. A legfontosabb például a robotizálás, a mesterséges intelligencia alkalmazása. A robotizálás a tőke érdeke. Ha ez megvalósul, márpedig megvalósul, milliók lesznek munka nélkül. Erre a liberális válasz az alapjövedelem bevezetése (mert fizetőképes keresletre pedig szükség van). Az alapjövedelem a liberális semmitevés. Ezt nem lehet elfogadnunk. Helyette értelmes munkát kell találnunk az embereknek (a szociális szférában, az oktatásban, egészségügyben, a környezet védelmében). Ennek költségét, a robotikát alkalmazó és extraprofitot bezsebelő tőkés körökkel kell megfizettetni. A munka értelmet ad az életnek, nem lehet elvenni az önmegvalósítás, a kiteljesedés eszközét az emberektől.
Nagy kihívás a jelenlegi gazdasági helyzet, ami a globális kapitalizmus válságából adódik. A globalizációval szembe kell állítanunk a lokalitást. Mindent, amit itthon elő lehet teremteni, elő kell teremteni. A függőségeket folyamatosan csökkenteni kell.
Ön harminc éve foglalkozik a párt pénzügyeivel? Nagyon nehéz?
Nagyon! Amikor a parlamenti pártok milliárdokkal gazdálkodnak, nekünk legfeljebb millióink vannak. 2006 óta nincs állami támogatása a Pártnak. Azóta a tagdíjakból és a támogatásokból élünk. Szerencsénk van, mert egy nagyon tisztességes, áldozatkész, elkötelezett tagságunk van. Ezek az emberek hisznek az igazunkban és tesznek is érte. Kimennek az utcára, elindulnak a választásokon, komoly anyagi és erkölcsi áldozatokat hoznak, és elviselik azt a sok mocskot, amit a szocializmusról, róluk, az ő életükről összehordanak.
Tudja, a vidéki nagyszüleim jutnak az eszembe, akik úgynevezett „tisztes szegénységben” éltek (rendezett volt a porta, ragyogóan fehér volt az ágynemű, és csak addig nyújtózkodtak, amíg a takaró ért). Én azt gondolom, mi is így élünk, tisztes szegénységben, és én ezt büszkén vállalom. Hiszem, hogy jó ügyért dolgozunk és abban is hiszek, hogy ennek meg lesz az eredménye.
