“„Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” – adta meg néhány évvel ezelőtt félig tréfásan Dzsingisz kán negatív megítélésének modern magyarázatát – akkor még miniszterelnökként – Cahiagín Elbegdordzs, a Mongol Köztársaság későbbi elnöke. A mongolok államalapító hadvezérként, nemzetük atyjaként tekintenek a nagy elődre, és közterületek egész sora mellett többek között bankot, cukrászdát, cigarettát, sört és vodkát is neveztek el róla. Nem minden nép körében örvend azonban ekkora népszerűségnek a történelem valaha volt egyik legnagyobb birodalmának megalapítója. Az oroszok, az irániak (és számos más muszlim ország lakói), valamint az európaiak többsége számára Dzsingisz kán neve gyakorlatilag egyet jelent a kegyetlen, vérszomjas, barbár hódítóéval.
A megmentő színre lép
A 12. században a közép-ázsiai sztyeppe a mindennapi betevőt pásztorkodással és vadászattal megszerző, nomád életmódot folytató törzsek lakhelye volt.
A pusztai népek folyamatos küzdelmet folytattak a természeti elemekkel: a viharos szél mindennapos jelenségnek számított, gyakoriak voltak a vízözönszerű esőzések, a nyári forróság szinte elviselhetetlen volt, télen pedig sokszor akár -40 fokig is lehűlt a levegő.
A vad, kietlen környezetben csak azok maradhattak életben, akik kellően rátermettek voltak. A sztyeppe törzsei szárazságok idején gyakran portyáztak a szomszédos, letelepedett népek területén, de az egymás közötti, megélhetésért folyó harcok is mindennaposnak számítottak.
Ebben a kegyetlen világban született meg 1162-ben a mai Mongólia fővárosától, Ulánbátortól 200 kilométerre északkeletre, az Onon folyó partja mentén az a kisfiú, aki megváltoztatta a puszta törzseinek történelmét.
A gyermeket egy apja (Jiszügej, a mongol bordzsigin nemzetség feje) által foglyul ejtett tatár törzsfőnök után nevezték el Temüdzsinnek, mivel hittek benne, hogy a legyőzött ereje a kisfiúra száll. A név jelentését egyébiránt homály fedi, annyi azonban bizonyos, hogy a „vas” szóra vezethető vissza.
A legenda szerint a gyermek születésekor jobb öklén egy – erőt és hatalmat jelképező – alvadt vérrög volt. A kisfiúról úgy tartották, „az Ég rendeléséből született”, és feladata, hogy bátor vezérként ismét naggyá tegye a mongol népet.
Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a talpraesett Temüdzsin alkalmas a szerepre; egyedül a vérszomjas mongol kutyáktól félt. Hamarosan azonban sötét korszak köszöntött be a gyermek életében.”
Címlap fotó: mult-kor.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
