„Oroszország viszonya természetszerűleg romlik az Ukrajnát támogató NATO- és EU-tag szomszédaival, ugyanakkor a baltiakkal most különösen kiélezettnek tűnik a helyzet: az elmúlt napokban rendkívül agresszív, harcias odamondogatások és egy igen egyértelmű hadgyakorlat élezik a konfliktust.
A viták értelmezéséhez – illetve az agresszív fellépés kontextusba helyezéséhez – érdemes áttekinteni a balti államok helyzetét.
Az általánosan nem túl jó viszony persze korántsem új keletű, és Észtország, Lettország és Litvánia függetlenedése, a szovjetek távozása óta fennmaradt. A nyolcvanas évek tüntetései, az 1989-es balti élőlánc és a politikai változások, amelyek következtében a balti államok visszanyerték függetlenségüket. 2004-ben EU- és NATO-tagok, nem sokra rá euróövezeti tagok lettek, vagyis gyors és határozott léptekkel távolodtak Moszkvától – ugyanakkor ott maradt a területükön sok százezer, jelentős részben a szovjet időkben betelepített orosz.
Bár Litvániában csak minden huszadik, Észtországban és Lettországban minden negyedik lakos orosz, akik érthető módon nem érzik magukat túl komfortosan ebben a helyzetben. Még ha a sajtóból úgy tűnhet, a közösség megosztott, de zömmel a lakhelye szerinti államot támogatja és nem kíván Oroszország része lenni, azért az is nyilvánvaló, hogy az Ukrajnában élő oroszokat sem kérdezte meg efelől senki, mielőtt megindult volna a február végi orosz invázió az ő „felszabadításukra”.
Energiafüggetlenség mindenek felett
A háború fellángolásával az eleve nem túl jó államközi viszony kimondottan ellenségessé vált. Oroszország Európa jelentős részével szemben folytatott, energiahordozó-kiéheztetésre alapuló taktikája itt nem működött, mivel a balti politikusok élénken emlékeztek arra, amikor a szovjetek a függetlenségi törekvéseik letörésére leállította a kőolajszállítást.
Ezért legkésőbb a krími orosz invázió és egyéb intő jelek után – Litvánia például 2014-ben egyszer már konfliktusba került a túlszámlázó Gazprommal – mindhárom ország úgy döntött, igyekszik magát teljesen függetleníteni az orosz energiahordozóktól, s mostanra sikerrel csatlakoztak délen a lengyel, északon a finn gázvezetékekre, s ezzel az EU hálózatára – így jutva például norvég gázhoz. A litván Klaipedában kikötőjében pedig kiépítették a cseppfolyósított földgázt átalakító állomást (LNG-terminált), ahol amerikai energiahordozóhoz juthat a három ország. Mondhatni, készen álltak arra, hogy 2022. április 1-jén teljesen leálljanak az orosz energiahordozó-importtal.
Egyedül az elektromos árammal kapcsolatban zsarolhatóak még Moszkva oldaláról az orosszal közös hálózat révén, de ennek mértékét is igyekeznek csökkenteni, 2025-re megszüntetni.
A három ország ugyanakkor továbbra is rettentően sebezhető maradt katonai szempontból.
2020-as amerikai elemzések szerint az orosz hadseregnek 36-60 órára lenne szüksége mindhárom ország elfoglalására.
Ráadásul Kalinyingrád – az egykori Königsberg – orosz exklávé Litvánia és Lengyelország között, és a Moszkvával szövetséges Fehéroroszországból odavezető Suwalki-folyosó segítségével az oroszok elméletben könnyedén elvághatják a baltiakat szövetségeseiktől.
Emellett Kalinyingrád komoly orosz katonai központ is, az orosz balti-tengeri flotta központja, mélyen benyúlva a rivális EU- és a NATO-szövetségek területére.
A nyugati szövetségi szervezet szakértői szerint Moszkva az elmúlt években már atomfegyvereket és közép-hatótávolságú Iskander rakétákat is telepített az exklávéba, amivel akár Varsót vagy Berlint is fenyegetheti. Más kérdés persze, hogy normál üzemmódban a NATO-tagság olyan védelmi garanciát jelent, ami miatt
Oroszország-szakértők szerint elképzelhetetlen, hogy megkockáztasson egy tényleges, ukrajnaihoz hasonló offenzívát
a baltiak ellen (és az orosz RIA Novoszty állami hírügynökség közleményében is arról esik szó, ez a harmadik világháborút jelentené, vagyis nem szándékoznak meglépni).
De ténynek tény az is, hogy a 2016-ban odavezényelt, mindössze néhány ezer főnyi NATO-kontingens jelenléte inkább szimbolikus, semmint fizikai elrettentő erővel bír a balti államok védelmében.
A feszültség egyre inkább fokozódott az utóbbi hónapokban. Sorban néhány további példa:
- a balti államok április 1-jén bejelentették, hogy leállítják az orosz energiahordozók importját;
- a lettek és az észtek orosz főkonzulátusokat zártak be, Litvánia kiutasította az orosz nagykövetet;
- Észtország megtagadta az orosz és fehérorosz állampolgárok munkavállalási vízumát;
- az észt, lett és litván parlament április negyedik hetében megszavazta a közleményt, amelyben népirtásnak ismerte el Oroszország ukrajnai akcióit, betiltották a jelképnek tartott V és Z betűk használatát;
- Lettországban megszavazták, hogy megfoszthatják állampolgárságuktól azon orosz-lett kettős állampolgárokat, akik támogatják az inváziót.;
Oroszország cserébe bezárta a balti államok szentpétervári és a pszkovi konzulátusait, s persze végig tiltakozott a barátságtalan lépések ellen.
A feszültség újabb szintre emelkedett júniusban, amikor egy orosz kormánypárti képviselő törvényjavaslatot nyújtott be a parlament alsóházához, követelve, hogy helyezzék hatályon kívül a Litván Köztársaság függetlenségéről szóló rendeletet; az orosz balti flotta pedig Kalinyingrád mellett kezdett gyakorlatozni. Tavaly télen, az invázió előtti hónapokban a szárazföldi orosz-belorusz közös hadgyakorlaton éppen a Suwalki-folyosó elfoglalása volt a gyakorlat tárgya.
Blokád a vasúti korridornál
Ebben a helyzetben Litvánia fogta magát, és – miután a külügyminiszter szerint az Európai Bizottsággal is konzultált – pénteken vasúti áruszállítási tilalmat rendelt el az említett folyosón. Vagyis Vilnius közölte, hogy ami az uniós szankciók hatálya alá esik, azt nem lehet átszállítani a vasúti korridoron.
Így többek között a szén, az acél, a vas és a fa sem juthat át az önellátásra képtelen Kalinyingrádba.
A litvánok fokozatosan vezetnék be a tilalmat: mint bejelentették, júliustól a betonra és a szeszesitalra, augusztustól a szénre, decembertől az olajra vetnek ki hasonló korlátozásokat, elvégre a korridor hivatalosan az EU területe – érveltek.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője élesen bírálta és törvénytelennek, a 2002-es EU-Oroszország egyezmény megsértésének nevezte a tilalmat, az előzetes tájékoztatás hiányát is kifogásolta, valamint közölte, Oroszország fenntartja magának a jogot, hogy lépéseket tegyen nemzeti érdekei védelmében.
Az exklávé ellátása már korábban is nehézkes volt: az oroszok hiába próbálták tengeri úton fokozni az áruszállítást a légi úton már eleve megnehezített megoldások kiváltására. Időközben a litvánok kedden a kamionokra is kiterjesztették a tilalmat, tovább borzolva a kedélyeket.
Nyikolaj Patrusev, az orosz Biztonsági Tanács titkára, Putyin egyik jobbkeze pedig – miközben Kalinyingrádba utazott – közölte:
„Hamarosan olyan választ adunk a litván szállítási blokádra, ami az egész litván népet súlyosan fogja érinteni”.
Emlékezetes, az említett EU-Oroszország egyezmény a balti államok csatlakozásának egyik feltétele is volt Moszkva részéről, így különösen alkalmas hivatkozási alap a nyugati hatalmak csalfaságának bizonyítására Moszkva számára.
Az oroszok talán nem kockáztatnak akkorát
A fenyegető kórushoz csatlakozott Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő, aki a lettek „csepp józan eszéhez” folyamodott, Szergej Cekov szenátor pedig
egyenesen Ukrajnával példálózott a litvánoknak,
közben Tallinn szerint az orosz hadsereg Észtországot figyelmeztette egy rakétatámadás-szimulációval az ország ellen.
A jelzés miatt Josep Borrell, az EU külpolitikai főképviselője fél szívvel állt ki Litvánia mellett, ugyanakkor a feszültség kétségkívül elérte az eddigi csúcspontját. Szerdán Zaharova közölte: a válasz a kalinyingrádi blokádra nagyon is gyakorlati lesz. De hogy konkrétan mire célozhatott, azóta is találgatják. A tényleges offenzívát az Euronews által is idézett amerikai szakértő szerint Oroszország nem reszkírozná meg, mert azzal életbe lépne a NATO 5. cikkelye, és kitörne a harmadik világháború, az amerikai figyelmeztetés efelől egyértelmű volt.
De akkor mit tehetnek még az oroszok anélkül, hogy ezt kockáztassák?
Veszélyesség szerint sorban az alábbi forgatókönyvek születtek:
Kihasználhatják, hogy a közös áramhálózat révén még mindig kényelmetlenséget okozhatnak a baltiaknak, így levághatják róla őket – ez igen érzékenyen érintené a három állam iparát és a lakosság ellátását is, hiszen még nem épültek ki a kapacitásaik nyugat felé;
megpróbálhatják legalább az amerikai cseppfolyós gázról levágni Litvániát a balti flotta segítségével tengeri blokád alá vonva a klapeidai LNG-terminált;
fokozhatják katonai jelenlétüket a térségben és általában a NATO-határok mentén, ahogy a fent idézett Patrusev mondta, ami igen provokatív lépés lenne;
és még arra is lehet elméleti esély, hogy egyszerűen visszaállítják a direkt légi folyosót Belarusz felől, amivel megsértik vagy a litván, vagy a lengyel légteret, ami szintén kőkemény provokáció lenne.
Bár önmagában talán egyik sem váltaná ki a NATO ellenlépését, valószínűleg mindegyik közelebb sodorná a feleket egy közvetlen NATO-orosz összecsapáshoz.
S bár ezt láthatóan mindkét fél igyekszik elkerülni, kérdés, megmaradnak-e a gazdasági jellegű kakaskodásnál és a hadgyakorlatoknál, ha a feszültség ezen szintje állandósul.”
Címlap fotó: a litván népi gyűjtésből vásárolt török drón, amelyet Litvánia Ukrajnának juttat az oroszok elleni háború segítésére (BAYKAR DEFENSE / AFP
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
