„81 éve, 1941. június 26-án három felségjel nélküli repülőgép bombázta az első bécsi döntés után hazánkhoz visszakerült Kassát. A máig tisztázatlan hátterű incidens szolgált ürügyként Magyarország belépéséhez a második világháborúba.
A magyar katonai és politikai vezetők 1941 tavaszán mind több információt kaptak a Szovjetunió ellen tervezett német támadásról, amely végül június 22-én indult meg. A gyors német diadalra számító vezérkar egyre nagyobb nyomást gyakorolt a kormányra a hadba lépés érdekében.
Bárdossy László kormányfő javaslatára a kormány június 23-án döntött a diplomáciai kapcsolatok megszakításáról. Bárdossy azt elhallgatta az ülésen, hogy Molotov szovjet külügyi népbiztos arról biztosította a moszkvai magyar követet, hogy a szovjet kormánynak nincs támadó szándéka Magyarországgal szemben, és bizonyos területi revízióhoz is hajlandó támogatást nyújtani.
A németek hivatalosan nem kérték a magyar katonai közreműködést (de nem is zárkóztak el tőle), ennek híján pedig sem Horthy Miklós kormányzó, sem Bárdossy nem hajlott az önkéntes belépésre. A magyar vezetőket ugyanakkor aggasztotta Románia és Szlovákia azonnali belépése, mert attól tartottak, hogy a két szomszédos állam a végső osztozkodásnál kedvezőbb helyzetbe kerülhet.
A „casus belli” végül 1941. június 26-án következett be. Azon a napon 13 óra 7 perckor délkeleti irányból három felségjel nélküli repülőgép közelítette meg Kassát, és 29 közepes bombával szórta meg a várost, de kimondottan hadi célpontokat nem támadott, majd távozott. A támadásnak 29 halálos áldozata, 14 súlyos és 48 könnyű sebesültje volt, összesen hárommillió pengősre becsült károk keletkeztek számos épületben.
A hadsereg hivatalosan azt közölte, hogy az akciót szovjet gépek hajtották végre, a fel nem robbant bombákat – egy hónappal később – ugyancsak szovjet gyártmányúként azonosították.
A politika is ezt a verziót fogadta el, annál inkább, mert Bárdossy a kormányzó és a parlament előtt is eltitkolta a kassai repülőtér-parancsnok jelentését, aki német típusú gépeket vélt felismerni a támadókban.
A kormányfő álláspontja az volt: ha a gépek németek voltak, az még inkább a háborúba való belépés mellett szól, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a németek kívánsága. A történetekről – diplomáciai kapcsolatok híján – a szovjet álláspontot nem lehetett megismerni, erre a magyar fél egyéb csatornákon sem törekedett.
A kormány még június 26-án megtorló támadásról döntött, és elfogadta Bárdossy javaslatát, hogy a „provokálatlan támadás következtében hadiállapotban levőnek tekintsük magunkat Szovjetoroszországgal”. A döntést a kormányfő másnap jelentette be a képviselőházban, aznap már magyar gépek támadtak szovjet városokat, majd egy 40 ezres magyar seregtest lépte át a szovjet határt.
A hadüzenettől sokáig ódzkodó Bárdossy valószínűleg úgy kalkulált, hogy ha már elkerülhetetlen a bekapcsolódás a háborúba, ezt minél gyorsabban meg kell tenni, részben azért, hogy magunk szabhassuk meg ennek kereteit, részben pedig azért, hogy idejében csatlakozzunk a győztesekhez. Utólag mindkét megfontolás hibásnak bizonyult.
A kassai bombázás elkövetői máig ismeretlenek. A provokáció érdekében állhatott a katonai felső vezetésnek, a németeknek, akik hivatalos felkéréssel nem akarták magukat Budapestnek lekötelezni, továbbá Antonescu Romániájának is: a román diktátort aggaszthatta, hogy a területi igényeket tápláló Magyarország megkímélheti haderejét.
Német-román közös akció mellett szól a támadó gépek délkeleti repülési iránya, amely a német és a román légiflotta fő erőinek báziskörlete, a Kárpátok és a Prut folyó közötti irányba vezetett. A kevésbé valószínű verziók között szerepel, hogy eltévedt szovjet gépek akciójáról volt szó, amelyeknek a bombázásra nem volt parancsuk, mert a szovjeteknek semmi okuk nem volt arra, hogy kiprovokálják a magyar hadba lépést.
Elképzelhető, de szintén nem valószínű, hogy az iglói repülőtérről a Szovjetunióba dezertált szlovák pilóták bombázták volna német gépekkel a felvidéki várost.”
Címlap fotó: mult-kor.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
