szerkeszto 
„Nagy nap ez a mai az éghajlat számára. Négyszer nagyobb mennyiségű üvegházhatású gázzal kevesebbet fogunk évente kibocsátani, mint 1990-től máig tettük. Bárki, aki az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésébe fektet, támogatást kap, viszont akik továbbra is csak szennyezik a környezetet, azok nehéz időszak elé néznek. Megvédjük a munkahelyeket, és minden szükségeset megteszünk annak érdekében, hogy megmentsük a bolygót a gyermekeink és unokáink számára” – ünnepelt Peter Liese (EPP, Németország) európai parlamenti jelentéstevő az EP egy új döntése nyomán.
De mi is történt pontosan?
„A kibocsátáskereskedelmi rendszert úgy kell módosítani, hogy az jobban ösztönözze a kibocsátáscsökkentést és az alacsony karbonkibocsátású technológiák fejlesztését” – áll az EP egyik friss sajtóközleményében. A Parlament konkrét lépéseket is megfogalmazott, amelyek kijelölik az intézmény kibocsátáskereskedelmi rendszer (azaz az ETS) reformjáról szóló vitában elfoglalt álláspontját is.
Mi az a kibocsátáskereskedelmi rendszer?
A kibocsátáskereskedelmi rendszer az EU-s klímapolitika egyik alappillére. A rendszer célja az iparban keletkező üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és a klímaváltozás megfékezése.
Az EU 2030-ra jelentősen csökkenteni akarja a károsanyag-kibocsátást
az 1990-es adatokhoz képest, 2050-re pedig el kívánja érni a nettó zéró kibocsátást.
Ennek elérésében van szerepe az ETS-nek, amely az ipari tevékenység miatt keletkező káros anyagokra vonatkozik. Érdemes külön kiemelni és megjegyezni: az ipari tevékenységre vonatkozik; erre még visszatérünk.
A rendszer úgy működik, hogy meghatároznak egy szén-dioxid kibocsátási küszöböt, és ezek alapján a vállalatok csak szén-dioxid kvótákért cserébe szennyezhetik a levegőt. Ezeket a kvótákat pedig aukciók keretében tudják megvásárolni, így motiváltak abban, hogy minél alacsonyabb legyen a kibocsátás. A fel nem használt kvótát a vállalatok eladhatják. Magyarul: aki többet szennyez, az fizet annak, aki kevesebbet.
De hogy jönnek ehhez a lakóházak?
A kibocsátáskereskedelmi rendszer kifejezetten az ipari tevékenységre lett kitalálva. Viszont előkészítés alatt áll az úgynevezett ETS II –
ami már a lakosságot venné elő a jövőben.
Bár az Európai Parlament álláspontfoglalása szerint „az új ETS a lakóházakra és a magáncélú közlekedésre 2029-ig még nem vonatkozna”, a helyzet ennél összetettebb.
„Az ETS II-t már egyértelműen a lakossági szektorra tervezik. Ez a jelenlegi ETS-től független, de hasonló elven működő rendszer lenne. Technikailag ez úgy nézne ki, hogy nem az egyes háztartásokra vetnének ki adót, hanem az energiakereskedő és üzemanyagkereskedő cégeket vennék be ebbe a rendszerbe, vagyis azokat, akik ellátják a háztartásokat” – hívja fel a figyelmet Litkei Máté, az MCC Klímapolitikai Intézetének igazgatója. Szerinte ez szinte azonnali üzemanyagár- és rezsiköltség-emelkedést eredményezne.
A szakértő szerint a lakosság oldaláról nézve a technikai megoldás szinte lényegtelen.
„Tehát a szó szoros értelmében nem adó, de a lényegét tekintve az.”
Érzékelten időzítés
Az EP ezt az álláspontot úgy fogadta most el, hogy az energiaárak az egekben vannak. Az időzítés – Litkei szerint – mégis sokat elárul a Parlament szándékairól, ugyanis ezzel egyúttal az árak mesterséges megemelésének elvét is tesztelik.
A várakozás ugyanis az, hogy ha mesterségesen megemelik az árakat, akkor a lakosság energiahatékonysági beruházásokba kezd, hogy csökkentse a rezsiköltségeket. Ez az elmélet a jelenlegi magas energiaárak mellett még nem igazolódott vissza. Amikor arról van szó, hogy a hó végén ki tudják-e fizetni a rezsidíjakat, akkor energiahatékonysági beruházás aligha várható.
Persze lehet azt mondani, hogy várjuk ki a végét, mert átmenetileg nőttek csak meg az árak, de akkor tényleg várjuk ki a végét, vagyis amíg az árak nem konszolidálódnak, addig nem célszerű ilyen irányba elindulni, amerre most az Európai Parlament szeretné fordítani az uniót – mondja Litkei Máté.
Pedig van jó minta is
Az MCC Klímapolitikai Intézetének igazgatója egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy van egy jól működő példa az európai döntéshozók számára. Ez pedig
a magyar energiahatékonysági kötelezettségi rendszer,
amely ugyanezt a kört, vagyis az energiakereskedő és üzemanyagkereskedő cégeket érinti, és őket arra kötelezi, hogy olyan beruházásokat vigyenek végbe, amely kimutatható energiahatékonyságot eredményeznek a fogyasztói oldalon is. Ezzel fejlesztésre és innovációra sarkallják a cégeket, de nem növekednek az árak, hiszen az intézkedések nem a fogyasztást és a fogyasztót célozzák, így a cégek a költségeket nem is terhelik át.
Az Európai Parlament javaslatai alapján az irányok tehát már láthatók, viták pedig egészen biztosan várhatók.”
Címlap fotó: MTI/EPA/Julien Warnand
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Kós Zoltán 
