Blaskó Péter: “Tiszta lépésnek tartom, hogy nem vettem át a Kossuth-díjat”
szerkeszto 
„Hamarosan a Nemzeti Színházban is látható lesz Blaskó Péter „családi előadása”, a GRANE – Képzelgések a Peer Gynt nyomán, amelyet lánya, Blaskó Borbála rendezett, és fia is szerepel a Bethlen Téri Színház produkciójában. A színművésszel ősztől Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című drámájában is találkozhatunk, Udvaros Dorottya oldalán. A Fidelio kérdezte.
Túl vannak az Ők tudják, mi a szerelem olvasópróbáján. Arról szólva, milyen várakozások vannak most benne, Blaskó Péter elmondta:
“Az alapjai vannak meg a darabnak, ami még változhat, most ülepszik, dolgozik az emberben. A szerzője, Hubay Miklós írja róla, hogy burleszk és tragédia. A kettő együtt bizarr, kérdés, hogy melyik oltja ki a másikat. Persze van egyfajta megmosolyogtató humora is, hogy két idős ember ilyen szenvedéllyel találkozik újra egymással, s közben mögöttük van már egy élet. Csak a test öregszik, a lélek maradhat fiatal? Ugyanolyan szenvedélyek szakadnak fel, mint húszéves korukban? Nagy kérdések.”
Hubay az ötvenes évek végén Tolnay Klárinak írta a darabot, az ő karakterét Sinkovits Imre alakította: “Évtizedeken át játszották Sinkovits-csal, én is láttam az előadást, de most nem jutna eszembe újra nézni. Tolnay és Sinkovits két színészóriás, nem szabad, hogy befolyásolják az embert. Fiatalkoromban sokszor elmentem a Színháztörténetibe, elolvastam régi kritikákat, de ez nem jó, mert az ember így nem a sajátját keresi. Nekem az én Berliozomat, az én öreg szenvedélyemet kell megkeresnem!”
A felvetésre, miszerint ezt az öreg szenvedélyt kell megtalálnia a több szempontból is izgalmas GRANE előadásban, a Peer Gynt-adaptációban, amit lánya, Blaskó Borbála rendezett, és amelyben fia, Bence is szerepel, elmondta: “Még sosem dolgoztam a gyerekeimmel, komoly munka, ugyanúgy meg kell felelnem, mint bármelyik rendezőnek, nincs kibúvó. Így indultam neki a munkának. Persze, ott van az emberben a félelem, hogy meg tud-e még felelni? Kételyek és kétségek visznek előre, nálam ez hozzátartozik a színészi munkához. Sokszor türelmetlen vagyok magammal.”
Pályájáról szólva úgy fogalmazott: “Ha van két lényeges pontja a pályámnak, az Miskolc és a Katona. Én Miskolcon lettem színész, ott éreztem meg, hogy mit jelent a testemmel, a fizikumommal, az idegrendszeremmel birtokba venni a teret. Hatni. Felfedezni, hogy az ember egy szünettel, egy hangsúllyal, egy furcsa megoldással hogyan tudja egységbe foglalni, uralni a nézőteret. Vagy milyen érzés, ha nem tudja. Mindezt ott tanultam meg.”
A beszélgetésben arról is szó esett, hogy 2008-ban nem vette át a Kossuth-díjat. Ennek kapcsán megemlítette: “Ha ma lenne az a helyzet, és az az ember, ugyanúgy nem venném át tőle, ugyanúgy tiltakoznom kellene ellene. Őszinte, tiszta lépésnek tartom, mint a Székely Gábor és Alföldi melletti kiállásomat. Ezt diktálta a lelkiismeretem.”
Címlap fotó: szinhaz.online
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
