“55 éve, 1967. június 29-én halt meg Jayne Mansfield amerikai filmszínésznő, az ötvenes-hatvanas évek szexideálja. Nemcsak szép volt és vonzó, hanem okos is: 163-as intelligenciahányadossal rendelkezett, öt nyelven beszélt, kiválóan hegedült, de legfőképp saját maga menedzselésében jeleskedett. Összesen 25 filmet forgatott, és az amerikai tömegkultúra ikonja lett.
Mansfield 1933. április 19-én született Pennsylvaniában Vera Jayne Palmer néven. Hároméves volt, amikor ügyvéd apja vezetés közben végzetes szívrohamot kapott, a tragédiát sohasem tudta feldolgozni. Anyja nem sokkal később újra férjhez ment, és Texasba költöztek. Tizenhárom évesen turistaként járt először Hollywoodban, és megesküdött, hogy egyszer az ő aláírásáért fognak tülekedni az emberek.
Ám erre még várnia kellett: tizenhat évesen férjhez ment egy Paul Mansfield nevű fiatalemberhez, akinek tizenhét évesen gyermeket szült. Álmairól nem tett le: színészetet tanult, és miután férje hazatért a koreai háborúból, Kaliforniába költöztek. A férfi csak négy hónapig bírta, aztán hazament Texasba, Jayne házasságából csak a nevét tartotta meg.
Jayne nemcsak szép volt és vonzó, hanem okos is: 163-as intelligenciahányadossal rendelkezett, öt nyelven beszélt, kiválóan hegedült, de legfőképp saját maga menedzselésében jeleskedett. A korántsem szégyenlős szőkeség kezdetben mozikban árult cukorkát, de nem sokáig. Egy médiaeseményen fürdőruhában ugrott a medencébe, és a férfiak legnagyobb örömére már felsőrész nélkül bukkant elő a habokból. Még aznap modellszerződést kapott, kisvártatva a Playboy címlapjára került.
Hasonló mutatványt vitt véghez 1957-ben, amikor a Paramount Stúdió Sophia Loren hivatalos bemutatására szervezett partijára utolsóként érkezett és az olasz szépség melletti székre huppant le merészen dekoltált ruhájában. Ezután az ünnepelt helyett mindenki a kikandikáló kebleket bámulta, a vetélytársára sandító Lorenről készült kép bejárta a világsajtót.
Mansfield úgy akart kitűnni a többi szőkeség közül, hogy a rózsaszínt tette meg védjegyének: rózsaszín ruhákban járt, rózsaszín autót vezetett, még a házát is rózsaszínre festette. A filmvásznon először cigarettaárus lányként suhant át, a pályafutása kezdetén forgatott filmjeit csak néhány év múlva mutatták be, amikor már szupersztár volt. 1957-ben a The Burglar röpítette a népszerűség csúcsára, a következő néhány évben forgatta legsikeresebb filmjeit. A szeszélyes autóbusz című John Steinbeck-darabból készült filmben egy utcalányt alakított hitelesen, jutalma Golden Globe-díj lett.
A benne rejlő színészi tehetséget azonban nem sokszor mutathatta meg, mert színésznői ambícióit nem vették komolyan, valódi elmélyültséget kívánó szerepet alig kapott. A rendezők és a producerek könnyed komédiákban számítottak rá, a közönség pedig nem jellemformálására, hanem tökéletes idomaira volt kíváncsi. Beskatulyázták a buta szőke szerepkörébe, és ráragadt a szegény ember Marilyn Monroe-ja kifejezés. Ennek Monroe egyáltalán nem örült, úgy érezte, hogy Mansfield parodizálja őt, és komolyan fontolgatta, hogy pert indít ellene.
Még filmjeinél is többen látták fotóit, 1957-ben ő volt a legtöbbet fényképezett nő, a lapokban 2500 kép jelent meg róla. 1958-ban ismét róla cikkeztek, de ezúttal sem szakmai teljesítménye miatt, házasságot kötött ugyanis Mickey Hargitayval, a magyar születésű testépítő világbajnokkal. A két hírességnek három gyermeke született, közülük Mariska Hargitay szintén színésznő lett. (Mansfield első házasságából született lánya is örökölte vonzó vonásait, ő 1976-ban tárta bájait a nyilvánosság elé a Playboy hasábjain.)
A házasság gyorsan megromlott, Mansfield 1964-ben harmadszor is férjhez ment egy rendezőhöz, akitől egy fia született. A házasságkötésre Mexikóban került sor, mert a színésznő hivatalosan még nem számított elváltnak.
Marilyn Monroe halála után a közönség érdeklődése lanyhulni kezdett a szőke szexbombák iránt, Mansfield is egyre kevesebb szerepet kapott, azt is Európában. A filmtörténetbe mégis beírta magát: 1963-ban ő volt az első amerikai filmsztár, aki teljesen meztelenül mutatkozott a vásznon. A filmet Clevelandben be is tiltották, másutt azonban özönlöttek rá a nézők.
A botrány viszont egyszer s mindenkorra lehetetlenné tette, hogy valaha is komoly szerepet kapjon. Anyagi csőd azonban nem fenyegette: lemezfelvételei is szépen fogytak, az éjszakai klubokat, színháztermeket még mindig megtöltötte, a hetente kasszírozott 20-25 ezer dollár tisztes gázsinak számított.
1967. június 29-én hajnalban ügyvéd vőlegényével és Hargitaytól született három gyermekével egy tévéshow felvételére igyekezett, amikor kocsijuk teljes sebességgel egy teherautó pótkocsijába rohant. A hátsó ülésen utazó gyerekek sértetlenek maradtak, anyjuk viszont azonnal meghalt. A baleset után rendelték el, hogy a teherautók végére egy keresztrudat kell felszerelni, amely megakadályozza, hogy a személyautók a jármű alá csússzanak; a köznyelv ezt Mansfieldnek nevezi.”
Címlap fotó: mult-kor.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
