szerkeszto 
„Az ibolyák kétféle szaporodási stratégiát is használnak, s ezek közt a környezeti hatások alapján válogatnak a növények.
A St. Louis-i Washington Egyetem szakemberei az Észak-Amerika keleti régióiban honos Viola sororia nevű ibolyafajt vizsgálták. Ez az illatos virágú növény a mi illatos ibolyánkhoz hasonlóan kora tavasszal nyílik, nem egyszer lila vagy fehéres szőnyegként borítja be a talajt, és a korai beporzók számára kiváló nektárforrás is ad. A nálunk amerikai vagy csíkos ibolyaként, kerti dísznövényként ismert virág lila, vagy lilásan cirmos fehér színekben pompázik, a mi ibolyáinknál kissé nagyobb virága van.
A virággal, ivarosan zajló szaporodása kézenfekvő és szembetűnő, azonban az ibolyák egy másik, nem ivaros módon is képesek szaporodni, ez esetben a növények tövénél fejlődő, zárt önbeporzó (ún. kleisztogám) virágocskái is kialakulnak. Ez utóbbiak érthető okból csupán az anyanövény génjeit adják tovább, míg az ivarosan szaporodó hagyományos virágok más növényekből származó pollen hatására idegen, „apai” géneket is keverhetnek a sajátjaikhoz.
A kutatók növénygyűjteményi példányokat vizsgáltak meg, amelyek 1875-2015 között kerültek a Missouri Botanikus Kertbe, az egyes példányokhoz a gyűjtés helye és időpontja alapján időjárási adatokat is párosítottak azért, hogy a virágzás és a klíma közti kapcsolatot feltárják. Az eredményeiket az American Journal of Botany szakfolyóiratban ismertették.
140 év adataiból többek közt kiderült, hogy a melegebb és szárazabb környezetben élő ibolyák kevesebb nyíló virágot hoztak, a hűvösebb és csapadékosabb helyen élők viszont többet. A melegedés nem meglepő módon azzal is együtt jár, hogy korábban bont virágot az ibolya, ez pedig azért gond, mert a virág nyílása és a beporzók kikelése nincs összhangban. Ha ez azzal is együtt jár, hogy kevesebb rejtett, ki nem nyíló virágot hoz a növény, akkor az egészen felboríthatja az ibolya szaporodását, hisz se beporzással, se ivartalanul nem tud elegendő magot létrehozni.
A kutatók a későbbiekben más növényeket is szeretnének felmérni, s kideríteni, miként reagáltak azok a klímaváltozásra, s milyen módon befolyásolta az ivaros-ivartalan szaporodásuk átalakulása a génállományukat.”
Címlap fotó: Amerikai ibolya (Viola sororia) FORRÁS: ÖNÖK KÜLDTÉK / KOVÁCSNÉ FARKAS SZILVIA
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Kós Zoltán 
Nagy István 
