“Szeriőz konty, halványzöld ruha és enyhén párás, nagy, barna szemek azzal a pillantással, amely azonnal azonosítja anyát és fiát. Erre lettem figyelmes a színfalak mögött, amikor Milák Kristóf kétszáz pillangón aratott, világcsúccsal megspékelt világbajnoki győzelmének eredményhirdetésére vártunk. Feltűnt ez a kevésbé magabiztosan mozgó hölgy, aki az eseményt a színfalak mögött előkészítő, kalocsai mintás ruházatú lányok, FINA-hivatalnokok, edzők és melegítős versenyzőik között ácsorgott. Látszott, hogy szinte lopva készít pár fotót telefonjával az ünnepelt bajnokról. Zavarni nem akart, talán tartott is tőle, hogy valaki rászól. Minden mozdulatából sugárzott, hogy nem szeretne „sok lenni”, itt van, de még sincs, köze van a kolosszális sikerhez, de ezt elég, ha ő és a férje tudja.
Milákné Szikra Ildikó, vagy ha úgy tetszik, Milák mama került a pillantásom fókuszába azon a ragyogással teli kedd estén. Először csak lopva néztem őt, és próbáltam belegondolni, átérezni, hogyan verhet most a szíve ennek a korábbi örömkönnyek nyomait az arcán viselő édesanyának, egy anyatársnak, aki talán két évtizede várhat titkon egy ilyen estére. „Már kétévesen imádta a vizet Kristóf” – kezd bele egy olyan szál felgöngyölítésébe, amelyre a magyar himnusz felcsendüléséig hátralévő pár rövid perc biztosan nem elegendő. Mégis átfut rajtam annak a két évtizednek a tömény pillanattá zsugorodó világa, amely ott nyugszik Milák Kristóf világraszóló sikereiben. A tartós és alkut nem tűrő hajnali ébredések, a hosszú közös utazások a lakóhelyről, Érdről a megfelelő uszodáig Százhalombattára. A véget nem érő, olykor bóbiskoló várakozások az edzések végéig, s közben a nővéri munka fizikai és lelki terhei az onkológiai klinikán.
Ennél szebb ajándékot el sem tudtak volna képzelni a harminckettedik házassági évfordulójukra”
A biztonsági őrként dolgozó édesapa, Milák Mihály – talán szakmai ártalom –, ha lehet, még láthatatlanabb. Általában csak arról beszél, hogy mennyire nem ért az úszáshoz, viszont mekkora büszkeség látni, hogy a fia mire képes. Leginkább az indította meg ezen a felejthetetlen estén, ahogy ötezer ember állva tapsolt a fiukat buzdítva, s csak egészen halkan jegyzi meg, hogy ennél szebb ajándékot el sem tudott volna képzelni a harminckettedik házassági évfordulójukra Ildikóval.
„Már alig tudunk hatni rá, ezért hagyjuk, hogy azt csinálja, amit a legjobbnak gondol” – súgja még oda Ildikó, hozzátéve, hogy a fiuk maximalizmusát, az élet nagy kérdéseire keresett válaszait, a tiszta érzelmekbe vetett hitét csak az értheti meg igazán, aki régóta ismeri őt. „Nagyon örülök, hogy ilyen szépen beszél és jól bánik az őt szerető közönséggel, óriási inspirációt ad neki, sőt el is viszi olykor ez a rázúduló szeretet” – nyújt át egy darabot a Milák-titokból Ildikó.
A huszonkét éves, olimpiai, háromszoros világ- és háromszoros Európa-bajnok Milák Kristóf új fejezetet nyitott a magyar és nemzetközi sportikonok világában: népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nevéből bájos szójátékokat fabrikálnak rajongói. A transzparenseken felbukkanó, nagy szívekkel körülrajzolt „MILÁ(J)K Kristóf” vagy a „Már megint egy újabb MILÁKCSÚCS” feliratú táblácskák egy olyan sportoló imázsának mozaikjai, akit az egész világ csodál, s akiért egy egész ország rajong. Ketten talán picit csendesebben, de a legmélyebb szeretettel, szerényen és mégis büszkén, ahogy csak azok a szülők képesek, akik nélkül nincs siker. Köszönjük, Milák család!”
Címlap fotó: Mandiner.hu / Trenka Attila
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
