szerkeszto 
Huszonnyolc éve, 1994. július 8-án hunyt el Kim Ir Szen, a koreai történelem legendás személyisége, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság akkori vezetője. Kim Ir Szen részt vett a japánok elleni háborúban is, de tevékenysége igazán a szocialista KNDK megteremtéséhez kötődik.
Korea 1945-ben felszabadult a sokévtizedes japán gyarmatosítás alól. A japánok letarolták Koreát, mély szegénységbe taszították.
A Koreai Munkapárt az ország függetlenségének és társadalmi haladásának biztosítékát abban látta, ha az ország a szocializmus útján indul el. Ez a döntés találkozott a térség két meghatározó hatalma, a Szovjetunió és Kína egyetértésével.
A tőkés világ vezető hatalmai, élükön az Egyesült Államokkal azonban arra törekedtek, hogy a második világháború eredményeit felülírják, s visszaszorítsák a szocializmus erőit. Ezért robbantják ki a koreai háborút, amelynek célja, hogy az ország északi részén megdöntsék az éppen létrejött új rendszert. A koreai nép Kim Ir Szen vezetésével, a szocialista országok, köztük Magyarország aktív támogatása mellett, megvédte függetlenségét.
A Koreai Munkapárt felismerte, hogy az új társadalom építésében elsősorban saját anyagi és szellemi forrásaira kell támaszkodnia, és a koreai nemzeti sajátosságoknak megfelelően kell építenie a szocializmust. Ez volt a Juche, az önerőre való támaszkodás elve, amely végigkísérte a következő évtizedeket. A KNDK újjáépítette a japánok, majd az amerikaiak által lerombolt országot, munkát és kenyeret adott lakosainak. A folyamatos amerikai agresszív lépések elleni védekezés érdekében magas színvonalra emelték az ország honvédelmét, megteremtették a rakétaipart.
Kim Ir Szen halála 1994-ben súlyos veszteség volt a koreai népnek. A nyugat abban bizakodott, hogy távozása zavart idéz elő a koreai belpolitikában. A Koreai Munkapárt a Néphadsereg, az állami apparátus egyetértésével azonban képes volt stabilizálni helyzetet. Az ország új vezetője Kim Dzsongil lett.
Olyan időszakban vette át a vezetést, amikor összeomlott a Szovjetunió, Kelet-Európában megdöntötték a szocializmust, Kína pedig elindult a kínai sajátosságú szocializmus útján. Az amerikai vezetés ebben az időszakban hirdetett nyílt háborút számos ország, Irak, Irán, a KNDK ellen. Az országot ráadásul nem egyszer sújtották természeti csapások is. A Koreai Munkapárt Kim Dzsongil vezetésével kitartott a szocializmus eszméje mellett. Nem tértek át a tőkés útra, nem kezdtek kockázatos kísérletekbe a piacgazdaság átvételére. Kim Dzsongil a hadsereget tekintette a legszervezettebb erőnek, mely a KNDK-ban nem elkülönült erő, hanem nagysága és személyi állományának összetétele folytán valójában a nép hadserege. A „hadsereg-központú szocializmus”, a Songun lehetővé tette az ország erőforrásainak maximális koncentrálását. A KNDK jó és erős viszonyt alakított ki Kínával és Oroszországgal. Sor került az első észak-déli csúcstalálkozókra. A KNDK óriási nehézségek árán, de túlélte a világpolitika változásait, rakétahatalommá vált, milliók számára tette jobbá és szebbé az életet.
Kim Dzsongil távozásához az USA és a tőkés erők nagy reményeket fűztek. Úgy vélték, hogy a KNDK-ban tömeges elégedetlenség lesz, és megdöntik a rendszert. Az ország új vezetője, Kim Dzsongun a párt és a hadsereg támogatása mellett a szocializmus folytatása mellett foglalt állást. A KNDK népe elfogadta e döntést. Jelentős lépések történtek az ország korszerűsítésére. A különleges gazdasági körzetekben megindult a külföldi termelő tőke hasznosítása. Emelték az emberek életszínvonalát, bevezették a 12 évfolyamos kötelező oktatást, bővítették a lakásépítkezési programokat.
Alanyi jogon jár minden egyes állampolgárnak az ingyenes egészségügyi ellátás és oktatás is. Az embereknek nem kell adót fizetniük, mivel az állam mindenkié. Az állampolgárok az államért dolgoznak, az állam pedig értük. A koreai nép fizetése egy részét pénzben, másik részét pedig élelmiszerben kapja. Ezzel nincs is gond, mert a fizetés nagyobb részét egyébként is arra költi az ember, a közhiedelemmel ellentétben pedig a pénzben kapott részből lehet a piacon még bevásárolni, ha nem elég. Tehát a készpénz tulajdonképpen szórakozásra és megtakarításokra van.
Sok minden változik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, de a szocializmus marad. Ezt a gondolat fejeződik ki az ország jelenlegi vezetője, Kim Dzsongun megnyilatkozásaiban. Világossá tette, hogy a KNDK nem vesz át semmilyen külföldi modellt, a konkrét koreai helyzetnek megfelelően építi tovább a szocializmust.
A koronavírus nagy kihívás elé állította a KNDK-t is. Sokáig sikerült a betegség terjedését a határok lezárásával megakadályozni. A covid azonban megjelent a KNDK-ban is. Az ország vezetése mozgósította a KNDK polgári, katonai erőforrásait és sikeresen küzd a járvány megfékezéséért.
Az USA jelentős politikai és katonai nyomást gyakorol a KNDK-ra. Nem adták fel szándékukat, hogy megdöntsék a szocializmust a KNDK-ban. A KNDK vezetése fegyveres erőinek és nukleáris kapacitásának erősítésével válaszolt.
A világ kommunista és munkáspártjai szolidaritásuk kifejezéseként 2020. évi világtalálkozójukat Phenjanban akarták megtartani. A covid miatt halasztani kellett. De ami késik, nem múlik.
***
Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke levélben köszöntötte Kim Dzsongunt, a Koreai Munkapárt és a KNDK vezetőjét. A Munkáspárt elnöke pártunk szolidaritásáról biztosította a koreai népet, a koreai kommunistákat az amerikai imperializmus elleni harcukban.
About the Author
Kós Zoltán 
