„Hatvanhét éves korában meghalt Törőcsik András egykori válogatott futballista, írja a Nemzeti Sport. A hírt a lap kérdésére a család megerősítette, és nem sokkal később a Magyar Labdarúgó Szövetség honlapján is megjelent a megemlékezés. Törőcsiket régóta kórházban kezelték, tüdőgyulladás következtében hunyt el.
Őt szokás az utolsó ösztönös magyar futballzseninek nevezni. Az 1955-ben született Törőcsik 45-ször szerepelt a magyar válogatottban, két világbajnokságon járt (1978 és 1982), és összesen 12 gólt szerzett a nemzeti csapatban, mégis szimbóluma volt a magyar futballnak. Nemcsak azért, mert az egykori kapitány, Mezey György tehetségesebbnek tartotta még Maradonánál is. Életvitele megakadályozta, hogy olyan magasságokba érjen, mint az argentin klasszis.
1974. augusztusban a magyar bajnokságot akkoriban uraló Újpesti Dózsa edzője, Várhidi Pál azt nyilatkozta a Népsportban, hogy folyamatosan figyeli a második csapattal készülő, a BVSC-től érkező Törőcsiket, mert a technikája egyedi. Annak pedig kifejezetten örült, hogy gátlások nélkül végzi a gyakorlatokat, mert az nem ritka, hogy a legtehetségesebbek is félve érkeznek a Megyeri útra.
„Középpályásként, de belsőcsatárként is számítok rá. Nálunk nagyon nehéz bekerülni a csapatba. Bármelyik poszton válogatott játékost kell kiszorítania, válogatott játékosnál kell többet, jobbat nyújtania. Ez egyelőre nehéz dolog. De az idő neki dolgozik” – mondta Várhidi.
Olyannyira neki dolgozott az idő, hogy 1974. októberben a Levszki elleni BEK-meccsen csereként már be is mutatkozott a Dózsában. Október 16-án a Pécs ellen a hazai élvonalban első meccsén mindjárt eredményes is lett. A csatár az Újpesttel végül háromszoros bajnok lett, és háromszor nyerte el a Magyar Kupát is.
1977 elején eltiltották rövid időre, mert megsértette a vámszabályokat, de nagy formába lendült utána. A jugoszlávok elleni 4-3-as meccsen két gólt is szerzett, a Bilbao elleni októberi BEK-meccsen pedig Iribarnak varázslatos gólt emelt a 9. percben. (Itthon 2-0-ra nyert Dózsa, idegenben 3-0-ra kikapott.) Már abban az évben szavaztak rá a France Football Aranylabdájáért zajló versenyben.
A 78-as világbajnokság előtt a nemcsak a francia újság, hanem az összes külföldi szaklap felhívta a 23 éves csatár képességeire a figyelmet. Úgy tartották, ő lehet a világbajnokság nagy felfedezettje, és beindul a karrierje, mert jól bánik a labdával, és hasonló virtuóz kevés akadt akkoriban a mezőnyben, Johann Cruyff már nem szerepelt a hollandoknál.
Személyes élmény a hírnevéről: Olaszország Puglia tartományában, Tarantótól nem messze, a szállodai recepciós a magyar útlevelet látva nem Puskást említette, hanem „Torosik, Torosik”. Kérdeztem tőle, mi fogta meg benne, mikor látta? A válasz: a cselei. Az olaszok nagyon örültek, hogy nem játszhatott a 78-as vb-n ellenük, mert őt gondolták a magyar csapat legjobbjának, egyben legveszélyesebb játékosának. A vb-n azonban az első meccsen Argentína ellen kiállították Törőcsiket. Az argentinok is féltek tőle, ezért folyamatosan rugdosták, olykor elég alattomosan, arra mentek, hogy majd törleszt. Megtörtént, Garrido játékvezető pedig leküldte a csatárt két sárgával, az argentinokat nem figyelmeztette.
Életének meghatározó eseménye volt, hogy 1979. májusban autóbalesetet szenvedett. Az Újpest bajnok lett, Törőcsik nem a csapatbusszal, hanem autóval jött el Zalaegerszegről, és egy fának csapódott, eltörött a csípője. A kórházban meglátogatta csapat kapusa, Tóth Zoltán. Törőcsik tudta, búcsúzni ment hozzá Tóth, és a nagy terv, hogy együtt disszidálnak az év augusztusában egy spanyolországi tornáról, nem fog sikerülni.
„Azt mondta nekem, ne menj el. Elérzékenyülök, ha erre a jelenetre gondolok. Pontosan érezte, hogy nem fogjuk sokszor látni egymást. Mert én menni akartam, tele voltam tervekkel” – Tóth emlékezett vissza így.
Törőcsik a rehabilitációja miatt arra a spanyol túrára nem mehetett el, pedig ha minden a tervek szerint alakul, akkor a Barcelona játékosa lehetett volna. Az egész élete másként alakul, ha akkor ő is elhagyja az országot. A balesete miatt az akkor hagyományosan összeálló világválogatottban sem léphetett pályára.
1981-ben a tizenegyedik helyen végzett az Aranylabda-szavazáson a lengyel Boniek, a francia Bossis is hozzá hasonlóan hat szavazatot kapott. A belga Ceulamans, a holland Krol, a német Hrubesch, a skót Dalglish volt mögötte a mezőnyben.
1982-ben játszott a világbajnokságon, a válogatott ugyan közel állt a belgák legyőzéséhez, de az 1-1-es döntetlen a kiesést jelentette. Volt még fellángolásai, mint például a 83-as Köln elleni BEK-meccsen, de folyamatosan magas szinten már nem tudott teljesíteni.
Törőcsik az 1986-os világbajnokságon szereplő csapatba már nem került be, 1984-ig volt válogatott. Tett egy külföldi kitérőt, 30 évesen a francia Montpellier játékosa lett, hazatérése után 1989-ben a Volán érintésével az MTK-hoz szegődött, majd egy Tatabánya elleni meccsen eltört a lába. Akkor fejeződött be a pályafutása.
Messze nem hozta ki magából azt, amire a képességei alapján hivatott lett volna, amiért a magyar futballközeg is jelentősen kárhoztatható. Sorsa írókat is megihletett, és ezrek tomboltak a lelátón, amikor látták a cseleit, és üvöltötték: „Táncolj, Törő.” Élete tánca most véget ért.”
Címlap fotó: © Fotó Magyar Hírlap, 2010. március / Nekünk Törő volt Maradona
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
