A munkáspárti rendezvényen beszédet mondott Huszti Andrea, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom elnöke is. Ebből közlünk részleteket.
Kedves egybegyűltek, tisztelt elvtársak! – kezdte beszédét. Azoknak, akikkel még nem találkoztam volna, röviden bemutatkoznék. Huszti Andrea vagyok, a Munkáspárttal pártszövetségre lépett Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom elnöke.
A politikai munkát 20 év ápolói hivatás után, 2011-ben kezdtem, amikor is több kollégámmal együtt egy egészségügyi szakszervezetet alapítottunk. Innen egyenes út vezetett a szintén abban az évben alakuló Magyar Szolidaritás Mozgalomhoz, amely pártunk egyik elődszervezete. És nem utolsó sorban büszke édesanyja vagyok egy felnőtt lánynak, akinek, azt hiszem, sikerült átadnom a baloldali értékek fontosságát – mutatkozott be Huszti Andrea a jelenlevőknek.
Komikus, hogy ebben az országban mindenki kommunista, csak az nem, aki valóban egy szocialista gazdasági rendszerért küzd, aki valóban Kádár eszmeiségét őrzi, egyszóval csak azok nem kommunisták, akik itt megemlékeznek, vagy – és ez a jövő szele – kiknek itt foglaljuk mellettünk a helyet – hangsúlyozta a szónok.
Következményeiben tragikus viszont az a tehetségtelen gonoszság, melyből az említett megtévesztés szándékoltan és untalanul árad. Egy pillanatra se kételkedjünk abban, hogy a fiatal és érdeklődő munkástömegek megtévesztésére játszanak. Mondjuk marxszúl? Az osztálytudatra ébredéstől tartanak!
Nekünk kötelességünk ezen mesterkélt illúziókat félrehessegetni; meg kell értetnünk a magyar dolgozókkal, hogy az uralkodó osztályok ideológiai intrikái miképpen nyomják le őket a megosztottság mocsarába; és tudatnunk kell velük, hogy a kádári múlt fenyegetően kísérti kizsákmányolóinkat, míg nekünk buzgó vágyaink és alapvető igényeink szimbóluma.
S nem csak szimbólum. Kádárban egy ízig-vérig magyar sorsot ismerünk meg, amely míg kapitalizmus lesz hazánkban, testet fog ölteni fiatal munkások életében.
Amikor a magyar képviselőház proletárokkal és parasztokkal volt feltöltve, a jövedelmi különbségek nagyjából 1:10 arányában oszlottak meg, és akkor még a legjobban fizetettek kutatók, képzett munkások, mérnökök voltak. A ti rendszeretekben pedig? A jövedelmi különbségek felső határa a csillagos ég!
A Kádár nevével fémjelzett szocialista időszakban lényegében ismeretlen volt az éhezés és alultápláltság. Egy ilyen rendszert hoztak létre azok a „büdös prolik és parasztok,” parlamentbe kerülvén, kik maguk is személyesen tapasztalták az éhezést, a kilakoltatást, a kizsákmányolást, a bizonytalanságot, a munkanélküliséget.
És ti, kedves arisztokraták, kedves rendszerváltók, ti milyen rendszert hoztatok létre? Ti kiépítettétek a kapitalizmusotokat, és 300000 honfitársunkat alultápláltságra ítéltétek. 1989 és 2012 között éves átlagban 251-en haltak fagyhalált a ti rendszereteknek köszönhetően.
Folytathatnám? Igen, folytathatnám.
Beszélhetnék pedagógusi, orvosi, nővéri, sorsokról. Összehasonlíthatnám az ezer főre jutó erőszakos bűncselekmények számát a proletár és burzsoá rendszerben. Beszélhetnék bővebben a közoktatás állapotáról, vagy arról, hogy mennyi is volt a szocializmusban az átlagos kivizsgálási idő az egészségügyi intézetekben, és mennyi az ma.
De, fogunk mi még munkásokat ültetni a parlamentbe. Fog még ülni a képviselőház soraiban, ki forgatott már kapát kezében. Mikor újra átveszi a hatalmat a magyar dolgozó nép, csak egyet ígérhetünk: úgy fogunk a ti tőkés és tulajdonosi osztályaitokkal bánni, ahogy ti bántatok 33 éven át a dolgozó magyarral!
Ezen küldetésünkre jöttünk emlékeztetni magunkat. Kádár sírját nem tudjuk nehéz szívvel elhagyni, mert a küzdelem gyümölcsének hantja ez. Rügyezzék bennünk is ez a küzdelem! – fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszédét az ISZOMM elnöke.
Csak, azt szeretném hozzáfűzni, hogy kilóg a lóláb. …bár, munkás létemre szeretnék “parlamenti fizetést” de, azt tőletek sem kapnám meg. Persze, tudom hogy törölni fogtok, de ez már, a szokás hatalma, részetekről is.