Munkáspárti megemlékezés Kádár János elhunytának évfordulóján
A Munkáspárt július 9-én a Fiumei Nemzeti Sírkertben emlékezett Kádár Jánosra. Jelen voltak a Munkáspárt országos és megyei vezetői, a párt számos aktivistája és barátja.
A rendezvényen rész vett Huszti Andrea, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom elnöke és Székely Sándor, az elnökség tagja.
Az alábbiakban közöljük Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszédét.
Újra itt vagyunk, hogy tisztelegjünk Kádár János emléke előtt. Köszöntöm a Munkáspárt tagjait, bátor harcosainkat. Köszönöm lelkesedéseteket, kitartásotokat, köszönöm munkátokat.
Örülünk, hogy ma itt köszönhetjük az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom elnökét és más vezetőit. Az áprilisi választásokon együtt ostromoltuk a polgári demokrácia fellegvárát.
Az összes tőkés párttal szemben mi voltunk az egyetlen baloldali erő. Nem hitehagyottak társasága, nem a liberális tőke szolgálatába szegődők elvtelen gyülekezete, hanem politikai erő, amely az emberek valóságos problémáit akarja megoldani, valóságos kiutat mutatnia a mai tőkés válságából.
Barátaim!
Mi, a Munkáspárt tagjai három évtizede vállaltuk, hogy védeni fogjuk Kádár János életművét, védeni fogjuk a magyar szocializmust.
Mi vállaltuk, nem más.
Tettük ezt akkor, amikor ehhez senkinek sem volt bátorsága.
Amikor a tőkés hatalom bűnösnek nyilvánította a szocializmus évtizedeit.
Amikor sokan elfordultak Kádártól is, a szocializmustól is.
Mi sohasem hazudtunk Kádárról és a szocializmusról. Mi mindig a dolgozó emberek, a nép igazságát mondtuk.
Az igazság pedig az, hogy Kádár idején a dolgozó embernek igenis jobb élete volt, mint ma.
De igazság az is, hogy az akkori magyar társadalom biztonságosabb, nyugodtabb és tisztességesebb volt, mint a mai.
A tőkés hatalom még ma is a szocializmus maradványaira támaszkodik. Magyarország az életben sem győzte volna le a covidot, ha az egészségügyi rendszerünk nem a szocializmusban alakult volna ki.
Ha az egészségügyi dolgozóinkban nem élne az akkor megtanult meggyőződés, hogy az embereket szolgálni mindennél szebb feladat.
A magyar szocializmus önálló volt, a szocialista Magyarország független ország. A törvényeinket mi alkottuk, senki sem írta elő, hogy mit szeressünk, hogyan éljünk, hogyan gondolkodjunk. Azt termeltük, azt gyártottuk, amire nekünk szükségünk volt, és nem azt, ami másoknak hoz pénzt.
Magyarország ma rabságban van. Az ország ipara nem magyar, hanem német, amerikai. Nem azt termeljük, amire a magyar embereknek szükségük lenne, hanem azt, amit a külföldi tőke profitérdeke megkíván.
Az ország vezetői csak beszélnek a mezőgazdaságról, az önellátásról. Visszasírják a háztáji gazdaságokat, még a szövetkezeteket is. Jó lenne! Csak arról hallgatnak az urak, hogy börtönben vagyunk, rabnemzet vagyunk s a raboknak senki sem engedi meg az önállóságot, az önellátást, a függetlenséget.
A magyar kormánynak volt bátorsága visszaszólni a EU-nak. Talán még küzdöttek az Európai Unió uraival szemben. De világos volt, hogy hiába keresnek kompromisszumokat, kölcsönösen előnyös megoldásokat, az EU-ban ilyenek nincsenek.
A magyar kormány üzengetett az EU vezetőinek, de soha nem tette meg az egyetlen helyes lépést, nem szabadult meg a rabságból, nem lépett ki az EU-ból. Ez az út a pusztulás útja, és mi nem akarunk ezen az úton menni. Ki az EU-ból, keressünk új helyet a világban!
Barátaim!
Ha körülnéztek, láthatjátok, hogy olyan táblákat, olyan jelszavakat hoztunk, amelyeket máskor nem tettünk volna. Nem temetőkbe valók.
De ma más időket élünk. Háború fenyeget bennünket. Nem tehetünk úgy, mintha itt a béke szigetén lennénk. Nem hallgathatunk!
Amerika hadat üzent Oroszországnak. Térdre akarja kényszeríteni Oroszországot, hogy utána legyűrje a Kínai Népköztársaságot és ő legyen a világ ura.
Minden más magyarázat hazugság, médiaháború. Ha pedig mi elhisszük a hazugságokat, önmagunkat csapjuk be.
Nem az amerikaiak harcolnak. Nem amerikai katonákat küldenek a halálba. Pusztuljon most az ukrán, az orosz. De, barátaim, senkinek se legyen kétsége, ha elfogy az ukrán, majd jövünk mi, magyarok és más keletiek.
Az Európai Unió nem véd meg bennünket. Az EU megadta magát Amerikának. Az emberek, a népek megkérdezése nélkül öngyilkos háborúba taszítja Európa népeit.
Magyarország kormánya megadta magát az Egyesült Államoknak, a NATO-nak. Idegen katonák fogják ellepni az országot. Idegen érdekekért mozgósítják a magyar katonákat.
Az ország vezetői félrevezetnek és becsapnak bennünket. Januárban még azzal etettek bennünket, hogy ide amerikai katona be nem teszi a lábát. A kormány majd megvédi a magyar népet.
Persze, a választások előtt voltunk. Nyerni akartak. Tudták, hogy az agyonemlegetett rezsicsökkentés, a szociális juttatások, magasabb minimálbér csak ideig-óráig elég ahhoz, hogy az emberek száját befogják.
Nagyobbat kellett ígérni. Mi nem vagyunk senkivel, csak a magyar néppel. Ez nem a mi háborúnk. Szavazattok ránk, és mi kimaradunk a háborúból. Mást se hallottunk.
A magyar parlamenti ellenzék pedig volt annyira buta és öntelt, hogy épp az ellenkezőjét mondták: gyerünk a háborúba! Harcoljunk Ukrajnáért! Le az oroszokkal!
Április 3-án meglett a kétharmad. Rögtön bevezették a rendkívüli állapotot. Rögtön hozzájárultak a NATO-csapatok magyarországi telepítéséhez.
Arcátlanul becsapnak bennünket. Minap a Facebookról véletlenül tudtuk meg, hogy a Magyar Honvédség parancsnoka Ukrajnában van. Barátjának nevezi azokat, akik elnyomják a magyar kisebbséget, betiltják a politikai pártokat, fasiszta rohamosztagokkal nyomják el saját népüket.
A magyar nép nem arra adott felhatalmazást Orbán Viktornak, hogy háborúba vigyen bennünket. A magyar nép azt várja a miniszterelnöktől, hogy a békét biztosítsa.
A békét ma nem Brüsszelben, Madridban vagy Washingtonban kell keresni. Békét ma Moszkvában kell keresnie. Azonnali tárgyalást követelünk Oroszországgal. Megegyezést az oroszokkal!
De Orbán nem mer nemet mondani a NATO-nak. Nem meri kivinni az országot a rossz szövetségből, mert tudja: a NATO maga a kapitalizmus. Azért van NATO, mert kapitalizmus van. Azért van háború, mert kapitalizmus van.
Elvtársak! Barátaim!
Kádár János temetésén százezrek voltak. Százezrek éreztek úgy, hogy tartoznak neki, tartoznak a szocializmusnak.
Eltűntek a százezrek. Sokan megijedtek, új istenekre esküdtek fel, vagy csak egyszerűen egyéni túlélésre rendezkedtek be.
De a szocializmus nem múlt el. Ma nincsenek százezrek, de biztosan tudjuk, hogy a szocializmus, a közösségi társadalom ma is sok emberben él.
Magyarország rohan a drasztikus, soha nem látott válság felé. Egy ponton túl senki sem fogja tudni megállítani az inflációt. Már ma sok mindenről le kell mondanunk, de még valahogyan elviseljük. Ha 800 forint lesz a fehérkenyér, ha 2000 a csirkehús, ha megfizethetetlen lesz az üzemanyag, mit fogunk tenni?
Hamarosan rádöbbenünk, hogy nincs egyéni menekülés. A világot kell megváltoztatni, ha élni akarunk.
Egy új világ van születőben. De mi nem olyan új világot akarunk, ahol tőkés monopóliumok újra felosztják a világot, de a pénz uralma marad. NEM! Mi a dolgozó emberek, a népek új világát akarjuk. Nem áldozatai akarunk lenni a tőkések háborúinak, hanem nyertesei a népek küzdelmének.
Európa népei ébredeznek. A héten elmentem Belaruszba, hogy megbeszélést folytassak az orosz, az ukrán, a belarusz kommunista pártok vezetőivel. Fogjunk össze! Sokan gondoljuk így, egyre többen.
Emlékezzünk ma Kádár Jánosra! Emlékezzünk a szocializmusra! Emlékezzük arra, hogy ez az ország valaha a miénk, a népé volt. Ahol a nép nem csak a forrása volt a hatalomnak, mint ma, hanem a népé volt a hatalom, az ország.
Elvették tőlünk! Szerezzük vissza!
Éljen a jövő új közösségi társadalma!
Éljen Magyarország! Éljen a magyar nép!
