szerkeszto 
Amikor kirobbant az orosz–ukrán háború, soha nem látott egységbe került Európa, a vezetők sorra ítélték el az orosz agressziót, és egészen a hatodik szankcióig egységesen érkeztek az európai válaszok. Gyorsan érkeztek a fegyverszállítmányok is, amelyeket a nyugati államoktól kapott Kijev. Ezek mögött a vezetői döntések mögött úgy tűnt, hogy rendre van társadalmi támogatottság is. Most egy friss közvélemény-kutatásban a European Council on Foreign Relations (ECFR) azt vizsgálta, hogy ez a szolidaritás továbbra is igaz-e. Az adatok rendkívül meglepők, és éles ellentétek mutatkoznak az európai társadalmak között.
Az ECFR tíz országban végzett közvélemény-kutatást, hogy választ kapjon a háború társadalmi megítélésére. A felmérést május közepén végezték, amikor az európai polgároknak már volt idejük feldolgozni a háború okozta sokkot. A kutatók szerint ez volt az a pillanat, amikor az emberek tudatában voltak a háború komplex hatásainak.
Összesen nyolcezer embert kérdeztek meg az alábbi országokban: Lengyelország, Románia, Franciaország, Németország és Olaszország, Portugália, Spanyolország, Finnország és Svédország, valamint Nagy-Britannia.
Az jól látszik, a háború megítélése dinamikusan változik.
A kutatók ezzel kapcsolatosan megjegyezték: az európai országok ereje leginkább azon múlik majd, hogy a politikusok képesek-e fenntartani a társadalmi támogatottságot az olyan politikákhoz, amelyek végső soron fájdalmat okoznak a saját társadalmuknak is.
Mindez arra kényszerítheti a kormányokat, hogy egyensúlyt kell teremteniük az Oroszország elleni nyomásgyakorlás és az európai országokon belüli eltérő vélemények között. A felmérésből egyértelműen az látszik, hogy egyre nagyobb a szakadék számos európai kormány álláspontja és az országukban uralkodó közhangulat között.
Az egyértelmű, hogy ki a hibás
Európában nincs megosztottság arra vonatkozóan, hogy kit okoljanak magáért a háborúért. A lakosságok háromnegyede szerint Oroszország a felelős. Az sem osztja meg az embereket, hogy ki jelenti a béke legfőbb akadályát, hiszen kétharmaduk Oroszországra mutogat, de itt már rögtön van egy pici rés. Az egyetlen kivétel az utóbbi alól Olaszország, hiszen ott a polgárok véleménye kiegyenlített.
Az olaszok szerint tehát Ukrajna és a Nyugat is akadály a béketeremtésben.
Az ECFR felmérése arra is rávilágít, hogy az európaiak többsége kész szolidaritást vállalni Ukrajnával: gazdasági segítség, fegyverek küldése, Ukrajna uniós tagságának támogatása és a menekültek befogadása formájában. Támogatják az Oroszországgal szembeni kemény intézkedéseket, beleértve a gazdasági szankciók alkalmazását.
A kutatók szerint általánosságban elmondható, hogy az európaiak Oroszországot hibáztatják a háborúért, és ukrán győzelemben reménykednek.
Béke vagy igazság
Elméletben minden európai kormány egyetért abban, hogy az ukránok feladata eldönteni, mikor hagyják abba a háborút, és megállapodni a béke formájáról. A gyakorlatban, azaz a közvélemény-kutatásokban azonban egyértelmű megosztottság mutatkozik, hogy Európának a háború mielőbbi befejezésére kell-e törekednie. Ebben a részben a kutatók azt kérdezték, hogy a béke vagy az igazságérzet a fontosabb. Azaz, hogy Ukrajnának kell-e engedményeket tennie a békéért, vagy az a legfontosabb cél, hogy Moszkvát megbüntessék az agresszióért.
Az eredmények kielemzésekor az egyszerűség miatt két csoportra osztották az európaiakat: a békepártiakra és igazságpártiakra. (Mivel az igazság nem egy abszolút fogalom, ezért itt az igazság az ukrán igazságra vonatkozik.) Sőt, hogy még egyértelműbb legyen: a béketábor alatt azokat értik, akik minél előbb békét szeretnének, még akkor is, ha ez ukrán engedmények árán történik meg. Az igazság tábora pedig úgy véli, hogy csak Oroszország egyértelmű veresége hozhat békét.
Jogosan merülhet fel, hogy ez a két csoportosítás nem túl szélsőséges-e. Itt figyelembe kell venni, hogy több országra vetítve kellett a kutatást elvégezni. Ha az ukrajnai konfliktus egyre jobban elnyúlik, szinte biztosan ez lesz a legfontosabb választóvonal Európában. Valamint, ha egy európai politikus nem méri fel megfelelően ezt a két csoportot,
akkor az akár a politikailag vett életébe is kerülhet – ha már eddig nem került.
Itt el is érkeztünk a tanulmány legérdekesebb pontjához: a tíz vizsgált országban a megkérdezettek egyharmada – 35 százalék – a béke, egyötöde – 22 százalék – pedig az igazság táborába tartozik. További 20 százalék nem hajlandó választani a béke és az igazságosság között, de még így is nagyrészt támogatják az EU válaszlépéseit. Az utóbbi tábornak a tagjai osztják az igazságtábornak oroszellenes érzéseit, de a béke táborához hasonlóan aggódnak az eszkaláció miatt. A kutatók itt megjegyzik, hogy az elkövetkező hónapokban egyre nagyobb nyomás fog helyeződni a harmadik csoportra, hiszen itt erős az átjárás.
A béketábor egyenlő arányban oszlik meg a férfiak és a nők között, az igazságosság táborában pedig egyértelműen a férfiak dominálnak. Pártpolitikai szempontból azt feltételezhetnénk, hogy a jobboldali szavazók nagyobb valószínűséggel tartoznak az igazságosság táborához, de ez a szabály egyáltalán nem érvényesül.
Az viszont a vártnak megfelelően alakul, hogy a két tábor szerint ki a felelős, viszont a béketáborban kevesebben – 64 százalék – míg az igazságtáborban – 86 százalék – mutogatnak Moszkvára. Mind a béke, mind az igazságosság táborában a többség Oroszországot tartja a béke legfőbb akadályának. Bár néhány oroszbarát szavazó a béke táborához tartozhat,
ez nem feltétlenül teszi a béke táborát oroszbaráttá
– hívja fel erre a tanulmány a figyelmet. Hiszen a béketábor tagjai úgy is láthatják, hogy a kettő ország közül Ukrajna fog többet szenvedni, ezért azt akarhatják, hogy a háború véget érjen minél előbb. Továbbá ennek a tábornak a tagjai nagyobb valószínűséggel gondolják azt, hogy az EU rosszul jár a konfliktus miatt.
Szétszakad Európa
A béke preferálása Olaszországban 52 százalék, Németországban pedig 49 százalék, és ezekben az országokban a legerősebb. Az európaiak véleménye a háború okairól jelentősen eltér. Lengyelországban, Svédországban, Finnországban, Portugáliában és Nagy-Britanniában például az emberek több mint 80 százaléka szerint Oroszország a fő felelős a konfliktus kirobbantásáért. Ezzel szemben Olaszországban csak 56 százalék, Franciaországban 62 százalék, Németországban pedig 66 százalék teszi a Kremlre a felelősséget.
Az európaiak többsége – ellentétben a sok európai fővárosban elhangzó, a háborút az EU „pillanatának” tekintő optimista beszéddel – úgy véli, hogy Európa is rosszabbul jár. A legtöbb megkérdezett országban viszont az a vélemény uralkodik, hogy a háborúnak nem lesz hatása az Egyesült Államokra vagy Kínára.
A két kérdés, amely az európaiakat a leginkább aggasztja a folyamatban lévő konfliktus kapcsán, a megélhetési költségek – ideértve a magas energiaárakat, valamint az Oroszország általi nukleáris fenyegetettséget. Bár az aggodalom ebben a két kérdésben minden országban fennáll, a válaszadók fő aggodalmaiban különbségek mutatkoznak.
Portugáliában, Olaszországban és Franciaországban aggódnak leginkább a háború megélhetési költségekre és az energiaárakra gyakorolt hatásai miatt. Ezzel szemben Svédországban, Lengyelországban és Romániában aggódnak a legkevésbé a polgárok ebben a kérdésben. Az Oroszországhoz legközelebb fekvő országok pedig értelemszerűen jobban aggódnak a katonai akciók miatt.
Az európaiak szerint az EU fog veszíteni
Ukrajna katonai sikerei döntő fontosságúak az igazság táborban. A béke tábor támogatói pedig már most is a legnagyobb csoport az európai polgárok körében. A számuk valószínűleg csak növekedni fog, a további vér és könnyek láttán. A kutatók szerint az viszont biztos, hogy
a következő hónapok kritikusak lesznek.
Az adatok azt jelzik, hogy a háború elhúzódásával és a vele járó költségek növekedésével egyre nagyobb eltérés lesz a béke- és az igazságtábor között. A felmérés azt sugallja, hogy Európa szakítása Oroszországgal visszafordíthatatlan, legalábbis rövid és középtávon.
Számos európai országban Ukrajna ügye egyesítő nemzeti törekvésből megosztó politikai kérdéssé válhat. De amellett, hogy az egyes országokon belül is feszültségeket okoz, a háború azt is jelentheti, hogy az olyan államok, mint Lengyelország és Olaszország politikai álláspontja, egyre inkább eltávolodik egymástól.
A háború kezdeti szakaszában az olyan országok, mint Lengyelország, úgy érezhették, hogy igazolást nyertek az Oroszországgal szembeni fóbiájuk kapcsán. De a következő szakaszban azonban ezek az országok marginalizálódhatnak, ha a béketábor kiszélesedik. A legérdekesebb talán az, hogy a legtöbb európai az uniót a háború nagy vesztesének tekinti. A kutatás szerint komolyan fennáll a veszély, hogy a béke és az igazságosság tábora tovább polarizálódhat.”
Címlap fotó: lorian Gaertner / Photothek / Getty Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Nagy István 
Kós Zoltán 
