szerkeszto 
„Az 1980-as évek óta Közép-Ázsia egyes részein több mint 100 kilométerrel is északabbra tolódott a sivatagok határa, egy újonnan elvégzett klimatológiai elemzés alapján.
A Geophysical Research Letters-ben jelent meg az a tanulmány, amelyben a régió klímaviszonyainak változását mérték fel. Közép-Ázsia 60 százaléka száraz, félszáraz klímájú, ritkásan érkezik ide csapadék; az ilyen éghajlaton a megélhetés, élelmiszer-termelés szempontjából pedig igen sok függ a kisebb ingadozásoktól is, ez pedig gyökerestől forgathatja fel az ott élő népek életét. Ázsia belső régióiban helyezkedik el a Góbi, a Takla-Makán, a Kizil-kum, a Kara-kum, amelyek önmagukban is híres és nagy sivatagok, együttesen pedig egy hatalmas terület meghatározói.
Több kutatásból kiviláglott már, hogy Közép-Ázsia hőmérséklete emelkedett az elmúlt évtizedekben, s egyidejűleg csökkent a lehulló csapadék, ám ezt leginkább kis területek adataiból számították ki. Most a kutatók a térséget 11 klímarégióra osztva külön-külön mérték fel a változásokat 1960-tól 2020-ig.
Az eredményekből arra jutottak, hogy 1980-tól kezdve a sivatagi éghajlatú területek észak és kelet felé terjeszkedtek, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Kazahsztán és a Kínához tartozó Dzsungária területén, az északi irányú terjeszkedés pedig meghaladta a 100 kilométert is. Természetesen a sivatag terjeszkedésével a szomszédos területek se maradtak érintetlenek, dominószerűen gyűrűzött tovább a változás, s mindegyik klímarégió szárazabbá vált. Egyes helyeken 1990-2020 között az átlaghőmérséklet 5 Celsius-fokkal haladta meg az 1960-79 közti átlagot, a nyarak szárazabbá váltak, s a csapadék zöme a téli hónapokban hullott le.
A klíma átalakulását az élővilág átalakulása kíséri, a szárazságot és a hőséget jobban tűrő növényfajok törnek élre, ez átalakítja az állatvilágot is, de ez se tarthat örökké, a további kiszáradás el fog vezetni ahhoz, hogy teljesen megszűnhet az életképes növénytakaró, ezzel pedig az itt élő állatok sorsa is ellehetetlenül.
A hegyvidéki területeken egész másként alakult az éghajlat, itt kissé nőtt a csapadék, ám például a Tiensan hegyei közt a melegedés azt eredményezte, hogy a csapadéktöbblet és a korábbi egy része, amely azelőtt hóként hullott, most esőként érkezik. A melegedés és a több eső együttesen megmagyarázzák a térség gleccsereinek igen gyors ütemű fogyását, ez pedig a hegyekből eredő folyókra, ezzel együtt a mezőgazdálkodásra is hatással lesz.”
Címlap fotó: UNSPLASH / USUKHBAYAR GANKHUYAG
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Kós Zoltán 