Miniszterelnök Úr, most konzultáljon a magyar néppel! Ellehetetlenedik az életünk, gyermekeink jövője
szerkeszto 
Azt kívánjuk, hogy az országban mindenütt legalább annyi demokrácia legyen, mint amennyit mi itt biztosítottunk, mondta Thürmer Gyula a Munkáspárt július 25-i monstre rendezvénye végén. 14 beszédet hallottunk. A szónokok sokban különböztek egymástól, de közös volt a szándék: a béke és az ország jobbítása.
A felszólalók között volt Kovács Istvánné, Tímea is, nagycsaládos édesanya, aki mellesleg a Munkáspárt fiatal munkatársa. Tanulságos beszédéből idézünk ma. Későbbi számainkban sorra vesszük a többi felszólalót is.
„Örülök, hogy ma én is itt lehetek és nyilvánosan véleményt formálhatok a saját szemszögemből jelenlegi magyar helyzetünkről, ami valljuk be őszintén, eléggé szélsőségessé kezd válni. Nem vagyok politikus, vagy közgazdász, igazából egy nagycsaládos édesanya vagyok, igazi anyai ösztönökkel és látom, hogy egyre inkább lehetetlenedik el az életünk, a gyerekeim jövője.
Túléltünk több covid hullámot, az azt kísérő korlátozásokat, megtanultunk együtt élni vele, elfogadni. Mindenki tette a dolgát. A pandémiának köszönhetően rengeteg új tulajdonságra is szert tettünk. Belekóstoltunk az oktatás szépségeibe, a háziorvos feladatait is elláttuk, vagy éppen magánnyomozóként tártuk fel az élesztőhiány okát, hogy néhányat kiemeljek. Persze már bánom, hogy nem kezdtem KATA-s vállalkozásba, mert a maszkok gyártásából biztosan nagy nyereségre tettem volna szert, de sajnos erről is lecsúsztam. Viszont örülök, hogy volt, aki a fertőtlenítőszerek, maszkok sokszoros árából hasznot tudott szerezni.
Viccet félretéve, minimálközeli jövedelemből élek a családommal hónapról-hónapra, már érezhető volt a pandémiás időszakban is, hogy az árak kúsznak felfelé, de nem panaszkodtunk.
Erre Édesanyám 50. születésnapján jöttek a hírek, hogy a szomszédban kitört a háború. Akkor még bele sem gondoltam, ez mivel fog járni. Azóta természetesen sikerült megvilágosodni. Az országgyűlési választásokig, a kormány szépen tartotta magát az ígéreteihez, bevezette az üzemanyagárstopot, ezt a növekvő élelmiszerárakra is átvezette, kaptunk hatósági áras alapélelmiszereket. Mellette lassan csillagászati árat fizetünk minden másért. Ilyen árak mellett nem tudom megvenni például a gyümölcsöt, ami elengedhetetlen a gyerekek egészséges fejlődéséhez. Tegyük hozzá, hogy a kormány mekkora hangsúlyt fektet a családpolitikára…
Az árak tovább kúsznak felfelé, mellette az ígért rezsicsökkentés fenntartása is elesett. Már csak lakossági piaci áron kapjuk az átlagfogyasztás feletti energiát. Ezt ezúton is köszönjük a kedves kormányunknak.
Én luxusfogyasztónak számítok, ugyanis a havi villanyszámlámon az össz kilowattszám meghaladja az előírt átlagot. De belegondolt-e a kormány abba, hogy egy három gyerekes családban elengedhetetlen, hogy a mosógép napi szinten be legyen kapcsolva? Vagy abba, hogy egy öttagú család számára a villanybojlernek több vizet kell felmelegítenie, mint egy kisebb kivitelnek? És még csak majd ezután jön a fűtésszezon. Én elhiszem, hogy Gulyás Gergelynek nem okoz problémát kifizetni a havi energiaszámlát, de miért az átlagembereken verik le a terheket?
Az átlagembernek nem érdeke az orosz-ukrán háború és mégis az átlagember szenvedi el a következményeit, ugyanis a politikai elitet, valamint a milliárdosokat anyagilag nem fogja megterhelni. Pedig ők a mi munkánkból, a rajtuk levert adókból élnek jómódúan. Mi termeljük a hasznot. Nekünk miért nem jár az anyagi biztonság joga? Mi tartjuk el az ország nagyjait, miközben lassan éhen halunk, egy olyan háború miatt, ami egy tőkés nagyhatalom érdekeit szolgálja az amerikai kontinensen. Mégis a mi felelősségünk ellátni azokat az embereket, akik a háború elől a mi országunkba menekülnek, dolgozzunk értük is, miközben a családunknak alig jut? Mi építsük majd újjá Ukrajnát miközben a saját otthonunkat nem tudjuk felújítani a megnövekedett építőanyagárak miatt? Pedig ez is a mi terhünk lesz.
A kormány most miért nem tart a számára annyira fontos nemzeti konzultációt?
Nagyon szívesen megadom hozzá a hat kérdést!
Akarunk-e nyugati jövedelmet, ha már az árak is nyugatiak?
IGEN
Akarunk-e létbiztonságot?
IGEN!
Akarunk-e biztonságos jövőt a gyermekeinknek?
IGEN!
Akarunk-e azonnali árstopot minden termékre?
IGEN!
Akarunk-e azonnali fegyverszünetet és diplomáciai tárgyalásokat?
IGEN!
Ki akarunk-e lépni az EU-ból és a NATO-ból?
IGEN!
Itt az ideje, hogy a Miniszterelnök úr megkonzultálja a magyar népet ezekben a kérdésekben! Remélem, meghallják odafönt a hangunkat, mert igenis van beleszólásunk a saját életünkbe! Ne támogassunk egy olyan háborút, amiből ígyis-úgyis vesztesen jövünk majd ki a végén!
About the Author
Kós Zoltán 
