szerkeszto 
„Ugyan a híradások meglehetősen szűkmarkúan bántak a jelentésekkel, ennek ellenére bizonyosan lehet tudni, hogy Mohácson 1955 körül létezett egy kisebb állatkert. Nevezték vadasparknak is, ahol még farkas és róka is akadt a lakók között. A boldog állapotnak 1960-ban lett vége.
Egy ma a hatvanas évei legelején járó mohácsi polgár említette meg, hogy a nyolcvan fölötti édesapja mesélt neki a helyi állatseregletről. Hitte is, meg nem is, de azért továbbadta a korábban hallottakat. Főleg azért, mert a papa memóriája még jól működik.
Nos, a Dunántúli Napló 1955. december 4-én közölte is a kedvező hírt: „állatkert lesz Mohácson”. Ebben arról tájékoztatták az olvasókat, hogy egy Erdős József nevű tanár – akire még többen emlékeznek az ötvenes éveiket taposó helyiek közül – kezdeményezte a Hősök terén, a korabeli játszótér helyén egy állatkert létesítését, elsősorban gyermekek számára.
Az állatállomány összegyűjtése is megkezdődött. A bédai állami gazdaság felajánlott egy szarvast a nemes cél érdekében. A helyi erők meg szereztek még nyulat, rókát, farkast, fácánt, valamint gyöngytyúkot is. Név szerint említették meg Csóka Jánost a szigeti oldalról, aki pávát vitt be a közös gyűjteménybe. A madár származási helye a Sárhát dűlő volt, ha ennek ennyi idő távlatából létezik valami fontossága.
Sajnos itt akad egy hatalmas szürke folt a történetben. Sokáig nem jelent meg semmi érdemleges dolog az ügyben. Egészen 1960. augusztus 5-ig tartott a hírcsend. Akkor a Dunántúli Napló közölte a Mohácsi Városi Tanács döntését. Ami arról szólt, a mohácsi állatkert teljes lakóközösségét felajánlották az augusztus 19-én kapuit megnyitó pécsi társszervezetnek. Vagy a tartási szabályok változtak meg, vagy valami központi döntés állhatott az ügy hátterében. Esetleg a látogatók untak bele az egészbe, ezt nem tudni pontosan.
Pedig felbukkantak ott muflonok, őzek, vadkanok is. A legnagyobb vadállatként medvéket is felsoroltak az újságban. Bár a fogalmazásból nem derül ki, egyes számban vagy többesben kellett volna érteni az utolsó főnevet. Azaz, még medvepárról is szó lehetett. Ide tartozik, hogy egyes mohácsi, városi meg nem erősített legendák szerint egy középiskolai diákot megharapott egy medve. A tanuló minden engedély nélkül, saját kockázatára közelítette meg a rácsokat. Ekkor érte a támadás, amin felesleges lenne meglepődni. Mert mint tudjuk, Erdélyben az a mondás járja, a medve nem játék. De a fogcsattogtatás nyomait nem lehetett meglelni a sorok között, a megsárgult újságpapírokat lapozgatva.
Kitömve is
Többen eskü alatt vallják, hogy a szakmai megszállottsággal megáldott Erdős József tanár úrnak akadt egy kitömött mackója is, más egyéb állatpreparátumok mellett. Ez pedig nem holmi kitaláció, mert a Pajtás című úttörő hetilapban is megemlékeztek róla 1984. március 8-án. A brummogó egészen Érdig jutott a tulajdonosával, ahol a helyi lurkók egy foglalkozás során közelebbről is megismerkedhettek a jószággal. Pontosabban annak már oktatócélra megőrzött változatával. ”
Címlap fotó: bama.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
