szerkeszto 
„A szivacsok, az egyik legősibb állatok a vízből szűrik ki táplálékukat, ám időnként ki kell tisztogatniuk a szűrőiket.
Az Amsterdami Egyetem kutatói a tengeri szivacsokat tanulmányozva jöttek rá, miféle módon képes megtisztogatni az állat a táplálék szűrésére szolgáló kis nyílásait. Az állatok, mint az a Current Biology folyóiratban megjelent tanulmányból kiderült, egy különleges nyálka kitüsszentésével szabadulnak meg a felesleges szemcséktől.
A szivacsok eredetét kb. 650 millió évre vezetik vissza, így a bolygónk legősibb állatai közt vannak, és bár primitív lényeknek tartják őket, rendkívül fontos szerepük van a víz alatti ökoszisztémákban. Táplálkozásuk során a testükön lévő ki- és befolyónyílásokon átpumpált vízből szűrik ki az eleségüket, s naponta akár több ezer liter tengervizet is átszűrhetnek. A táplálékukat olyan forrásból meríthetik e módszerüknek köszönhetően, amelyet a tengeri lények elsöprő többsége nem érhet el: a vízben oldott szerves anyagokat eszik meg. A szivacsok által kiválasztott, tápanyagban dús nyálkát azután számos más állat elfogyasztja, s ezzel a szivacs által kiszűrt szerves anyagokból ők is részesülnek.
[merimag_video media_type=”external_media” title=”” author=”” url=”https://youtu.be/Xcbt3yjl25I” upload=”” cover=”” controls_color=”” width=”” height=”” align=”none” block_id=”element-630c6f40ec1e9″ _fw_coder=”aggressive” __fw_editor_shortcodes_id=”e92bffea0a84fa922711664160f3f199″][/merimag_video]
A szivacs, miután belakott a kiszűrt szerves anyagokkal, speciális nyálkát képez a melléktermékek, salakanyagok hordozóanyagaként. „Arra számítottunk, hogy a nyálka a kifolyó nyílásokon át, a kiáramló vízzel együtt távozik a szivacs testéből” – mondta Niklas Kornder, a kutatás vezetője. A feltételezés ellenőrzéséhez akváriumba helyezett szivacsokat figyeltek meg és kamerával rögzítették is a tevékenységüket. Azonban meglepő dolgot láttak a felvételeken: 3-8 óránként a szivacs testfelszíne összerándult majd kisimult.
„Először azt hittük, nem jól fókuszáltunk, de aztán rájöttünk: a szivacs tüsszög!” Minden összehúzódás után látták a gyülemlő nyálka távozását, s azt, hogy ezt követően tiszta lett a szivacsfelszín. Bár a tüsszögést korábban is ismerték már, ám azt hitték róla, hogy a vízáramlást szabályozza így az állat. A felvételek a folyamat részleteit is megmutatták. A szivacs kicsit hosszabb ideig tüsszent, mint mi, akár fél óráig is eltarthat a folyamat, ám a kutatók szerint mégis összehasonlítható a két esemény, hisz mindkét esetben a felesleges anyagoktól szabadul meg így a szervezet. Az efféle viselkedés azt is jelzi, hogy milyen rugalmasan alkalmazkodtak a szivacsok az elmúlt 650 millió év rengeteg környezeti változásához. A kutatók a következőkben tanulmányozni szeretnék, hogy pontosan mi is zajlik az állat testében a tüsszentés során, és több fajt is szeretnének bevonni a vizsgálatokba.”
Címlap fotó: UNIVERSITY OF AMSTERDAM
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Nagy István 
Kós Zoltán 
