Továbbra is sok a megoldatlan rejtély a sziklába vájt ókori város, Petra körül
szerkeszto 
„A fiatalember nem hitt a szemeinek. Megdöbbenve állt az Al Khazneh („A Kincs”) rózsaszín kőből készült homlokzata előtt, miközben leplezni próbálta lelkesedését és idegességét. Nem engedhette meg, hogy rájöjjenek: az életével játszott. Előrehaladt és kísérő vezetője figyelmes és bizalmatlan tekintete előtt megpróbált lejegyezni a látottakból annyit, amennyit csak tudott. Minden megtett lépés után egyre jobban meg volt győződve azokról a legendákról, amiket egy, a sivatag belsejében eldugott városról hallott – amelyben különleges ereklyéket rejtettek el – és választ adtak gyanúira. Azon a napon, 1822. augusztus 22-én, a svájci Johann Ludwig Burckhardt a naplójába ezt írta: „Nagyon valószínűnek tűnik, hogy ezek a romok lennének a régi Petra”.
Újra felfedezett kincs
Ő lett az első nyugati ember a századok során, aki megszemlélte a szép rózsaszín várost. Néhány évvel korábban került egy brit intézet hivatalába, amely Afrika ismeretlen sarkait kutatta fel. „Az európai gyarmati terjedés évei voltak ezek Afrikában és Ázsiában.
A Nyugatot akkoriban, a racionalista felvilágosult Voltaire fiaként – amely egészen az ipari forradalom gőzéig vezette őt – már nem bűvölte el annyira a legendás Ezeregy éjszaka Kelete” – helyezi kontextusba a felfedezést Carlos Buenacasa professzor, a klasszikus és késő ókori világ szakértője.
Utazása előtt Burckhardtnak lelkiismeretesen fel kellett készülnie. Abban az időben egyáltalán nem volt könnyű nem muzulmánként belépni azokra a területekre. Egyrészről, az Oszmán Birodalom bármilyen behatolást az európai országok próbájának tekintette arra, hogy gyarmatokat hozzon létre területein (amely a mai Törökországot, a Közel-Kelet országait, mint Izrael, Líbia, Szíria és Jordánia; Egyiptomot, és részben Szudánt és Szaúd-Arábiát ölelte fel).
Másrészről a nyugatiakat egyfajta hitetlennek tekintették, akit a Közel-Kelet kincsei és gazdagsága vonzott oda. Burckhardt tanult arabul, ismerte a Koránt és a muzulmán hagyományokat, és éveken keresztül utazott egyedül Szíriától Egyiptomig, egész Jordániát átszelve.
Itt hallott egy régi városról, melyet a Szik-szurdok keskeny hegyszorosának sziklás falából vésték ki, és a rózsaszín és vörös hihetetlen színeiben pompázik. Burckhardt, aki egy Ibrahim ibn Abdallah nevű muzulmánnak adta ki magát, zarándoknak öltözött, felbérelt egy idegenvezetőt, akinek két régi patkóval fizetett és előkészült az oda vezető útra azzal az ürüggyel, hogy egy kecskét szeretne feláldozni Áron próféta, Mózes testvérének sírjánál. Állítólag a sír nagyon közel feküdt a legendás városhoz. Így történt, hogy a svájci kutató rátalált Petrára, a nabateusok fővárosára.
A felfedezés híre futótűzként terjedt az európai kutatók között, akik a Közel-Keleten és Egyiptomban rendezkedtek be. Abban a korszakban Muhammad Ali pasa, Egyiptom oszmán helytartója modernizálni kívánta az országot, ezért befogadta a nyugati tudósokat és kutatókat. Ezek rövidesen elkezdtek Petrába utazni, annak ellenére, hogy milyen kockázatokat kellett elviselniük, mivel a térség beduin törzsei nem fogadták el a külföldiek jelenlétét.
Az első látogatók jegyzeteket és rajzokat készítettek, amiket utána elküldtek Európába, és amellyel a Nyugat képzeletét táplálták, vágyat keltve a lenyűgöző mítosz iránt. Kik voltak a nabateusok? Miért tűntek el? Honnan ered ez a misztikus civilizáció?”
Címlap fotó: mult-kor.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
