A 38 perces háború

Zanzibár ma már Tanzániához tartozik, de a 19. század végén még független állam volt, amit Hamid bin Thuwaini szultán irányított. A britek nagy befolyással bírtak az országot illetően, ennek értelmében megállapodtak egy szerződésben, hogy a következő szultánt a britek fogják kinevezni. Ez a megállapodás azonban konfliktushoz vezetett, mert a britekkel készségesen együttműködő szultán, Thuwaini 1896. augusztus 25-én meghalt. Csupán három évig uralkodott, hirtelen távozása mindenkit meglepetésként ért. Sokan úgy vélték, hogy unokaöccse, Khalid bin Barghash mérgezte meg az esetleges trónra kerülése reményében.

Khalid augusztus 25-én egy puccsot követően elfoglalta a trónt, majd elbarikádozta magát a szultáni palotában és közel háromezer támogatójával azon kezdtek dolgozni, hogy elszakadjanak Nagy-Britanniától. A tapasztalatlan uralkodó bizonyára nem volt tisztában a birodalom erejével és nem igazán törődtek azzal a ténnyel, hogy a britek nem Barghast, hanem az érdekeiket szolgáló Hamud bin Muhammedet akarták hatalomhoz juttatni. A britek ultimátumot adtak a szultánnak, hogy mondjon le a trónról. Természetesen Barghasnak esze ágában sem volt távozni, ezért a háború elkerülhetetlen volt. Az ultimátum lejárta után a brit tengerészet öt hadihajóval jelent meg Zanzibár partjainál, augusztus 25-e reggelén. A szultán is szervezkedett: 2800 fős hadsereget sorakoztatott fel a parton és hadrendbe állította felfegyverzett jachtját, a HHS Glasgow-t is.

A britek ultimátuma reggel 9 órakor lejárt, a császári haditengerészet tüzet nyitott. A Glasgow öt perccel később válaszolt, de azonnal találat érte, mert két hajó kereszttüzébe került. A zanzibári eltökéltséget mutatja, hogy amíg nem merült teljesen víz alá a felfegyverzett hajó, addig tüzelt a haditengerészet flottájára. Ez a harmincnyolc perc igen pusztító volt Zanzibár számára: a hajójuk elsüllyesztése mellett megsemmisült a szultáni palota, és a part is teljesen kiégett. Barghash hazafias érzelmeit felülírta a túlélési ösztön, ezért a német konzulátusra sietett, ahol menedékjogot kért, amit meg is kapott.

A britek 38 perc után befejezettnek nyilvánították a háborút, ami rövid időtartama ellenére is súlyos károkat okozott. A palota és a Glasgow megsemmisülése mellett 570 főt veszített a zanzibári sereg, brit oldalon egyetlen katona sebesült meg. London néhány nap elteltével trónra ültette Muhammedett, pár hét elteltével senki nem emlékezett a puccsot elkövető szultánra, aki másfél napig volt országa uralkodója.

A 38 perces háborúnak azonban gazdasági következményei is voltak: Nagy-Britannia kifizettette a frissen kinevezett szultánnak a kilőtt lövedékek költségeit, valamint a tengerészek bérét és a sebesült katona kezelésének költségeit is. Khalid bin Barghasht Tanzániába csempészte a német konzulátus, ahol 1916-ig tartózkodott. Ekkor az államot elfoglalták a britek, a volt uralkodót pedig letartóztatták, majd a Seychelles-szigetekre száműzték. Végül 1925-ben, Mombasa városában hunyt el.”

Címlap fotó: honvedelem.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.