Orosz taktikai győzelem, de stratégiai vereség lehet a háború vége – Rácz András és Demkó Attila vitája a Mandineren
szerkeszto 
„A háború taktikai orosz győzelemmel végződhet, földterületeket szerez Oroszország, de stratégiailag, hosszútávon saját nagyhatalmi céljait ásta alá. Oroszország a nyugati világban pária lesz, egy gazdaságilag, katonailag gyengülő állam, amely „beszorul Kína alá”. Ukrajna pedig meg tudja tartani magát szuverén államnak, de cserébe irtózatos pusztítást szenved el, egy generáción belül nem fog újjáépülni.
A Mandiner Vita két vendége Rácz András Oroszország-szakértő, a Német Külpolitikai Társaság tudományos főmunkatársa és Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője volt.
[merimag_video media_type=”external_media” title=”” author=”” url=”https://youtu.be/FhXWw3obrTc” upload=”” cover=”” controls_color=”” width=”” height=”” align=”none” block_id=”element-633fd90e5cf36″ _fw_coder=”aggressive” __fw_editor_shortcodes_id=”63eb69b0c0e1bb03660197d971d92458″][/merimag_video]
„A Balti-tenger térségében ilyen típusú mélytengeri szabotázsműveletekre való képessége csak Oroszországnak van” – kezdte a beszélgetést Rácz András, arra kérdésre válaszolva, hogy vajon ki rongálhatta meg az Északi Áramlat 1 és 2 vezetékeket. Az Oroszország-szakértő úgy vélte, ezt
a támadás következményei pedig egyértelműen Oroszország érdekeit szolgálják: a gázárakat az akció azonnal megemelte.
Demkó Attila reagálásában egyetértett abban, hogy az oroszoknak erre megvan a képességük, de mégsem gondolná, hogy ők voltak. A briteknek és az amerikaiaknak is van ilyen képességük – árnyalta a képet a biztonságpolitikai szakértő, felhívva a figyelmet, hogy a vezetékek megrongálása óriási anyagi kárt okozott, ez pedig nem lehet orosz érdek, és a geopolitikai játszmában sem látja ennek értelmét orosz részről. „Esetleg egy belső vitát zárhattak le így” – fogalmazott Demkó, hiszen
ha volt erre törekvő orosz érdekcsoport, annak az útját ezzel lezárták.
Arra a műsorvezetői kérdésre, hogy mi értelme lenne tetemes kárt okozni saját maguknak és a közeljövőbeli orosz szállításokat akadályozni Moszkvának, Rácz úgy válaszolt: ezek a vezetékek orosz szempontból már lényegében „halottak” voltak, a megváltozott geopolitikai helyzet miatt már szállítás alig történt rajta, így „arra volt jó, hogy a gázárakat felemelje az egekbe”.
Az Egyesült Államok esetleges érintettségére vonatkozó kérdésre Demkó Attila elmondta: nehéz lesz a robbantás elkövetőjére bizonyítékokat találni, de elviekben két szempontból lehet amerikai érdeket látni a történetben. Az egyik a német-orosz kiegyezés esélyeinek lenullázása, megakadályozása, a másik pedig az, hogy ez a merénylet védi Ukrajnát: ugyanis, ha az oroszok nem akarják teljesen elvágni magukat az európai piacoktól, akkor az Északi Áramlat kiesésével az ukrajnai vezeték kelleni fog, vagyis ez
„Nem látom, hogy miért lenne Washington érdeke megkockáztatni egy súlyos államközi konfliktust Svédországgal és Dániával” – tette hozzá Rácz, hangsúlyozva, hogy Európa ilyen szabotázs-figyelmeztetés nélkül is teljes mellszélességgel Ukrajna mellett áll, logikátlan lenne Amerika részéről ilyen lépéssel beljebb lökni a kontinenst a konfliktusba.
Kit vetnek vissza jobban a szankciók?
A szankciós politika hasznáról az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője elmondta: a technológiai szankciók hatásosak, ezért fenntartandók, Oroszországot el kell vágni a modern technológiától. A rezsim támogatóinak életvitelét sújtó szankciók szintén működnek, az energetikai büntetőintézkedések viszont rövidtávon jobban ártanak Európában, mint Oroszországnak. „Oroszország vesztett 10 évet, hogy eladja a gázát” – húzta alá Demkó Attila, ugyanis Európa 10 éven belül a háború nélkül is levált volna az orosz gázról.
– fogalmazott a biztonságpolitikai szakértő, hozzátéve: nem az energetikai szankciók, hanem a nyugati hadászati segítségnyújtás késztette meghátrálásra az oroszokat. A 2014 óta tartó szankciókat váratlanul jól tűrte az orosz gazdaság, most is a várt 11 helyett 5 százalékos GDP-csökkenése lesz – mutatott rá Demkó.
„Az energetikai szankciók azért nem hatottak Oroszországra, mert még nem léptek életbe” – hívta fel a figyelmet a Német Külpolitikai Társaság tudományos főmunkatársa. A nyersolaj behozatala december elején áll le, a feldolgozott olajtermékek behozatala pedig február elején, így egyelőre árfelhajtó hatása van annak, hogy a piac ezt tudja – de a gázáremelkedés már a háború előtt fél évvel elkezdődött – tette hozzá. Rácz az orosz energetikai diverzifikáció kapcsán elmondta: a keleti, főleg kínai piacra történő szállításhoz vezetékeket kell kiépíteni,
„Nem tudnak csővezetéket építeni, mert a kompresszor Siemens” – hangsúlyozta. Rácz András egyetértett abban, hogy a haditechnikai szankciók kiemelten jól működnek, de ezek már 2014 óta veszteséget okoznak az oroszoknak. Ezek nélkül az orosz hadseregnek négy helikopterhordozó hadihajója lenne, hadrendbe állítottak volna ezer Armata harckocsit, ötödik generációs vadászgépeik lennének.
Nyugati haditechnika kontra részleges mozgósítás: ki tolja ki a frontvonalat?
Az ukrán ellentámadás sokat vesztett a lendületéből, részben azért, mert az oroszok stabilizálni tudták a védelmi vonalaikat a luhanszki és a harkivi régióban, másrészt az ukrán veszteségek is nagyok, harmadrészt pedig beköszöntött az őszi esős idő, a sártenger pedig lehetetlenné teszi a gépesített műveleteket – magyarázta Rácz, aki arra számít, hogy az ukránok előrenyomulása folytatódni fog, de lassabban.
Az orosz mozgósításról az Oroszország-szakértő annyit mondott, hogy 4-6-8 hetes emlékeztető kiképzés lenne szükséges a hatékony bevetéshez, de ezt az orosz tartalékos katonák nem kapják meg.
Demkó Attila szerint az luhanszki frontszakasz az oroszok számára az utóbbi hetekben megrendült, Herszonnál viszont „irtózatosak” az ukrán veszteségek, de
tavasszal pedig majd egy jóval erősebb orosz haderővel kell szembenézniük az ukránoknak.
Négy régió annektálása – blöffök
Rácz András szerint miközben az oroszok négy megszállt régióban népszavazásokat tartottak és annektálták a területeket, igazából egyik területet sem ellenőrzik teljesen. Oroszország saját szuverenitását kiterjeszti ezekre a területekre, és innentől saját területként próbálja megvédeni, Ukrajna azonban ezt egy blöffnek tartja, az elrettentésnek nem ül fel, tovább folytatja saját régióinak a visszafoglalását – vélekedett a szakértő.
Mit lép majd erre Oroszország? – tette fel magának a kérdést Rácz, és a nukleáris fegyverek bevetésére utalt. Mint mondta, ettől egyelőre nem tart,
„Az oroszoknak mindenképpen egy soft landing-et kell biztosítani, nagyon nem szabad őket megalázni, mert ha ezt a háborút elveszítik, Putyinnak és csapatának vége van” – jelentette ki Demkó Attila. A biztonságpolitikai szakértő szerint is a nagy tömegben bízik Oroszország, tavasszal egy 300 ezer fős hadsereg egy jobb haditechnikai háttérrel fog harcolni – a nagy kérdés a morál és a belpolitikai stabilitás lesz.
Arra a kérdésre, hogy az annektált négy ukrán terület elveszett-e végleg Ukrajna számára, Rácz nemleges választ adott. A két donbaszi területen aki ott maradt, az többségében orosz-párti, az oroszok ezeket a területeket 2014 óta „russzifikálja”, „Donyeckben és Luhaszkban nem nagyon van még kit visszahódítani Ukrajna számára” – fogalmazott a szakértő. Herszon és Zaporizzsja megye azonban más történet: ott még nagyrészt ott maradt a lakosság, ezért itt még van értelme harcolni Ukrajnának.
Demkó Attila mindent attól lát függeni, hogy a Putyin-rezsim hosszútávon is hatalmon tud-e maradni. „Ha marad, mindent meg fognak tenni azért, hogy ezek a területek orosz kézen maradjanak” – vélekedett.
Ki nyeri meg a háborút?
A háború taktikai orosz győzelemmel végződhet, földterületeket szerez Oroszország, de stratégiailag, hosszútávon saját nagyhatalmi céljait ásta alá – húzta alá az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője. Mint fogalmazott, Oroszország a nyugati világban pária lesz, egy gazdaságilag, katonailag gyengülő állam, amely „beszorul Kína alá”. „Az orosz nagyhatalmi létet ennél nagyobb csapás, mint ez a háború, nem nagyon érte.
– tette hozzá Demkó Attila.
„Oroszország számára a legjobb forgatókönyv a pirrhuszi győzelem: területet szerez, de cserébe az ország jövőjét áldozza fel gazdasági, technológiai, társadalmi értelemben” – véli a Német Külpolitikai Társaság tudományos főmunkatársa. Rácz András szerint Ukrajna pedig meg tudja tartani magát szuverén államnak, de cserébe irtózatos pusztítást szenved el, egy generáción belül nem fog újjáépülni.”
Címlap fotó: MTI, Mandiner
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
Nagy István