Tegyünk együtt a békéért, dolgozzunk együtt a magyar nép túléléséért! Munkáspárti békegyűlés Budapesten
szerkeszto 
Harmadszor vonult utcára a Munkáspárt nyár óta, tiltakozva a háború ellen. November 7-én ismét a budapesti Nyugati pályaudvarral szembeni térre mentek a Munkáspárt tagjai, hogy követeljék a folytatódó háború befejezését, a megegyezést Oroszországgal, az infláció megfékezését.
A rendezvényen Thürmer Gyula elnök beszélt az egyre romló helyzetről, és arról, hogy mit kell tennünk a háború és az infláció ellen. Fehérvári Zsolt a Semleges Magyarország Alapítvány nevében kiállt hazánk semlegessége mellett. Balogh György Hajdú-Bihar megyéből a vidéki emberek érzéseit fogalmazta meg. Szilágyi Bence Máté egyetemi hallgató arról beszélt, hogy a háború elszenvedői az ártatlan civilek, a szándékukkal ellentétesen besorozottak, a háború árvái és az egzisztenciájukat elveszítő emberek. Ásotthalomról érkezett Szabó Szilveszter, aki elmondta: a média nem közli a valóságot a szerbiai helyzetről, a hazánkat érő fenyegetésekről. Kovács Istvánné felolvasta a Fórum a Békéért társadalmi-politikai összefogás felhívását: az Országgyűlés ne ratifikálja Finnország és Svédország csatlakozását a NATO-hoz.
Munkáspárt: új helyzet új jelszavak
Európa már kezd ébredezni. A hét végén tízezrével mentek ki a németek az utcára, hogy tiltakozzanak a háború és a kormányok háborús politikája ellen – mondta beszédében Thürmer Gyula.
Nekünk sem elég csak zsörtölődni. Ma már nem elég panaszkodni. Ma már nem elég békét követelni. Ma már harcolni kell!
Tűzzünk új jelszavakat a zászlónkra! Le a háborúval! Nem akarunk atomháborút! Független Magyarországot! Ki a NATO-ból! Ki az EU-ból! Le Amerikával! Le az USA egyeduralmával! Le az inflációval! Le a kapitalizmussal!
Az ukrajnai háború az elmúlt hetekben nem csak folytatódott, de új szakaszába lépett – emelte ki Thürmer. Az USA és a NATO soha ennyi fegyvert nem szállított Ukrajnának, mint most. Nekik nem kell a béke. Győzni akarnak, széttaposni Oroszországot.
Most már nem csak szokásos háborúról van szó. A nyugati politikai és katonai elit átlépte a vörös vonalat. Az atomfegyver lehetséges bevetése immáron már nem tabu. Dobjunk le egy kis atombombát Belaruszra vagy valahol Kelet-Ukrajnában! Állítsuk meg az oroszokat bármi áron!
A háború már itt van Magyarországon. Hatásai már elértek bennünket. 20 százalék fölött van az infláció. Szinte mindennek emelkedik az ára, az üzletekből egyre több áru tűnik el. Sok helyütt már nincs olaj, cukor és sok minden más. Egyre több étterem, kávézó húzza le a rolót, egyre több vállalkozás zár be.
A Munkáspárt elnöke a politikusok felelősségét firtatta. Mit csinálnak a politikusok? Mit csinálnak azok, akik felelősséggel tartoznak a sorsunkért?
A kormány egyre jobban koncentrálja a hatalmat. Békéről beszél, de egyre mélyebben csúszik a háború mocsarába. Képmutató a kormány álláspontja. Azt hangoztatja, hogy a békéhez amerikai-orosz tárgyalás kell, vagyis a felelősség rajtuk van. Addig pedig fegyverkezzünk, legyen még több katona, sőt európai hadsereg!
A kormány azt hiszi, hogy a hadiipar fog bennünket kihúzni a gazdasági bajokból. Milliárdokat szánnak arra, hogy „hazánk Közép-Európa meghatározó védelmi ipari központjává váljon a gyártásban, valamint a kutatás-fejlesztésben is.” Tévednek! A hadiipar a háborúba visz, a még nagyobb gazdasági bajokba.
A konzervatív szellemi elit nem akarja az amerikai uralmat. Politikai téren gáncsoskodik az amerikaiakkal, de katonai téren szinte mindent megad nekik. A Trump-adminisztráció által kikényszerített új védelmi szerződés, és Biden-kormányzat idején aláírt kiegészítő dokumentumok alapján az amerikaiak azt tesznek Magyarországon, amit csak akarnak. De akkor hol van a szuverenitásunk védelme?
Mit tesz az ellenzék? Dobrev Klára, az ellenzéki „árnyékkormány” feje és Vadai Ágnes, az „árnyékkormány honvédelmi minisztere” Brüsszelben NATO-tisztségviselőkkel tárgyaltak. Kiálltak amellett, hogy Magyarország vállaljon nagyobb szerepet az ukrajnai háborúban. Vagyis, a liberálisok szerint irány a háború mocsara!
Lássuk be végre: cselekedni kell!
Nem mehetünk se az amerikaiakkal, se a németekkel! – hangoztatta Thürmer Gyula. Magyarország eddig mindig rosszul járt, ha a nagyhatalmak oldalán Oroszország ellen hadakozott. Ez most sincs másként.
Szakítani kell a jelenlegi struktúrákkal, új struktúrákat kell keresni! Sem az Európai Unióban, sem a NATO-ban nem várható olyan radikális változás, amely lényegesen javítaná Magyarország lehetőségeit.
Az infláció, a gazdasági válság tömeges munkanélküliséget, tömeges szegénységet és nyomort hoz magával. Változtatni kell, amíg lehet!
Követeljük az Egyesült Államok és Oroszország megegyezését, a béke mielőbbi megkötését.
Mondjuk ki világosan, hogy az atomháború nem lehet alternatíva. Ítéljük el mindazokat, akik pusztulásba akarják taszítani az emberiséget!
Magyarország maradjon ki a háborúból! Nem akarunk újabb Trianont!
A NATO nem békét hozott nekünk, hanem háborút. A NATO korlátozza nemzeti függetlenségünket. Nem azt tesszük, ami nekünk jó lenne, hanem azt, amit a NATO akar.
A NATO-nak ma még nem kell a magyar katona. Ma a területünk kell, ahol csapatokat lehet elhelyezni. Holnap a gazdaságunk kell, minden, amivel a NATO-csapatokat el lehet látni. És lehet, hogy egy napon katonát is fognak kérni.
Az EU egyre jobban beleszól Magyarország ügyeibe, nem engedi, hogy úgy éljünk, ahogyan akarunk. Mi békét akarunk, nem az EU szankciókat és háborút. Mi a népek és nemzetek demokratikus szövetségét akarjuk, ők a pénz, a bankok akaratát kényszerítik ránk.
Le Amerikával! Le az USA egyeduralmával! – mondta Thürmer Gyula. Az amerikaiak azok, akik ma nem akarnak békét, és azért nem akarnak, mert a háború őket teszi gazdaggá. Ők akarnak a világ urai lenni. Ők akarnak bennünket, európai népeket is bedarálni.
Elég az amerikaiakból! Elég az amerikai nagykövet pofátlanságából! Követeljük, hogy a magyar kormány bontsa fel a vonatkozó magyar-amerikai szerződéseket, ne engedje amerikai és más idegen csapatok és fegyverzetek telepítését magyar területre.
A háború bennünket, dolgozó embereket sújt – emelte ki a szónok, Ne engedjük, hogy a kormányok velünk fizettessék meg a válságot és a háborút!
Elég az ukránok pénzeléséből! Fegyverkezés, az ukrán vezetés támogatása, a háborús előkészületek helyett a pénzt költsék az emberekre, a válság és a háború pusztításainak csökkentésére!
Adóztassák meg a milliárdosokat, a szupergazdagokat! A baloldali az, aki elvesz a milliárdosoktól, aki nem meghosszabbítani akarja a milliárdosok uralmát, hanem tulajdonukat a társadalom tulajdonába akarja adni.
Le a kapitalizmussal!
Néhány barátunk nem jött ma el, mondván, hogy november 7-e van – mondta Thürmer Gyula.
De miért lenne ez baj? A 1917-es októberi forradalom legelső dokumentuma a békedekrétum volt. Lenin kormánya békét ajánlott a világ vezetőinek az első világháború értelmetlen folytatása helyett.
A békedekrétum egyúttal azt is kifejezte, hogy minden népnek joga van az önrendelkezésre, mindenki olyan rendszerben élhet, amilyenben akar. 1917-ben Oroszország népei a szocializmus mellett döntöttek, de tudomásul vették, sőt engedték, hogy mások másként döntsenek. Ennek nyomán vált függetlenné Finnország, Lengyelország.
Az európai vezetők közül egyedül a Szovjetunió miniszterelnöke, Lenin ítélte el a trianoni békét, imperialista rablóbékének nevezve. 1941-ben a szovjet kormány ajánlotta, hogy maradjunk ki a háborúból, és a háború végén, a béketárgyalásokon a szovjet kormány kész lesz Trianon eltörlésére, és az elrabolt magyar területek visszaadására. Horthyék csak tragikusan későn döbbentek rá, hogy a németek elveszítik a háborút. Az eredmény ismert: 1947, párizsi béke, a második Trianon. Szóval, hölgyeim és uraim, még egy Trianon, és nem marad belőlünk semmi.
Igen, november 7-e a szocializmus évtizedeit idézi fel bennünk. Hozzáteszem: a béke évtizedeit! – hangsúlyozta Thürmer Gyula.
A Varsói Szerződés, a szocialista országok védelmi szervezete nem kényszerített bennünket arra, hogy háborúba menjünk. Amióta csatlakoztunk a NATO-hoz, a magyar katona már járt Afganisztánban, Irakban, a Balkánon. És a magyar elit még büszke is arra, hogy részt veszünk Koszovó és Bosznia-Hercegovina megszállásában.
A szocializmus évtizedei alatt az USA nem mert előhozakodni az atomfegyver bevetésével. De nem azért, mert az amerikaiak meggondolták volna magukat. Azért nem tették, mert a Szovjetunió megteremtette saját atomerejét. A szocialista országok népei is eljutottak volna a nyugati jólét szintjére, ha nem kellett volna rengeteget áldozni saját biztonságuk fenntartására, az ellenség elrettentésére.
Mi a népek Európájában, a népek világában akarunk élni, a népek demokratikus összefogását akarjuk. Ez lehetséges, de ehhez nemet kell mondanunk a tőke, a pénz uralmára, a kapitalizmusra.
Le a háborúval! Nem akarunk atomháborút! Független Magyarországot! Ki a NATO-ból! Ki az EU-ból! Le Amerikával! Le az USA egyeduralmával! Le az inflációval! Le a kapitalizmussal!
Semleges Magyarországot!
A semlegesség fogalmát, sőt magát a semlegesség szót is kiölték a politikai életből – kezdte beszédét Fehérvári Zsolt.
Kik ölték ki? Nos, azok, akik az elmúlt napokban lelkesen emlékeztek 1956 eseményeire. Mindenről beszéltek, csak éppen arról nem, hogy a semlegesség éppen 1956 nemes jelszava volt.
Semlegesnek lenni nem csak azt jelenti, hogy kilépünk egy katonai szervezetből, hanem azt is, hogy nem lépünk egy másikba. 1956-ban Magyarország ki akart lépni a Varsói Szerződésből, de szó sem volt arról, hogy öt perc múlva belépünk a NATO-ba. 1956 a semlegességre szavazott.
1991-ben megszűnt a Varsói Szerződés. Már nem voltunk katonai szövetség tagjai. Nem kellett szuverenitásunk egyetlen darabjáról sem lemondani. Magyar területen már nem voltak idegen katonák. Nem voltak nemzetközi kötelezettségeink. Nem kellett háborúra készülni. Katonákra, fegyverekre is csak annyit költöttünk, amennyit mi, magyarok jónak láttunk.
De a magyar politikai elit, a parlamenti pártok eldobták 1956 lobogóját. Nem kellett nekik a semlegesség. Azonnal a NATO-hoz akartak tartozni.
A magyar elit elkövette ugyanazt a hibát, amit 1939-ben az akkori vezetők megtettek.
Pedig még közöttünk voltak azok, akik megélték a második világháborút. Azok, akik emlékeztek arra, hogy 1939-ig Magyarország nem volt tagja egyetlen katonai blokknak sem. A magyar elit, a magyar kormány 1939-ben csatlakozott Hitler és Mussolini Antikomintern paktumához és azonnal egy háborús szövetség közepén találtuk magunkat.
A magyar elit akkor rossz döntést hozott. Eljátszotta a semlegesség lehetőségét, a fasiszták oldalán belépett a háborúba.
Németország felhasználta a magyar gazdaság forrásait, a gyárainkat, a vasútjainkat, a közútjainkat. A németek megígérték, hogy mindenért fizetni fognak, de csak a háború után. A magyar gazdaság ráment a németek háborújára. A német szövetség sok százezer magyar katona és civil életébe került. Értelmetlenül, a semmiért pusztultak el a fronton vagy az ostrom alatt idehaza.
Trianont pedig nem törölték el, hanem 1947-ben Párizsban megerősítették. Erdély nem magyar lett, hanem román, a Vajdaság jugoszláv, a Felvidék csehszlovák, Kárpátalja szovjet.
De nem csak ez történt. 1938-tól kezdve elkezdtek emelkedni az árak. A háború alatt jelentős infláció alakult ki. 1940 és 1944 között a létfenntartási költségek évről évre gyorsuló ütemben emelkedtek, 1944-re közel megkétszereződtek. A háború végére Magyarország megélte a történelem legnagyobb inflációját. A pénznek már semmilyen értéke sem volt. Magyar emberek milliói vesztették el mindenüket.
Határozott nemet kell mondani a NATO-ra! A NATO egy idejétmúlt, hidegháborúból visszamaradt katonapolitikai gépezet – mondta Fehérvári Zsolt.
Nem vagyunk hadviselő fél, nem szállítunk fegyvereket Ukrajnába, de minden mással segítjük az USA és a NATO háborúját Oroszország ellen. A magyar kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy az USA döntése esetén amerikai csapatokat hozzanak Magyarországra. Folyik a NATO parancsnoki struktúrák kiépítése.
Magyarország területén van a NATO nehéz légi szállító ezrede. Székesfehérváron vannak a NATO parancsnokságok. Az USA bármikor használhatja a magyar bázisokat Tatán, Szolnokon, Kecskeméten.
Ha háború lesz, Magyarország válik célponttá. Nem Amerika fog szenvedni, hanem mi. Nem az amerikai városokat fogják lőni, hanem Pápát, Székesfehérvárt, Tatát, Szolnokot, Kecskemétet és talán éppen Budapestet.
Mi nem akarunk háborút. De nem elég nem akarni. Tiltakoznunk kell!
Követeljük a magyar-amerikai katonai szerződések felmondását! Követeljük az Ukrajnának adott minden támogatás leállítását!
Követeljük a magyar katonák hazarendelését Koszovóból, Bosznia-Hercegovinából és minden más területről! Követeljük Magyarország kilépését a NATO-ból!
Magyarország legyen semleges, független ország! Támogassák a Semleges Magyarország Alapítványt! Csatlakozzanak hozzánk! Tegyünk együtt a békéért, dolgozzunk együtt a magyar nép túléléséért! Ma még nem késő, de holnap már késő lehet!
About the Author
Kós Zoltán 
