szerkeszto 
„Először az vált gyanússá amikor is a megyei rendőr-főkapitányságoktól peres statisztikákat kértek be, az eltérő foglalkoztatás (megbízási díjas) tárgyú pereikből. A Független Rendőr Szakszervezetet erről nem kérdezték, pedig mi elmondhattuk, kimutathattuk volna ugyanis volt ilyen több száz, évente. Lehetne sorolni, de a legjellemzőbbek a járőrök, határrendészek ügyeletesi, majd járőrvezetői, a technikusok nyomozói és járőri, a nyomozók és vizsgálók egymást helyettesítési, a helyszínelők járőri és nyomozói feladatai, a beosztottak vezetői helyettesítései és a más rendőrkapitányságok illetékességi területein történő feladatellátások, illetve a legújabbak a körzeti megbízottak járőrszolgálatai.
A megyei felméréseket és elkészült statisztikát a Belügyminisztérium által tett követte, hiszen az mégsem járja, hogy jogerősen a rendőrséget évente több száz ügyben marasztalják el a bíróságok és kötelezik a hivatásos részére a jogszerűen megillető megbízási díj és kamatai megfizetésére.
Ez a belügyi, rendőrségi aktivitás megvalósulhatott volna a szükséges személyzeti intézkedések megtételével (pl. a ténylegesen végzett munkakörök alapján beosztásba történő kinevezésekkel, megbízási díjak megállapításával, állománytáblázatok aktualizálásával, a peres eljárásokban egyezségi szándék bejelentésével), de nem, természetesen nem ez történt.
Inkább a Hszt.-t akarják módosítani!!!! De hogyan?
Úgy, hogy a hivatásosnak a rendes szolgálatteljesítési idején belül, a szolgálati beosztásához ugyan nem tartozó, de a foglalkoztató szervezeti egység feladatkörén belüli feladatokat is végre kell majd hajtania. Természetesen külön ellentételezés nélkül. Így végül is mindegy lesz (persze az illetmény szempontjából nem), hogy kinek mi a beosztása, munkaidőn belül gyakorlatilag mindenre is kötelezhető lesz…
Ez ellen a koncepció ellen határozottan tiltakozunk!!!! Amennyiben ugyanis a beosztások (munkakörök) között ilyen nagyfokú átjárhatóság valósulna meg, kiüresedne a jogszabályilag rögzített teljes besorolási és illetményrendszer.
Véleményünk szerint a tervezett szabályozás etikai, szakmai és jogi szempontból is kifogásolható, de a kialakult bírósági gyakorlattal is ellentétes.
A Hszt. alapvető fogalma ugyanis a beosztás (munkakör), mely az alapja a besorolásnak és az illetménynek.
Így amennyiben a tervezet szerinti foglalkoztatás megvalósulna nem lenne értelme sem a munkakörnek (hiszen bármelyik hivatásos a szervezeti egysége bármely feladatkörébe tartozó feladatának ellátására köteles lenne), sem a besorolási és illetményrendszernek (a hivatásosok besorolása és az ahhoz tartozó beosztása és illetménye a végzett munka (munkakör) és jelentkező felelősség alapján hierarchikusan szabályozott). A hivatásos „jolly jokerként” kezelése nyilvánvalóan a szakmaiság rovására is megy, hiszen az egyes munkakörök speciális tapasztalatot és rutint igényelnek, melyet nem a végzettség, képzettség, hanem az abban töltött hosszú évek adnak meg.
A fentieket is figyelembe véve a bíróságok ítélkezési gyakorlata az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag egységesen mondta ki, hogy a rendvédelmi szerv szabadon csak egy adott beosztáson (munkakörön) belül határozhatja meg a hivatásos munkaköri feladatokat, a jogszabály által szabályozott besoroláshoz és illetményhez kötve van.
Kiemelendő például a Kúria azon rendelkezése, miszerint a munkaköri leírások kiegészítésével az új, más beosztáshoz kapcsolódó feladatok sem lesznek a hivatásos munkakörbe tartozók, s ez nem minősül a kinevezés közös megegyezéssel történő módosításának sem (pl.: Mfv. II.10.179/2011/4.).
A Hszt. szolgálatteljesítéssel, megbízással összefüggő szabályainak tervezett módosításait érintően véleményünk szerint a módosítás hivatkozott indoka sincs szinkronban a tervezet szövegével. A törvényi indokolás szerint ugyanis a Hszt. 71. § módosításának célja az átmeneti helyettesítésre vonatkozó szabályok pontosítása abból a célból, hogy a többletszolgálatáért járó helyettesítési díjra az állomány tagja csak azokban az esetekben legyen jogosult, amikor a többletfeladat ellátása valóban érdemben haladja meg a szolgálati beosztásból eredő feladatellátás kereteit, azaz nem eseti jellegű és ténylegesen jelentős többletmunkát jelent.
A szövegszerű javaslat 30 napos egybefüggőségre utalása azonban ezen túlmegy és gyakorlatilag kiüresítené ezen jogintézményt, ezen elvárás ugyanis teljes egészében életszerűtlen, szakmaiatlan és a munkáltató ügyeskedési lehetőségét jelzi előre (29 nap helyettesítés után, 1 nap helyettesítés nélküliséggel kizárná a megbízási díjra jogosultságot).
Így alapvetően nem értünk egyet az „ellentételezés nélkül bármilyen, beosztáshoz nem tartozó, de a végzettség, képzettség alapján munkáltatói részről előírt szolgálati feladatra kötelezés” koncepciójának törvényi szintre emelésével.
Szakszervezetünk sokkal inkább szükségesnek tartja és indítványozta a megbízási díj mértékének jelenleg hatályos, az illetményalap 200 %-a mértékű felső határát felemelni, minimálisan is 250 %-ra, figyelemmel arra, hogy az aktuális %-os mérték évek óta nem változott, ugyanakkor az illetmények emelkedtek, ezáltal az elvégzett feladat ellentételezése egyre inkább nem áll arányban az elvégzett munkával, a kinevezés szerinti illetménnyel illetve az egyre növekvő inflációval és a megélhetési költségekkel.
A jogszabálytervezetet megismerve jeleztük, hogy a rendőrség ismert létszámhelyzete, illetve annak további romlása a helyettesítések számának emelkedését vetíti előre, melynek ellentételezés nélkülisége az állomány további demoralizálását fogja eredményezni, mely a leszerelési szándékot csak tovább növeli.
dr. Tordai Gábor kamarai jogtanácsos, az FRSZ Jogsegélyszolgálatának vezetője”
Címlap fotó: frsz.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
Nagy István