Olasz hegyi pásztorcsaládból lettek a magyar húsipar megmentői

Kövess és lájkolj minket:

„A kaposvári Kometa húskombinát élén a magyarul közel tökéletesen beszélő olasz vezérigazgató, Giacomo Pedranzini konkrétan azon dolgozik, hogy az általuk termelt minőségi élelmiszerekkel meghosszabbítsák a magyarok várható élettartamát. Hogy mi is legalább olyan sokáig éljünk egészségesen, mint az olaszok. Az Index A cégvezető című sorozatának legújabb részében Giacomo Pedranzini beszélt az ambiciózus célokról és arról, hogy ők már építik a robotizált világot, ahol mindössze heti négy napot dolgozunk.

Egészen új szintre emelte a cafeteria műfaját Giacomo Pedranzini, a Kometa frissen magyar állampolgárrá avatott olasz ügyvezető igazgatója: a kaposvári húsipari cég dolgozói, akik bemutatják a kihasznált kondi- vagy uszodabérletüket, havi bónuszt kapnak. A kaposvári vállalatnál azt már tavaly májusban, a Tour de Hongrie apropóján bejelentették, hogy napi bruttó 300 forinttal jutalmazzák az aznap biciklivel, hagyományos rollerrel gyalog vagy futva munkába érkezőket.

Az elszálló energiaárak, valamint a körmünkre égő infláció miatt a Kometánál ma már bruttó négyszáz forint napidíjat adnak a munkát sportos lendülettel kezdőknek. Ami a kaposvári húsüzem életében szintén új elem, hogy október 1-jétől már azokat a kollégáikat is külön bónusszal díjazzák, akik igazoltan önkéntes munkát végeznek a környékbeli jótékonysági szervezeteknél, egyesületeknél. Mindezt túl a hivatalos munkaidőn, óránként bruttó 2500 forint plusz céges juttatásért.

Az idén várhatóan 73 milliárd forintos árbevételű, 40 országba exportáló Kometa, amely Kaposvár és egyben Somogy megye legnagyobb munkaadója, Giacomo Pedranzini szerint mindezzel más hazai vállalatoknak is szeretne jó példát, jó gyakorlatokat mutatni.

Az önkéntesség és az aktív életmód vállalati további elismerésének ötletét részben egy friss kutatás eredménye inspirálta. Ugyanis a Kometa ügyvezetőjének kezdeményezésére létrehozott fenntarthatósági mozgalom, a HonestFood reprezentatív kutatásának eredményei arra jutottak, hogy a magyarok közel ötöde visszaadna valamit a bolygónak, illetve 13 százalékuk segítő tevékenységet végezne, ha kapna még öt aktív évet az élettől. Továbbá többet sportolna, lenne a családdal és tanulna.

Vizionárius cégvezető

Giacomo Pedranzini, a Kometa olasz, magyarul egyébként közel tökéletesen beszélő ügyvezető igazgatója, bár végzettségét tekintve közgazdász, távolról sem az a tipikus szürke öltönyös, az Excel-táblázatok és a számok bűvöletében élő, szigorú könyvelő típus. Sokkal inkább egy ambiciózus, nagyratörő tervekkel rendelkező, igazi, jó értelemben vett vizionárius cégvezető, akit élénken foglalkoztat a társadalmak jövője, az, hogy milyen minőségű élet vár az utánunk jövő generációkra.

„Édesapám tízéves volt, amikor kimaradt az iskolából. Ám akkoriban, a harmincas években természetes volt Olaszországban, hogy egy gyermek, amint tud, munkába áll, és segíti a családját. Az elődeim, így édesapám is Bormióban gazdálkodott, Olaszország legészakibb részén, a svájci határ közelében, ahol 1200 méterrel a tengerszint fölött hatalmas kihívás a földművelés: csak rengeteg kőkemény munkával lehet pénzt keresni” – mesélte az Indexnek Giacomo Pedranzini.

A Kometa vezetőjének családja ezek után hogyan került Magyarországra, ahol 1994-ben két másik olasz családdal közösen megvásárolták az egykori kaposvári állami húskombinátot? Fiatalság és bolondság – vágja rá nevetve a közel ezer munkavállalót foglalkoztató kaposvári húsüzem vezére. A valódi interjúba illő válasz azonban az, hogy a Pedranzini család a klasszikus hegyi gazdálkodás részeként egy kisebb saját üzemben már Bormióban is foglalkozott hús- és tejfeldolgozással.

A privatizáció izgalmas lehetőségnek tűnt, Magyarország pedig olyan helynek, amely ideális élelmiszer-előállításra. „Amikor megérkeztek a szüleim Magyarországra, édesapámnak az volt az első reakciója, hogy a maga gazdag és jó minőségű földjeivel Magyarország valódi mezőgazdasági paradicsom Bormióhoz képest. Nem is beszélve a nemzetközi kereskedelemhez ideális kiváló földrajzi adottságokról, hiszen egyaránt lehet kereskedni észak, dél, kelet és nyugat irányába” – idézte fel a gyermekkori emléket Giacomo Pedranzini, hogy Magyarország annak idején hogyan nyűgözte le a szüleit.

Az olasz család akkor birtokában volt a húsfeldolgozáshoz szükséges tudásnak, ahogy rendelkezésre állt a kellő tradíció is. Arról azonban már kevésbé volt fogalmuk, hogy mekkora kihívást fog jelenteni egy, a szocialista rendszerből megörökölt régi húskombinátot újraorganizálni és a kibontakozó új, kapitalista viszonyok között sikeressé, nyereségessé tenni.

Édesapámék eleinte bajban is voltak rendesen, majd idővel beletanultak, és kitalálták, hogyan kell kézben tartani azt a komplex folyamatot, hogy a Kometánál a mai napig egy tető alatt zajlik az összes feldolgozási és gyártási folyamat. Onnantól, hogy megérkeznek a disznók, házon belül egyaránt mi darabolunk, csontozunk, vágunk, darálunk, érlelünk, főzünk, füstölünk, majd a végén csomagoljuk, címkézzük az eladásra szánt kész terméket

– magyarázza a Kometa vezére.

Amikor ők érkeztek, 1994-ben még tíz, a Kometához hasonló húskombinát üzemelt az országban, köztük például a Zalahús, amelynek öröksége ma már csak a zalai felvágott műfajában él tovább, ahogy volt egyszer egy győri Ringa és egy Kapuvári Hús Zrt. is. Giacomo Pedranzini elmondása alapján nagyon sajnálja, hogy a Kometa mellett mindössze három másik hasonló nagyobb húskombinát maradt talpon az országban.

Miközben a multik rendszerváltás utáni terjeszkedésével is meg kellett küzdenünk, valószínűleg csak azért maradhattunk talpon, mert mi, Pedranzinik szorgos, keményen dolgozó emberek vagyunk, mindig készen a fejlődésre. Édesapám az élő példa arra, hogy iskolai végzettség nélkül is viheti valamire az ember, feltéve, ha okos, és hajlandó az élethosszig való tanulásra. Természetesen az is kellett a sikerhez, hogy édesapám mindig is szenvedélyesen szerette a munkáját, a mezőgazdaságot

– árulta el a kaposvári húskombinátot 1999 óta irányító Giacomo Pedranzini. A közgazdász végzettségű cégvezető, amikor a családja megvette a kaposvári üzemet, még Milánóban dolgozott egy cégnél gazdasági tanácsadóként. Ám mint mondja, az ő igazi világa a szervezés, a sűrűje. A Kometa-vezér mindössze 34 éves volt, amikor az egyik tulajdonostárs olasz család kivonulásával a Pedranziniké lett a többségi tulajdon, az övé pedig a cég élén az ügyvezető igazgatói pozíció.

Giacomo Pedranzini olyannyira komolyan veszi a cégvezetést, hogy máig a kaposvári húsüzem területén, a feldolgozóüzem közvetlen szomszédságában lakik a családjával. Mint a cégvezető mondja, ezen csak mi, magyarok csodálkozunk, az olaszok számára teljesen megszokott dolog, hogy a család abban a házban lakik, ahol az üzletét, a vállalkozását viszi. „Arról nem is beszélve, hogy a feleségem milyen boldog, mert folyamatosan tudja, hol vagyok – viccelődik a Kometa-igazgató.

Be kell érni kevesebbel

Pedranzini igazgató nem fél a mostani válságtól: szerinte továbbra is van ok némi optimizmusra. Főleg, miután a Kometa most minden szempontból erős cég, és bőven túléli kisebb nyereséggel is. Persze az a húsüzem ügyvezetőjét is végtelenül elszomorítja, hogy egy tömegek számára szenvedést okozó borzalmas háború miatt szálltak el az energia- és az élelmiszerárak. Ráadásul a gabona vagy az élőállat árának növekedésével a legkiszolgáltatottabbak kerülnek még kétségbeejtőbb helyzetbe.

Meggyőződésem, hogy a mostani nehezített pályán ma egy élelmiszergyártó cég, ahogy összességében minden munkaadó egyes számú feladata, hogy megtartsa a munkahelyeket és a fizetéseket. Ezek után azonban, mivel drágább az alapanyag, nincs más választásunk, mint az áremelés, és az, hogy az év végén beérjük kevesebb eredménnyel. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a mi dolgozóink is magasabb árakkal szembesülnek, amikor bemennek a boltba

– érvel a cégvezető, hogy a Kometánál miért emelték meg a béreket tíz százalékkal tavasszal, majd emelték meg ismét az üzemben dolgozók bérét szeptemberben újabb tíz százalékkal. A kaposvári üzem vezetősége a szükségszerű áremelés után egyelőre csupán egy minimális visszaesést tapasztal a hazai húsfogyasztásban, amit bár furcsán hangzik egy húsüzem vezérétől, Giacomo Pedranzini egyáltalán nem tart problémának.

Miután az Eurostat adatai szerint 2021-ben a születéskor várható átlagos élettartam Magyarországon az uniós átlaghoz képest 5,6 évvel volt alacsonyabb. (A hazai átlag 2021-ben 74,5 év volt, míg az Európai Unióban 80,1 év.) Éppen azért a Kometa vezetőjének feltett szándéka, hogy aktív részese, sőt, egyik vezéralakja legyen a folyamatnak, amely segít a magyarokat felzárkóztatni az uniós átlaghoz. Különösen azok után, hogy a többi mediterrán ország lakóival együtt az olaszok is az uniós átlag felett vannak.

A Kometánál az utóbbi nyolc-tíz évünk az egészségről szólt. Kezdésként kivettük a szóját a képletből, és azóta a hús az egyedüli fehérjeforrás a termékeinkben. Döntöttünk annak ellenére így, hogy a szójafehérje lényegében egy, a húsnál jóval olcsóbb, engedélyezett, bevett használatú töltőanyag, ami emeli a fehérjetartalmat. Majd kivezettünk a húskészítményekből mindenfajta allergént: először a glutént, a laktózt, majd az ízfokozó adalékanyagokat, például a glutamátot

– sorolja a Kometa vezetője, akinek szintén régóta feltett szándéka, hogy ötvözze az olasz és a magyar hagyományokat. Ennek jegyében például azt gondolja, hogy a magyar konyha egy kicsit túl erős ízekkel operál, ezért Pedranzini igazgató lépésről lépésre szoktatná hozzá a magyar fogyasztókat, hogy egyre kevesebb füst és zsír legyen az ételekben, a hústermékekben. A Kometa azt már évekkel ezelőtt meglépte, hogy összesen 25 százalékkal csökkentették termékeik sótartalmát.

Meghatározó szerep Európában is

Giacomo Pedranzini nem csupán a magyarok életét hosszabbítaná meg azáltal, hogy átírja a táplálkozási szokásainkat, ugyanúgy feltett szándéka, hogy európai szinten is meghatározó szereplővé tegye a Kometát. A kaposvári üzem telephelyén jelenleg is dolgoznak a munkagépek, zajlanak a bontási munkálatok, hogy a következő három-öt évben kibővítsék a most 900 fős húsüzemet, továbbá a jelenlegi zömmel kézi munkaerőt gépivel, automatizációval váltsák ki.

A húsipar per pillanat kemény fizikai munka, amihez adjuk hozzá, hogy hidegben, 7-8 fokban dolgozunk. Ezért is fejlesztünk és bővítjük a kapacitásokat, amelyben már komoly szerepe lesz a robottechnológiának. A leépítéstől viszont nem kell félni, számításaink szerint három-öt éven belül a mostani 900-hoz képest 1400-1500 munkahely lesz a Kometánál. Most abba ruházunk be, hogy több gépi segítség által az embereink többet használhassák az eszüket, és kevesebbet a kezüket

– tekint a jövőbe a Kometa vezére, akinek az is meggyőződése, hogy egyáltalán nincs messze, már elérhető távolságban van az idő, amikor a robottechnológia rohamos fejlődésével megérkezünk a négynapos munkahét korszakába. Már csak azért is, mert míg az 1900-as évek elején heti hat napon, napi tíz óránál is többet dolgoztak az emberek, ha a konkrét magyar példát nézzük, nálunk 1951-ben vezették be a 48 órás, 1967 és 1975 között a 44 órás, majd 1982-től fokozatosan a negyvenórás munkahetet.

Ahogy Giacomo Pedranzini mondja, könnyen el tudja képzelni, hogy amint felépül néhány éven belül az új, modern, modernebb húsüzemünk, először ők is 36, majd 32 órásra csökkentik a munkaidőt a jelenlegi 40 óra plusz túlórák helyett. Aztán már csak azt kell kitalálni, mivel lesz érdemes a heti plusz egy szabadnapot tölteni. A Kometa-vezér szerint ők már most arra inspirálják a munkatársakat, hogy a munkaidőn túl sportoljanak, tanuljanak és naprakésszé tegyék ismereteiket, és jó ügyeket szolgálva önkénteskedjenek.

Pedranzini igazgató számára az is nagy kérdés, és ez a részéről tényleg nem vicc, hogy cégvezetőként vajon hamarosan adózni fog a robot után is? Elmondása alapján nem véletlenül jár mostanában sokat a mondás a fejében, miszerint a nehéz idők erős embereket formálnak; az erős emberek könnyű időket hoznak el; a könnyű idők gyenge embereket formálnak; a gyenge emberek nehéz időket hoznak el. „Úgy érzem, hogy míg a szüleink generációja erős emberekből áll, a mi generációnk valahol a gyenge embereké, akik nehéz időket hoztak el. De tanulunk ebből is, és innen fogunk felállni”

– jelölte ki a csapásirányt Giacomo Pedranzini.

Kövess és lájkolj minket:

About the Author

szerkeszto

Administrator

Visit Website View All Posts