„Egy napvilágot látott titkos feljegyzésből kiderül, hogy Bush átírta a 9/11-es támadások történetét és elbagatellizálta a figyelmeztetéseket, amelyeket nem vett figyelembe.
2004. április 29-én George W. Bush elnök az egyik legszokatlanabb találkozót rendezte meg az Ovális Irodában. A 2001. szeptember 11-i támadásokról a 9/11-es bizottság tíz tagja bármilyen kérdést feltehetett neki és Dick Cheney alelnöknek. A szobában elhangzottak közel két évtizedig titokban maradtak. Most végre elolvashatjuk, mit mondott Bush. A hónap elején, több mint 18 év után a kormány feloldott a titkosítás alól egy 31 oldalas „jegyzőkönyvbe szánt feljegyzést”, amely a bizottsági tagok által az ülésen készített jegyzeteket tartalmazza.
A dokumentumból kiderül, hogy a biztosok többször is lehetőséget adtak Bushnak, hogy elismerje a számos dokumentált figyelmeztetést, amelyet saját kormányától kapott az al-Káida közelgő támadásáról. Bush ezt többnyire elmulasztotta megtenni, ehelyett hárította a felelősséget − írta meg az Insider.
Bush talán legnagyobb hárítása aznap a CIA igazgatóját, George Tenetet érintette:
A fenyegetés a külföldet érinti – ezt mondta George.
Bush akkori célzása egyértelmű. Azt akarta, hogy a bizottság és ezen keresztül a közvélemény azt higgye, hogy senki sem számíthatott arra, hogy az al-Káida nagyszabású támadást intéz az Egyesült Államok területén. Valójában azonban Tenet CIA-ja többször is figyelmeztette Busht, hogy az al-Káida bárhol és bármikor lecsaphat, és hogy minden amerikai állampolgár potenciális célpont lehet. A leghírhedtebb figyelmeztetés, amelyet Bush kapott, de nem az egyetlen, a CIA tájékoztatója volt, amelynek címe: Bin Láden elhatározta, hogy lecsap az Egyesült Államokban.
Bush mentegetőzéseiből és a történelem átírására tett ügyetlen kísérleteiből nagyon kevés került be a 9/11 Bizottság jelentésébe. Sőt a bizottság egyik tagja, Richard Ben-Veniste az Insidernek azt mondta, hogy még ma is vannak kérdései azzal kapcsolatban, hogy mit tudott Bush, és mikor.
Soha nem tudtam összeegyeztetni Tenet CIA-igazgatónak az al-Káida fenyegetésével való intenzív elfoglaltságát a 9/11-et megelőző hónapokban azzal az állításával, hogy soha nem tájékoztatta Bush elnököt arról a sok nyomról, amit a hírszerző közösség arra vonatkozóan talált, hogy Bin Láden látványos támadást tervez az Egyesült Államok ellen, méghozzá hazai földön
− mondta Ben-Veniste.
A bizottsági jelentés a CIA és az Ovális Iroda közötti nyilvánvaló szakadékot úgy állítja be, mintha egy görög tragédiából származna:
2001 nyarán senki sem dolgozott ezeken a nyomokon, aki összekapcsolta volna azokat a magas szintű fenyegetésekkel. Az elemzők nem látták előre a villámot, amely lecsapott a felhőből a földre.
Busht csak Szaddám érdekelte
Az új feljegyzésből világossá válik, hogy a Fehér Háznak a belföldi fenyegetéssel való szembenézés hiánya nem volt olyan bonyolult. Tenet a feljegyzések tanúsága szerint mindent megtett, amit csak tudott, hogy Bush az al-Káidára összpontosítson. Busht azonban ez egyszerűen nem érdekelte.
Az Ovális Irodában folytatott eszmecsere nemcsak egy rendkívül kényes beszélgetés volt, de Bush számára veszélyes pillanatban történt, ugyanis éppen a második ciklusára készült. A bizottság közel állt ahhoz, hogy befejezze írásos jelentését, amelyet júliusban, kevesebb mint négy hónappal a választások előtt nyilvánosságra hoztak volna. Talán ez lehetett az oka annak, hogy Bush többször is elutasította a tanácskozás befejezésére vonatkozó javaslatokat. Több mint három órán keresztül válaszolt a kérdésekre.
Ha meg akarjuk érteni, hogyan menekült meg Bush a 9/11-ért való felelősségre vonás elől, és hogyan nyerte meg második ciklusát annak ellenére, hogy az Egyesült Államok történelmének egyik legsúlyosabb és legköltségesebb kudarcának elnöke volt, akkor pontosan meg kell értenünk, mi történt azon a napon az Ovális Irodában majdnem 20 évvel ezelőtt.
Az elnök jól tájékoztatott és teljeskörűen válaszolt a kérdéseinkre. Az elnök viselkedése végig nyugodt volt. A kérdésekre jegyzetek nélkül válaszolt
− mondta az Insidernek a 9/11-es bizottság egyik tagja, Thomas H. Kean volt New Jersey-i kormányzó.
Bush nem válaszolt a lap megkeresésére. A Bushnak tulajdonított idézetek a lap cikkében a feljegyzésből származnak, amely nem szó szerinti átirat, így nem úgy kell értelmezni, mintha szóról szóra Bush kijelentéseit tartalmazná.
Két héttel a bizottság ovális irodai ülése előtt a bizottság meghallgatta Tenetet. Nyilvános vallomása több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt − különösen azzal kapcsolatban, hogy mit tudott Bush, és mikor. Tenet 2001 tavaszán és nyarán nem kevesebb mint 40 alkalommal figyelmeztette Busht, hogy az al-Káida nagyszabású támadása van kilátásban. Elemzők a figyelmeztetések áradatát „fenyegetéscunaminak” és a „fenyegetések nyarának” nevezték.
Bush a farmján pihent
Ennek ellenére Bush úgy döntött, hogy augusztus nagy részét a texasi Crawfordban lévő farmján tölti pihenéssel. Röviddel megérkezése után, augusztus 6-án megkapta a CIA-tól a részletes elnöki napi hírszerzési jelentést (PDB), amely közvetlen figyelmeztetést tartalmazott arról, hogy Bin Láden az Egyesült Államokon belül szándékozik csapást mérni. 2004-ben, miután ez nyilvánosságra került, a kommentátorok arról beszéltek, hogy Bushnak egyetlen feladata volt − az ország megvédése −, és ezt nem sikerült teljesítenie.
Bárcsak Oszama faxolt volna a crawfordi ranchra egy térképet, amelyen a Pentagon, a Capitolium és az ikertornyok x-ekkel vannak jelölve, és arabul melléjük van írva, hogy »BOOM!« Ez talán beindította volna a képzeletét. Vagy nem
− írta akkoriban Maureen Dowd, a The New York Times véleményrovatának vezetője.
Bush szerencséjére a 9/11-es bizottsági jelentés óvatos volt abban, hogy ne mutogasson közvetlenül a hivatalban lévő elnökre. Bár a jelentés elismeri az augusztus 6-i jelentés létét, amelynek címe Bin Láden elhatározta, hogy az Egyesült Államok földjén csapást mér, és egyértelműen kijelenti, hogy „semmi jel nem utal arra, hogy Bush és csapata további megbeszéléseket folytatott volna” egy belföldi terrortámadásról. A bizottság jelentését olvasva láthatjuk a CIA-tól érkező figyelmeztetések özönét és Bush terrorizmusellenes csapatának növekvő riadalmát. De azt, hogy ezek a hangos és ismételt figyelmeztetések nem jutottak el Bush agyáig, elsősorban intézményi problémáknak, a „képzelet, a politika, a képességek és a vezetés” problémáinak tulajdonítják.
Dowddal ellentétben a bizottság úgy döntött, hogy nem kérdőjelezi meg Bush hozzáértését. Érdemes elgondolkodni azon, hogy Bush közvetlen üldözése egyáltalán reális lehetőség volt-e a bizottság számára, tekintettel a kétpárti mandátumra és a közelgő elnökválasztásra. Mégis, ha a nemrég titkosítás alól feloldott feljegyzés mellé helyezzük, a 9/11-es bizottsági jelentésben leírt hivatalos verzió hiányosnak tűnik. Ami hiányzik a jelentésből és amit az új feljegyzés megörökít, az Bush védekező magatartása és az a kitartó próbálkozása, hogy minimalizálja a Tenettől és a CIA-tól kapott figyelmeztetéseket.
A szeptember 11. előtti figyelmeztetések kérdésében Bush ragaszkodott néhány ponthoz:
Először is Bush szerint az al-Káida fenyegetése, ahogy neki bemutatták, szinte kizárólag külföldi célpontokra vonatkozott.
Másodszor: amennyiben az al-Káida fenyegetést jelentett az Egyesült Államok területén, Bush azt mondta, hogy vele senki sem közölte, hogyan, mikor és hol fog lecsapni. Véleménye szerint nem volt „használható hírszerzési információ”, sem Oszáma bin Ládenről, sem az Egyesült Államok területén tartózkodó al-Káida-tagokról.
Nem volt semmilyen használható hírszerzési információ egy ilyen fenyegetésről. Egyetlenegy sem
− mondta a bizottságnak.
Harmadszor Bush nem tartotta fontosnak, hogy a 9/11 előtti mulasztásokért a felelősséget egyénekre hárítsák.
Bush története összhangban van a bizottság zárójelentésével is, amely nagymértékben támaszkodott az Ovális Irodában készült interjúra. A nyilvános feljegyzések pedig valamelyest alátámasztják Bush állításait a 9/11 előtti figyelmeztetések homályosságáról, bár valószínűleg még ma sem nyilvános minden dokumentum. Az egyik, amely megmagyarázhatatlanul titkos maradt, egy 7000 szavas jelentés, amelyet a 9/11-es bizottság tagjai számára készítettek, és amely részletesen leírja a Clinton- és a Bush-kormányzathoz a 9/11 előtt beérkezett összes, al-Káidáról szóló figyelmeztetést.
Rengeteg nyomozás volt folyamatban Bin Ládennel kapcsolatban
A szeptember 11. előtti figyelmeztetések konkrétumain kívül azonban felmerül a kérdés, hogy Bush komolyan vette-e egy belföldi támadás lehetőségét, és megerősítette-e a biztonsági intézkedéseket, vagy további részleteket kért-e a CIA-tól és az FBI-tól a belföldi terrorizmusellenes erőfeszítésekről. Az augusztus 6-i tájékoztatón végül is Bushnak azt mondták, hogy az FBI-nak nem kevesebb mint 70 aktív nyomozása van Bin Ládennel kapcsolatban az Egyesült Államokon belül. Az Ovális Irodában Bush azt mondta, hogy komolyan veszi a figyelmeztetést, és ha az FBI talál valamit, akkor hallani akar róla.
Erről a CIA részéről az évek során más narratíva alakult ki.
Gondoljunk csak a következő kijelentésekre, amelyeket Michael Morell, Bush vezető CIA-tájékoztatója – aki később az ügynökség igazgatóhelyettese lett – egy 2021-es podcastban tett:
A CIA stratégiai figyelmeztetést adott az al-Káida fenyegetéséről. Véleményem szerint ez volt vitathatatlanul a leghangosabb és legkitartóbb figyelmeztetés az ügynökség történetében bármilyen kérdésben. 2001 tavaszán és nyarán erősen éreztem, hogy Tenet mélyen csalódott a Fehér Házban. Éreztem, úgy érzi, hogy a Fehér Ház egyszerűen nem fogja fel a dolgot. Azt hiszem, ezért ment el olyan messzire − átvette tőlem az elnök tájékoztatását, kétszer is elvitte a terrorizmusellenes csapatát, hogy találkozzon Condoleezza Rice-szal (George W. Bush nemzetbiztonsági tanácsadójával − a szerk.). Mindent megpróbált, hogy felkeltse a figyelmüket.
Tenet nem kívánt interjút adni az Insidernek. Nyilvános nyilatkozatainak felületes áttekintése is világossá teszi azonban, hogy Bush vagy félreértette Tenet al-Káidával kapcsolatos álláspontját a bizottság előtt, vagy egyszerűen nem hallgatta meg őt. 1999-es szenátusi vallomásában azt mondta, hogy „bin Láden szervezetének gyakorlatilag világszerte vannak kapcsolatai, beleértve az Egyesült Államokat is”. 2001 elején megismételte a figyelmeztetést: „1998 óta bin Láden minden amerikai állampolgárt jogos támadási célpontnak nyilvánított.” Tenet számára az al-Káida fenyegetése nem kizárólag a tengerentúlon jelentkezett. Bárhol és bármikor bekövetkezhetett.
Egyértelmű volt a figyelmeztetés
Bush ismételt ragaszkodása ahhoz, hogy soha nem kapott tájékoztatást az Egyesült Államok területén jelentkező konkrét fenyegetésről, nehezen vehető komolyan bárki számára, aki elolvasta az augusztus 6-i elnöki hírszerzési tájékoztatást (PDB), amelyet a bizottság, becsületére legyen mondva, teljes terjedelmében kiadott. Bush azt mondta a bizottságnak, hogy az PDB „történeti jellegű” volt. Valóban, a korábbi al-Káida-támadásokat használta kontextusként, de tartalmazott néhány rendkívül súlyos figyelmeztetést is:
Az al-Káida tagjai − köztük néhány amerikai állampolgár − évek óta az Egyesült Államokban tartózkodnak vagy oda utaznak, és a csoport nyilvánvalóan olyan támogatói struktúrát tart fenn, amely segítheti a támadásokat.
És ismét a főcím:
Bin Láden elhatározta, hogy az Egyesült Államok földjén csapást mér.
A 9/11-es bizottság azonban úgy döntött, nem hangsúlyozza, hogy Bush saját beszámolója arról, mit tudott, mennyire nem állt összhangban egy ilyen éles figyelmeztetéssel.
Bush megtévesztő volt a bizottsággal szemben, vagy csupán védekezett?
A válasz erre a kérdésre két ismeretlen ténytől függ. Az egyik annak a második tájékoztatónak a tartalma, amelyet Tenet 2001. augusztus 17-én Crawfordban tartott Bushnak. Az élő tanúvallomásban Tenet először azt mondta, hogy egész augusztusban nem beszélt Bushsal, nem sokkal később egy képviselője kijavította a jegyzőkönyvet, és nyilvánosságra hozta az augusztus 17-i tájékoztatót. Tenet feljegyzése említi a crawfordi utat, de nem mondja meg, hogy miről volt szó. Ha Tenet valóban adott Bushnak további figyelmeztetést az al-Káidáról Crawfordban, az azt jelentené, hogy a Bush által a bizottságnak adott történet hiányos volt.
A második elvarratlan szál az az információ, amelyet Tenet a crawfordi út után kapott. Ez egy feljegyzés, amelynek címe Iszlám szélsőséges tanul repülni. A feljegyzés Zacarias Moussaouiról szólt, akit később elítélték a 9/11-es támadásokban való részvételre irányuló összeesküvésért. Valószínűleg részt vett volna a terrortámadásban, ha az FBI nem tartóztatja le Minnesotában. Az FBI ügynökei át akarták kutatni Moussaoui szobáit és csomagjait; többszöri kérésüket a feletteseik elutasították. Tenet azt vallotta, hogy nem tájékoztatta Busht Moussaouiról, Bush azt mondta a bizottságnak, hogy nem emlékszik arra, hogy a Moussaoui-ügyről tájékoztatták-e.
Sok volt a konkrét nyom
Persze nagyon is lehetséges, hogy nem. És Moussaoui csak egyike volt azoknak a konkrét nyomoknak, amelyek az FBI és a CIA birtokában voltak, és amelyek, ha nyomon követték volna őket, leleplezhették volna a 9/11-es összeesküvést. A gépeltérítők közül kettőt már korábban is megfigyelési listára vett a CIA, amely tudta, hogy az Egyesült Államokban tartózkodnak. Az egyikük telefonált egy ismert jemeni al-Káida-búvóhelyre. A bizottság jogosan dokumentálta az intézményi problémákat, amelyek e kudarcok hátterében állnak. A CIA-nak és az FBI-nak jobb koordinációra lett volna szüksége, a kongresszusnak tisztáznia kellett volna hatáskörük határait, különösen az Egyesült Államok területén. Kevesebb figyelmet fordítottak azonban Bush személyes hozzáállására az al-Káidához, és annak a Moussaouihoz hasonló ügyek kezelésére gyakorolt hatására. Ha Bush soha nem értesült Moussaouiról, az azért van, mert Tenetnek eszébe sem jutott felhozni? Vagy azért, mert tudta, hogy Bush elnöksége kezdetétől fogva Szaddám Huszeinre és Irakra összpontosított, és hogy az al-Káidával kapcsolatos figyelmeztetések iránti étvágya meglehetősen korlátozott volt?
Az mindenesetre világos, hogy Tenet hónapok óta mindent megtett, ami csak eszébe jutott, hogy riadót fújjon, és Bush az al-Káidára összpontosítson. Ezt tette Richard A. Clarke is, aki a Bush-féle Fehér Házban a belföldi terrorelhárítással foglalkozott, és Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadónak jelentett.
Megállapodtunk abban, hogy Tenet gondoskodik arról, hogy az elnök napi tájékoztatói továbbra is tele legyenek az al-Káidával kapcsolatos információkkal
− írta visszaemlékezéseiben Clarke.
Clarke szerint a szeptember 11-i támadások másnapján Bush azt mondta neki, hogy „nézze meg, hogy Szaddámnak köze van-e hozzá”, és „nézzen utána Iraknak”. Clarke azt állította, hogy megpróbált, de nem sikerült átjutnia Rice-on, hogy az al-Káidával kapcsolatos aggodalmai eljussanak Bushhoz. Clarke azt akarta, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet a kabinet szintjén önálló ügyként vegyék komolyan; a feljegyzések szerint azonban kevésbé sürgős kérdésként, az Egyesült Államok közel-keleti és dél-ázsiai politikájának kiterjesztéseként kezelték. Clarke képtelensége arra, hogy a belföldi terrorizmus elleni küzdelmet a Fehér Ház politikai fókuszába helyezze, inkább Rice-t terheli, de nem menti fel Busht. Egyértelmű, hogy Bush ugyanolyan sürgős figyelmeztetéseket kapott Tenettől és a CIA-tól, mint amilyeneket Clarke rendszeresen látott. Úgy tűnik azonban, hogy nem vette komolyan. „
Címlap fotó: Craig Allen / Getty Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
