szerkeszto 
„Múlt hétfőn dróntámadás ért két orosz katonai repülőteret. Az egyik drón Engelsz város közelében, a Volga partján, 630 kilométerre Ukrajnától csapódott be. A másik Moszkvától 200 kilométerre délkeletre robbant, Rjazany város közelében. Mindkét megtámadott repülőtéren az orosz hadsereg nagy hatótávolságú bombázóit tartják, és rendszeresen szállnak fel innen gépek az Ukrajna elleni légicsapásokhoz.
Körülbelül ennyit lehet egész biztosan tudni. Hivatalosan az ukrán kormány nem ismerte el, hogy a drónjaik követték el a támadásokat, bár a New York Times-nak névtelenséget kérő ukrán tisztviselők megerősítették, hogy Kijev a felelős, sőt azt is kiszivárogtatták, hogy a két csapás közül az egyik esetében Oroszország területén működő diverzáns csoport segítette a célzást.
A csapások okozta károkról csak az orosz fél beszámolói állnak rendelkezésre. Azok szerint az Engelsz melletti bázis légvédelme kilőtte a drónt, így annak csupán néhány eleme esett a reptérre, kisebb károkat okozva két bombázóban, illetve életét vesztette három ember, további négy pedig megsebesült.
Az oroszok azt is állítják, hogy nem sokkal a drón érkezése után több mint egy tucat gép szállt fel a repülőtérről, amelyek legalább 70 rakétát lőttek ki ukrán célpontokra, mintegy bizonyítandó, hogy a repülőtér lényegében sértetlen maradt. A rjazanyi reptéren az üzemanyagtároló robbant fel, másról az oroszok nem számoltak be onnan.
Másnap, az Ukrajnához jóval közelebb lévő kurszki katonai repülőteret érte dróntámadás, 90 kilométerre az ukrán határtól, ott is az üzemanyagtárolót lőtték ki, ahogy ugyanaznap éjjel egy oroszországi dízeltárolót is dróntámadás ért, 80 kilométerre Ukrajnától. Utóbbit már november 30-án is találat érte.
Fordulat?
Bár a Krím területén és a Fekete-tengeren korábban is értek csapások orosz katonai reptereket illetve hadihajókat, a hétfői dróntámadások új szintet jelentenek ebben a háborúban, hiszen ezúttal nagyon mélyen az orosz hátországban, Moszkvától keletre fekvő célpontokat ért támadás.
Eddig ugyanis csak az orosz hadsereg volt képes csapást mérni a másik oldal hátországára. Október óta az orosz hadsereg szisztematikusan lövi az ukrán infrastruktúrát, igyekezve elvágni az áramtól, a fűtéstől és a víztől Ukrajna lakosságát. Ezzel kompenzálják, hogy a frontvonalakon nyár óta semmilyen eredményt sem tudtak elérni, sőt, Harkiv megyét azóta teljesen elvesztették, és fel kellett adniuk Herszon városát is.
Az ukrán hadsereg a hátországot ért támadások kivédésére ugyan egyre komolyabb légvédelmi felszereléseket kap a Nyugattól, de eddig úgy lehetett tudni, hogy olyan fegyvereik nincsenek, amellyel az orosz hátországot elérhetnék. Márpedig nyilvánvalóan komoly fordulatot jelentene a háborúban, ha háborús színtérré válnának az orosz városok is.
Az Ukrajnát felfegyverző NATO-országok tudatosan nem adtak Ukrajnának ilyen támadásra alkalmas fegyvereket, mert azzal közvetlen háborút kockáztatnának Oroszországgal, ami egy atomháború rémével fenyegetne.
Az ukrán kormány viszont már korábban megrendelt saját fejlesztésű fegyvert erre a célra. A fő kérdés az, hogy a múlt héten elindított drónok, amelyek egyike sikeresen kerülte el az orosz légvédelem figyelmét 630 kilométeren át, azt mutatják-e, hogy az ukránok kezében van már ez a fegyver.
Ha ezek tényleg Tu – 141 Sztrizsek voltak
Az oroszok azt állítják, hogy a repülőtereiket elért drónok a szovjet hadsereg által gyártott Tu – 141 Sztrizs típusú gépek voltak. Ezeket 1979-ben rendszeresítették a szovjet légierőnél, és a 80-as években mintegy 150 darabot gyártottak belőlük, Harkivba. Nagy részüket a szovjet időkben Ukrajna területén tárolták, így az ukrán hadsereg megörökölte őket.
Arról nincs nyilvános adat, hogy pontosan hány Tu – 141 Sztrizs maradt meg, és ezek milyen állapotban vannak, de arról van hiteles beszámoló, hogy 2014 óta a Donbasszban az ukrán hadsereg bevetett már ilyet, a szakadár erők megfigyelésére.
Ez a típus eredetileg felderítő robotrepülőnek készült, és bomba helyett filmes kamerát vitt magával. Vagyis ahhoz, hogy kamikaze drónként tudják használni, át kellett alakítani. Az átalakítási törekvésekről egyébként az ukránok hivatalosan is beszámoltak már idén ősszel, és az októberi beszámolójuk szerint 75 kilós robbanófejet szereltek a régi szovjet prototípusra, és modernizálták a navigációját is.
A Tu – 141 Sztrizs a mai napig ügyesen lopakodik, ezt bizonyítja a márciusi eset, amikor 17 percet repült egy példány Románia, 48-at Magyarország és még 7 percet Horvátország felett, mielőtt lezuhant egy zágrábi parkban, és a három NATO-tagállam egyikének a légvédelme sem vette észre. Azon a példányon szerencsére még nem volt robbanófej.
Most pedig több száz kilométereket tett meg legalább kettő közülük Oroszország felett. A szerkezet egyik különlegessége, hogy nagyon alacsonyan is tud repülni, főleg ahhoz képest, hogy elég nagy gépről van szó, hiszen több mint 14 méter hosszú és 3,5 tonna.
Ha valóban csak Tu – 141 Sztrizsekkel képesek az ukránok elérni az orosz hátországot, az a legtöbb szakértő szerint nem hozhat nagy fordulatot a háborúban. Elsősorban azért nem, mert csak korlátozott számban állhatnak ilyen gépek rendelkezésre, hiszen 1989-ban gyártották belőlük az utolsó példányokat. Az igazán hatékony dróntámadáshoz tömegesen érdemes bevetni a gépeket, hogy a légvédelmi rendszereken legalább egy részük biztosan átjusson. Így használják most az oroszok az iráni drónokat is Ukrajnában. Ha csak harmaduk éri el a célját, már akkor is komoly pusztítást okoznak.
A drónok támadása az oroszok számára aggasztó hír lehet azonban így is. Bevetésük egyrészt bizonyítja, hogy az ukrán hadiipar valamilyen szinten működőképes maradt, hiszen ahhoz képest, hogy egy robbanófej nélküli (talán tesztelésre szánt?) változatot elvesztettek tavasszal Horvátországban, most legalább két, robbanófejjel ellátott darabot mélyen bejuttattak Oroszországba. Legalább ilyen fontos, hogy Ukrajna immár nem tart attól, hogy az orosz hátországot támadja. Civileket nem támadtak meg – az egyébként háborús bűncselekmény volna -, de katonai célpontokat egyre többször igyekeznek kilőni az orosz oldalon.
Az ilyen támadásokhoz az alapot éppen az orosz politika adhatta. A háború első hónapjaiban ugyanis reálisnak tűnt a fenyegetés, hogy Oroszország atomfegyverrel válaszolhat, ha saját területét csapás éri – az orosz jog elsősorban erre az esetre tartja fenn a nukleáris választ. Csakhogy azzal, hogy szeptember végén Oroszország magához csatolt négy ukrán megyét, orosz szempontból a háború most már főképpen orosz területen zajlik, és ez alapján naponta több ezerszer találhatna jogi alapot Moszkva az atomtámadásra. Valamiféle óvatosságot azonban jelez, hogy hivatalosan az ukrán hadsereg nem vállalta magára még most sem ezeket a dróntámadásokat.
Hogy Ukrajna képes lesz-e rendszeresen az orosz oldal támadására, azt nem tudhatjuk. De hogy törekszik rá, az egyre világosabban látszik.”
Címlap fotó: 444.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
Nagy István