Ausztriában sincs kolbászból a kerítés, Tirolban palira veszik a magyar munkavállalót
szerkeszto 
„Így lett volna öttalálatosom, hogy napokon belül érkeznek reakciók az osztrák síparadicsomból keltezett riportunkra, amelyben a magyar vendégmunkások idilli helyzetét ecseteltük. Meglehet, Obertauern kivételes hely, nem mindenhol bánnak ennyire kesztyűs kézzel a magyar felszolgálókkal, mosogatókkal, takarítókkal. Az alábbi levelet egy másfél hónapig Tirolban dolgozó szakácshölgy küldte szerkesztőségünknek.
Ahogy egy korábbi bécsi riportunk hatására is megannyi egyetértő és vitatkozó levél érkezett az Index szerkesztőségébe, úgy a minapi, Obertauernből keltezett cikkünk sem maradt utóhatás nélkül. Az osztrák síparadicsomból küldött riport valóban idilli képet festett a nagyszámú helyi magyar munkavállaló életéről. Tényleg roppant kedvezőek voltak a tapasztalataink, egyetlen olyan vendégmunkással sem találkoztunk, aki ne találta volna meg a számítását a jellemzően négycsillagos vagy még magasabb kategóriájú szállodákban, még a takarító, a mosogató és az utcai hólapátoló is elégedett volt a sorsával.
Persze sejtettük, hogy az obertauerni magyarok nem feltétlenül jelentenek reprezentatív mintát a hazai szűken csörgedező forintokat a kinti eurókra felcserélő dolgozók táborából, hiszen százezres nagyságrendben vállalnak munkát honfitársaink a határ túlsó oldalán, mi pedig csak hat-nyolc magyarral beszélgettünk.
Itt van például Andrea, aki szakképzett szakácsként keresi odakint a kenyerét, jellemzően Németországban, de egy másfél hónapos, önmaga által kalandként aposztrofált kiruccanás erejéig Tirolban is szerencsét próbált. Bár ne tette volna…
A minapi bejegyzésükre szeretnék reagálni, illetve árnyalni picit a képet – kezdte levelét olvasónk. – Hét éve dolgozom szakácsként, amiből másfél hónap kivételével a teljes időt Németországban töltöttem, itt is élek, életvitelszerűen. Mégis 2019 novemberében, röviddel a pandémia kirobbanása előtt, talán valami újdonságra vágyva, úgy döntöttem, kipróbálok egy téli síszezont Ausztriában. Én Ischglt választottam, azon belül is egy 5 csillagos szállodát.
Tirolban helyzet van
Ischgl Tirol nyugati végében fekszik, pár kilométerre a svájci határtól, a 3061 méter magas Seeköpfe árnyékában. Tirol nem Salzburg tartomány, ahol Obertauern van, vélhetően ott másak a körülmények. Andrea leveléből mindenesetre erre a következtetésre jutottunk.
A másfél hónapos megjegyzésből talán kiderül, hogy nekem nagyon nem jött be Ischgl. Minden bizonnyal az volt a gond, hogy én teljesen más munkakörnyezethez szoktam Németországban. Például olyanhoz, amelyben betartják a szerződésben foglaltakat, és nem néznek teljesen hülyének – fogalmazott levélírónk. – Mert ez történt. Hogy mást ne mondjak, a napi 9 órából 10-11 lett, ráadásul a túlórát nem nagyon akarták kifizetni, amíg el nem kezdtem fenyegetőzni a hivatalos szervekkel. Hát ez számomra elfogadhatatlan volt. Nyilvánvaló lett az első hónap anyagi elszámolása után, hogy van még együtt két hetünk, és aztán »tschüss!«.
Andrea cáfolja, hogy az övé egyedi példa volna, szó sincs arról, hogy csak ő nyúlt bele ilyen szerencsétlenül a „tutiba”. Nem, sajnos nem.
Ischgl is tele van magyarokkal a vendéglátásban, és a szállodák gyakorlatilag egymás szájában vannak – ecsetelte Andrea a körülményeket. – Mindenféle, a láncokhoz tartozóktól a családi panziókig. Így meglehetősen sok alkalmam nyílt még e rövid idő alatt is mindenfajta szálláshelyen, többféle pozícióban dolgozó vendéglátós kollégával elbeszélgetni. Az én tapasztalatom a 90 százalék, a döntő többség tapasztalata. Ha hülyére tudnak venni, akkor megteszik. A maradék 10 százaléknyi normális helyre meg kihalásos alapon megy a felvétel, mert azokban a szállodákban valóban korrektek a munkaadók.
Nem minden magyart vesznek palira
A szakmai részébe ezúttal nem akart túlzottan belemenni szakács ismerősünk. Annyit azonban elmondott, hogy ez a fajta szezonális futószalag robotmunka, és néhány szezon alatt teljesen kiöli a kreativitást egy szakácsból…
Nekem volt választási lehetőségem, mert számomra Ausztria amúgy is csak egy kaland volt, nekem megvolt az anyagi biztonságot nyújtó német szakmai hátterem, a menekülési útvonalam. Én nem a tipikus magyar munkavállaló voltam – részletezte Andrea. – Meg is döbbentek rendesen, amikor konfrontációra került sor. De nem mindenki van ilyen szerencsés helyzetben, hogy egyrészt tisztában legyen a jogaival, másrészt németül a simliző tulajok szemébe vágja, hogy pontosan melyik osztrák állami szerv fogja felkeresni őket a napokban, ha nem változtatnak a magatartásukon, ha nem lesznek korrektek.
Levélírónk hangsúlyozta, senkit nem akar elrettenteni attól, hogy Ausztriában vállaljon munkát a szezonális vendéglátásban. Viszont csak ésszel tegye az illető. A szerződésben hosszasan felsorolt kötelezettségei mellett legyen tisztában a jogaival is. És minden egyes túlvállalást, túlórát dokumentáljon, amit a munkaadó aláírásával ismer el (jellemzően a pluszban ledolgozott órákat). Valamint ha ő maga nem is beszél folyékonyan németül, legyen legalább egy olyan barátja vele, aki viszont igen. Van lehetőség magyar nyelven (is) panasszal élni, de egy harmadik fél bevonása hónapokra is elnyújthatja az ügyet.
A leghatékonyabb azonnal és ott szembesíteni azzal a munkaadót, hogy »Ich bin Auslánder, aber nicht Idiot« – zárta sorait Tirolban pórul járt honfitársunk.”
Címlap fotó: Gunter Fischer / Education Images / Universal Images Group / Getty Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
Nagy István