szerkeszto 
Giorgia Meloni „Io sono Giorgia” című könyvéről:
„Giorgia vagyok. Nő vagyok, anya vagyok, jobboldali, keresztény és olasz!” Ezekkel a szavakkal robbant be az olasz, sőt az európai politikába Giorgia Meloni.
„Io sono Giorgia”, azaz Giorgia vagyok című könyve az olasz Rizzoli kiadónál 2021 májusában jelent meg. Az első öt utánnyomásban 160 ezer példányt adtak el. Azóta további 13 alkalommal nyomták újra.
45 évesen ő Olaszország első női miniszterelnöke. Manapság ugyan nem ritka, hogy nők emelkednek magas állami tisztségekbe, de Meloni története szinte mesébe illő. A középosztálybeli család gyermeke szicíliai és római gyökerekkel 29 évesen parlamenti képviselő, 31 évesen sportügyi miniszter a Berlusconi-kormányban, és 16 év elteltével olasz miniszterelnök.
Meloni nem csak az első nő, aki beülhetett a miniszterelnöki székbe, de az első olasz miniszterelnök, aki megírta életét még a hatalomra jutás előtt. Ízléstelenség lenne azt mondani, hogy az ötlet nem új, hiszen 1925-ben volt egy német politikus, aki elmesélte életét és jó előre tudatta terveit.
Nem tudni, hogy Meloni ötlete volt-e vagy valamilyen spindoktoré. A könyv mindenesetre részévé vált az olasz médiaháborúnak. A szörnyű az lenne, ha ezentúl minden ambiciózus politikus könyvbe öntené addigi életét.
A könyvet nyugodt lelkiismerettel olvashatják a mesekedvelők, de azért nem árt, ha tudják: az ilyen történetek mögött mindig nagy gazdasági és politikai erők állnak. Az olasz kapitalizmus nagy bajokkal küzd, és az olasz tőke meghatározó tényezői már-már csak valamilyen csodafegyverben bízhatnak. A csodafegyver, az olasz kapitalizmus reménybeli megmentője most Giorgia Meloni.
A könyvet ajánljuk azoknak is, akik a magyar és olasz konzervatív gondolkodás közötti párhuzamokra kíváncsiak. Párhuzamok, sőt azonosságok is vannak. Egy könyvrecenzió ugyan nem vállalkozhat politikai prognózisokra, de annyit elmondhatunk, hogy a könyv alapján nem lenne helyes túlbecsülni a magyar-olasz szövetség lehetőségeit.
Magyarul nem jelent meg a könyv, úgyhogy a recenzió némi segítséget adhat a mai olasz és európai politika jobb megértéséhez is.
Mi vagy ki mentheti meg az olasz kapitalizmust?
A „csodafegyverre” most nagy szüksége van az olasz tőkének. Olaszország adósságállománya ma a GDP 161 százaléka. A növekedés aggasztó: három éve még „csak” 134,8 százalék volt. A munkaképes lakossága 7,8 százaléka munkanélküli. A fiatalok között az arány 23,9 százalék.
Olaszországnak 60 millió lakosa van, de az évtized végére már csak 57 millió lesz. Olaszországban a halálozások száma már régen meghaladja a születésekét. Az európai jóléti társadalom nem ösztönzi a gyermekvállalást.
Közismerten óriási probléma a migráció. Jelenleg több mint 5 millió migráns hátterű ember van Olaszországban. Óriási anyagi terhet jelentenek a költségvetésnek. A migráció jelenléte megváltoztatja az olasz városokat.
A tőkés politikai rendszer egyre kevésbé birkózik meg a problémákkal. Az elmúlt tíz évben hét kormány és hat miniszterelnök váltotta egymást. Többségük nem demokratikus választás, hanem kulisszák mögötti egyezkedés útján jutott hatalomra.
Az olaszok többsége stabilitásra, rendre, kiszámítható életre vágyik. Meloni győzelme a 2022 szeptemberében hosszú idők óta először eredményez valóságos többségi kormányt.
Az olasz Golden Girl
Az angolszász nyelvterületen Golden Girl-nek hívják a fiatalon nagy sikert elérő nőket. Meloni kétségkívül ilyen.
„Az olasz nemzetnek, az olasz népnek szüksége van egy erős jobboldali mozgalomra” – mondta Meloni. Ezt jelentette 2012-ben a Fratelli d’Italia, Olaszország Fivérei párt megalakítása. A párt a konzervatív és nemzeti értékek védelmét hirdette meg.
Meloni az őszinte, a népet értő és a néppel tartó politikus szerepére vállalkozott. Nem véletlen a könyvén szereplő kép sem. Giorgia vagyok, és a szemetekbe merek nézni!
„Meggyőződésem, hogy a jelenlegi nehéz helyzetből Olaszországot csak mi, olaszok húzhatjuk ki, egy kicsit több bátorsággal és változatlan szeretettel” –
jelentette ki.
A többpárti választási rendszerben „nehezebb az 5 százalékot elérni, mint 5 százalékról 15-re emelkedni” – írja Meloni a könyvében. Ez így igaz, mi is tudjuk.
Meloni és csapata kétségkívül ért a modern politikai kommunikációhoz. 2012-ben indította el saját profilját az Instagramon. Tíz év alatt 8 ezer követőből 1,3 millió lett! De mi azt is tudjuk, hogy ehhez nem elég az ötlet, sok munkatárs és főleg sok pénz kell. Az olasz tőke nyilvánvalóan nem sajnálta a pénzt az olasz politika új reménységétől.
Meloni mögé odaállt az európai politika egy része is. 2020 szeptemberében ő lett az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) pártcsalád elnöke.
Tegyük hozzá – kellő szerénységgel – hogy a magyar Fidesz és személy szerint Orbán Viktor is mellé állt. 2018 február 28-án Budapesten tett látogatást. A nyolc éve hatalmon lévő, és az európai ügyekben nagy csatákat vállaló Orbán támogatása fontos volt. Magyarország volt akkor a Visegrádi Együttműködés soros elnöke is. 2019 szeptemberében Orbán viszonozta a látogatást Rómában. Sokat beszéltek egy új európai konzervatív blokk létrehozásáról, de egyelőre nem látszik előrelépés.
Meloni könyvében nem beszél sem Magyarországról, sem Orbán Viktorról. Igaz, felidézi, hogy 2019-ben Orbán köszönetet mondott az olaszoknak azért, hogy 1956-ban megírták az „Avanti ragazzi di Buda, avanti ragazzi de Pest” című dalt a budai és pesti „srácok” biztatására.
Unorthodox politika olasz módra
Meloni könyvében szól arról, hogy miként képzelik az olasz gazdaság és az olasz társadalom rendbehozatalát. Ne tessék meglepődni, mintha a magyar politikát hallanánk!
Nem véletlenül! Meloni receptje is az államkapitalista modell, a nemzeti erőforrások mozgósítása.
Hiány van? – teszi fel a kérdést. A kérdés nem az, hogy helyeseljük-e a költségvetési hiányt vagy nem. A kérdés az, hogy a hiány mögött olyan nagy projektek állnak-e, amelyek jövőt teremtenek.
Meloni első intézkedései olyan gazdaság megteremtését irányozzák elő, amelyet mifelénk munkaalapú gazdaságnak hívnak. Munkát kell adni az embereknek, és a munkát kell megfizetni! Elég a politikai békét szolgáló költséges szociális juttatásokból! Olaszországban a munkaképes lakosság 60 százaléka dolgozik csak, Magyarországon már 64 százalék.
A modern nemzet nem mondhat le arról, hogy a stratégiai ágazatok, a közlekedés, az infrastuktúra állami kézben legyen, „Ne a magán monopóliumok határozzák meg a stratégiai infrastruktúrát, hanem a nemzeti állam” – jelenti ki Meloni. Elfogadhatatlan, hogy Olaszország ma „az egyetlen olyan EU-tag, ahol a telekommunikáció nem nemzeti tulajdonban van.” Kormánya óriási beruházásokat tervez a vasútépítés, a kikötőépítés, a hírközlési hálózatok fejlesztése terén. A szupergyors internettel és a szupergyors vasúti szállítással kell segíteni az olasz vállalkozók versenyképességét.
Hadat üzennek a liberálisoknak
Meloni a liberalizmus ellen van. „Elfogadhatatlan az a gondolat, hogy bármit szabad megtenni” El lehet szakítani a gyereket az anyjától, el lehet dönteni, hogy mások hogyan éljenek. Szabad a terhességmegszakítás és szabad a nem megváltoztatása is. Szabad a kábítószer. De a liberálisok szerint „a szabadságom nem terjed ki arra, hogy nemet mondjak minderre” – írja Meloni.
A liberalizmus és a konzervativizmus közötti háború egyik meghatározó csatatere a közösségi média. A közösségi média ma már nem a tudáshoz való korlátlan hozzáférést szolgálja, hanem a liberális felfogás propagandaeszköze. A közösségi média mindenről leegyszerűsített, szabványosított értékelést ad, és ily módon az így sulykolt tételek válnak egy nemzetek feletti állam „alkotmányának pilléréivé.”
A konzervatív felfogás azt mondja, hogy védeni kell az identitásunkat, mindazt, ami meghatározza azt, hogy kik vagyunk. Ilyen identitási elem az ember neve, a nemi hovatartozása. De ilyen önazonosító elem a hit és a nemzeti hovatartozás is.
Meloni elköveti ugyanazt a hibát, amit a magyar konzervatívok is elkövetnek. Teljesen elutasítja a szocializmust, a kommunizmust és kijelenti, hogy a liberálisok a mai kommunisták.
A könyv jelentős teret szentel e bizonyíthatatlan tétel bizonyításának. A kommunizmus Meloni szerint elutasít mindenféle identitást, csak azonos emberek vannak, akik a társadalom marxista felfogását osztják. A kommunizmus szerinte nem ismeri el a nemzetet, és a Szovjetunióban a nemzetiségek áttelepítésével akadályozták a nemzeti tudat erősödését.
„A liberalizmus ma más eszközöket használ, de a cél ugyanaz” – jelenti ki. A szovjet kitelepítési és áttelepítési gyakorlatot a liberálisoknál a migráció ösztönzése jelenti. A kommunisták vallásellenessége helyébe most a kereszténység háttérbeszorítása és az iszlám nyílt támogatása lép. A kommunisták nem tisztelték a családot, a mai liberálisok egyenesen szétverik.
Meloni is, hasonlóan a magyar konzervatívokhoz, mindig „baloldalról” beszél. „A baloldal ma utópiát követ, a valóságot akarja egy olyan dobozba zárni, ahol szerinte minden tiszta, átlátható és megfelel az elveiknek” A baloldal ideológiája totalitáriánus, azaz kizár mindent, ami ellentmond a felfogásuknak.
A kommunista mozgalommal nem foglalkozik a szerző, pedig Olaszországban a kommunista pártok fontos szerepet játszottak a történelemben. Fausto Bertinottit, az Olasz KP egykori főtitkárát ugyan dicsérő szavakkal illeti azért, hogy „mély megalapozottsággal” képviselte elveit. Megjegyezzük, hogy Bertinotti hirdette meg, hogy „ma már nincs osztályharc” a tőkések és a dolgozó tömegek között, hanem „új európai politikai kultúrára” van szükség. Bertinotti belebukott, de vele bukott a párt is. Az olasz Rifondazione 2008-ban kiesett a parlamentből és azóta sem tudott visszakapaszkodni. Bertinotti 2019-ben kijelentette: Meloni az olasz jobboldal jövője!
Meloni nem élt a szocializmusban, eltérően Orbán Viktortól vagy akár Vlagyimir Putyintól. Ez még nem baj, de Meloni könyve azt jelzi, hogy gyakorlatilag semmit sem tud a szocializmusról. Így nem is érti meg, hogy a szocializmus emléke ma is él Európa több országában, és sok ember érzi úgy, hogy a mai kapitalizmus nem oldja meg az emberek problémáit.
Ne reménykedjünk új olasz külpolitikában!
Meloni könyvében rögzíti elképzeléseit az olasz külpolitika néhány területéről. Az Egyesült Államokról szólva kijelenti: „Nem az a kérdés, hogy az USA mellett vagy az USA ellen vagyunk. Meg kell érteni, hogy együtt kell keresnünk és együtt kell megnyernünk a jövőt.” Elég világos beszéd, nem de?
Igaz, hozzáteszi: Biden rendszeréhez aligha lehet hozzászokni, de az idők változnak, Trump mögött jelentős választói erők állnak az USA-ban. Ilyesmit hallottunk már Tusnádfürdőn is, csak markánsabban és határozottabban.
Meloni visszafogottságát az USA irányába nem kell készpénznek venni. Az amerikai nemzeti ünnepen nagyon is jól érezte magát, mondhatni feltűnően demonstrálta viszonyát az USA-hoz.
Miniszterelnökként nem tért ki az USA oroszellenes politikája elől. Támogatja Zelenszkij Ukrajnáját, karácsony előtt még római látogatásra is meghívta. Mindez persze a könyvben nem szerepel.
„Olasz vagyok, de egyben európai is” – vallja Meloni, „Európa számomra mindig egy nagy remény volt.” Ilyen és hasonló gondolatok bőven vannak a könyvben. „Európa a klasszikus gyökerek és a kereszténység nélkül csak egy földrajzi fogalom lenne.” Ez is olyan vezérgondolat, ami hasonlóságot mutat fel a magyar konzervatív gondolkodással.
„Európa civilizációs és szolidaritási projekt, szabad európai népek uniója, amely az azonosságra épül, és képes nagy kérdésekre választ adni.” Meloni elutasítja az európai egyesült államok koncepcióját. Vallja, hogy a szuverenitás alapját a nemzetek, a demokrácia alapját a népek adják. „Mi Európa konföderációs modelljében és nem föderációs modelljében hiszünk.”
A Berlusconi-kormány azért bukott meg, mondja Meloni, mert „az olasz nemzeti érdekeket védte, nem fogadta el Németország és Franciaország vezető szerepét az EU-ban, és az EU egyik alapítójaként, a világgazdaság egyik fő tényezőjeként olyan szerepet akart, amely megfelel geopolitikai súlyának.”
A migráció ma Európa betegsége. Nem lehet mindenkit beengedni, aki jobb életre vágyik. Egy megoldás van: az afrikai és ázsiai országok fejlődését kell segíteni, ami elejét veheti az elvándorlásnak. Az olasz munkaerőt pedig nem migránsokkal, hanem a születések számának növelésével kell biztosítani.
Meloni felvet egy fontos témát. „Nagy adósságunk van kelet-európai testvéreinkkel szemben, a visegrádi államokkal és a többi posztszocialista országgal szemben.” Éppen ezért elfogadhatatlan a baloldal véleménye, mondja, hogy nem szabad beengedni az EU-ba senkit, aki nem osztja az ő felfogásukat. Meloni gondolata akár jó alapot is nyújthat ahhoz, hogy Olaszország és a visegrádi négyek összefogjanak egy új EU megteremtéséért. Kérdés, hogy Meloni tovább megy-e ezen az úton.
Meloni Európa-felfogása ugyanúgy korlátozott, mint sok más európai politikusé. Nem ismeri el, hogy Oroszország és Belarusz is Európa része. Következésképpen béke csak akkor lesz, ha Európa nyugati és keleti része együttműködik egymással.
Oroszországot Meloni Kínával összefüggésben említi. „Oroszországgal úgy kell a kapcsolatokat ápolni, hogy ne adjunk lehetőséget egy orosz-kínai tengely létrejöttére.” Ez így nyilván kevés a jó viszony kialakításához Oroszországgal. De ha nem lesz jó viszony, marad a háború?
„Sohasem éreztem rokonszenvet a kínai kommunista rezsim iránt, és mindig abszurdnak tartottam a gondolatot, hogy Pekingben olimpia legyen” – utalt a szerző korábbi életére. A feladat ma az, hogy „megállítsuk Kína felemelkedését és expanzionizmusát.” Hűha, baj lesz, ha ez lesz az olasz Kína-politika.
Ez év novemberében Meloni találkozott Hszi Csin-ping kínai elnökkel a G-20-találkozón, Baliban. Kijelentette, hogy ellenzi a blokk politikát, blokkok szembenállását, tiszteletben kell tartani egymás sajátosságait. Ez már jobb!
Meloni könyve sok mindent elárul a szerző egyéniségéről is. Megemlíti, hogy a szülei nemzedéke előbb vállalt gyereket, mint az ő generációja. A szülők fiatalabbak voltak, saját jövőjüket tervezték és azokra az értékekre tanították a gyerekeket, amelyeket ők fontosnak véltek. A mai nemzedék szülői lényegében azt adják a gyereknek, amit a gyerek akar vagy jónak gondol. És ez nem jó!
„A sport megváltoztatta az életemet. Fiatalon mindig túlsúllyal küszködtem, dohányoztam.” Mára szinte „sportfüggővé” váltam, és mindegy, hogy mi, kerékpár, úszás, futás, csak sport legyen!”
„Szerencsés vagyok. Kétnyelvű családban nőttem fel, folyékonyan beszéltünk olaszul is, spanyolul is.” Az anyanyelv mellett egy másik nyelv tanítása megkönnyíti később a gyermek életét. Az olasz iskolákban kötelezővé kellene tenni az angol oktatását, de párhuzamosan erősíteni az anyanyelv, az olasz tanítását. El kellene érni, hogy az olasz munkanyelv legyen az EU-ban.
Melyik Meloni győz?
Meloni bírálói és ellenfelei szerint legalább két Meloni létezik. Az egyik a hatalomba igyekvő Olaszország Fivérei párt elnöke, egy olyan párté, amelynek kis esélyt adtak még a túlélésre is. A másik Meloni, aki 2022 októbere óta Olaszországot irányíthatja. Mit szólnak hozzá az olasz politika „öreg farkasai”, Matteo Salvini, Antonio Tajani, akik segítették a hatalomra jutását?
Az ItaliaOggi lap szerint Meloni inkább egy staféta átmeneti versenyzője, mintsem a megmentés királynője. Ahogyan Lucia Annunziata neves olasz újságíró írta: „Olaszország Giorgia ölelésében van… A többit meglátjuk. Korai lenne bármi mást mondani.”
About the Author
Kós Zoltán 
