szerkeszto 
Az utóbbi időben több levelet, észrevételt, megjegyzést kapunk. Érdekeseket, kevésbé érdekeseket, dicsérőeket és bántóakat is. Köszönjük mindenkinek, hogy írnak. És kérjük, ne hagyják abba ezután se! A sok-sok levélből idézünk néhányat, válaszként is, de mint érdekes problémát is, ami másokat is érdekel. Itt nem áruljuk el a szerzők nevét, de az interneten név szerint válaszolunk.
„Már ötévesen gyűlöltem a kommunistákat…”
„Soha el nem tudtam volna képzelni, hogy egyszer majd Önnel levelet váltok, hát erre most sor került…Nehéz elhinni, de már öt évesen gyűlöltem a kommunistákat” – állt abban a levélben, amelyet a párt elnökének címeztek a „Kell-e nekünk szuverén Ukrajna?” cikk megjelenése után.
Nem írhatjuk le a gyűlölet pontos okát, nem akarjuk felfedni a levélírót. Mai fejjel gondolkodva, azt mondhatjuk: az államosítás során méltánytalanul, sőt bután jártak el a családjával. De az idők változnak. Most, amikor háború folyik Ukrajnában, és mi is belesodródhatunk a háborúba, a mát kell nézni, és nem a múltat. Tisztelt levélírónknak köszönjük, hogy felismerte ezt a helyzetet. A háború ellen tennünk kell, akármi is történt az ötvenes években! A máért vagyunk felelősek és a jövőért cselekszünk.
Fogjunk össze, vagy ne fogjunk össze?
„Tessék egy kicsit erélyesebbnek lenni! Fogjanak össze a tanárokkal, a diákokkal, az egészségügyi dolgozókkal!” – ajánlotta egy kedves olvasónk.
Az interneten mindjárt válaszolt is egy másik nem kevésbé kedves olvasó: „A lefizetett tanárokkal összefogni? Ugyan miért? Hogy káosz legyen? Mert nem másért csinálják. Most, a téli szünetben egy sem tüntet. Majd, ha tanítani kell, újból előbújnak az odvaikból.”
Meg fognak lepődni, de néhány éve még munkáspárti tagok is ott voltak a pedagógus tüntetéseken. Egészen addig, amíg egy szép napon a liberális szakszervezeti főnökök közölték a munkáspártiakkal, hogy le is út, fel is út, nem lehet munkáspárti tag még a megyei vezetőségekben sem.
A pedagógusok okos emberek. Pontosan tudhatják, hogy a magyar oktatás gondjainak zöme abból a tényből fakad, hogy kapitalizmus van, és a pénz dirigál. Az oktatás nem akkor fog megváltozni, ha leváltják az egyik kapitalista kormányt, és hoznak helyére egy másikat. A kapitalizmus ellen kellene tenni, de a pedagógus szakszervezetek pont ezt nem teszik.
Az elmúlt hetekben elkövettek egy súlyos bűnt is: kivitték a rájuk bízott gyerekeket az utcára. Belekeverték őket a nagypolitikai játszmákba. Ez megengedhetetlen és megbocsájthatatlan.
Szóval, készek vagyunk összefogni mindenkivel, aki a pénz uralma ellen harcol. De nem fogunk össze senkivel, aki félrevezeti az embereket.
Ukrajna teher a nyakunkon
„Nem bírom nézni a hazug híreket a tévében. Két gyilkos, mint két hős” – üzente egy olvasónk, Bidenre és Zelenszkijre utalva.
Ukrajna ügyében, úgy tűnik, sokan egyetértenek velünk. Ez nem a mi háborúnk, az ukránok támogatását abba kell hagyni, az ukránok sohasem fognak köszönetet mondani. Nagyjából ezt mondja a többség.
Igaz, szép számmal vannak NATO- és EU-hívők, akik a gatyájukat is odaadnák, ha a nyugat ezt mondaná. De nekünk a mi érdekeinket, a magyar érdekeket kell védeni!
Az emberek azt nem értik, hogy a kormány miért nem következetes. Ha nem veszünk részt a háborúban, ha az ukrán vezetés elnyomja a magyar nemzetiséget, akkor miért támogatjuk őket mégis? Jogos az észrevétel. A kormány politikája ellentmondásos, és ebbe az ellenmondásba bele fog teljesen gabalyodni, mi pedig belesodródunk a háborúba. Nos, ezt nagyon nem akarjuk!
Hol fogják bevetni a magyar katonákat?
Sok embernek nem tetszik, hogy fegyverkezik az ország és arra készül, hogy a magyar katonákat külföldön is bevessék.
„Hol fogják őket bevetni? Akárhol, ahol az amerikaiak érdeke megkívánja. Afganisztánban hét magyar katona halt meg. Hol voltak ott magyar érdekek? Ez a kormányzat mindenkinek hajbókol – a mi kárunkra” – írta egy olvasónk.
Természetesen egyetértünk. Ezért mindig felhívjuk a figyelmet arra, hogy a háborús készülődésnek rossz vége lesz. Nem érdekünk belekerülni egy Oroszország elleni háborúba az USA, a NATO oldalán. Mi csak vesztesek lehetünk!
Ünnepelheti-e egyáltalán a Munkáspárt a karácsonyt?
Nagyon sok jókívánságot kaptunk karácsony alkalmából. Boldog karácsonyt, áldott karácsonyt, vagy csak kellemes ünnepeket kívánt sok olvasónk, ki-ki a saját hite, meggyőződése alapján.
Voltak, akik megkérdőjelezték a Munkáspárt őszinteségét. „Ejnye. Kommunizmus, ateizmus, karácsony? Hogy jön össze?” – írta egy olvasó.
Sokszor elmondtuk, hogy a karácsonyt a szocializmus évtizedeiben sem tiltották. Fenyőfát is árultak, ajándékozás is volt. Igaz, hivatalosan nem a vallási oldalát hangsúlyozták, hanem a családi ünnep jellegét. De senkit sem bántottak azért, mert azt mondta a gyermekének: Megjött a Jézuska!
A Munkáspárt tagjai számára is ünnep a karácsony. Európaiak vagyunk, magyarok, keresztény gyökereink vannak, szeretjük a karácsony hangulatát, miért ne ünnepelnénk? Lehet, hogy nem megyünk el a misére, de megértünk mindenkit, aki viszont elmegy. A Munkáspártnak vallásos emberek is lehetnek tagjai.
„Kedves Gyula, magában van minden reményem”
„Kedves Gyula, magában van minden reményem, de én azt nem fogom megélni, míg maga itt egyszer rendet csinál, boldog Újévet kívánok!” – írta egy kedves hölgy. Egy másik hölgy olvasó még határozottabb volt: „Kedves Elnök Úr! Győzzön a Munkáspárt, legyen Ön a miniszterelnök!”
Kedves barátaink! Sohasem tudhatjuk, hogy mit érhetünk meg, és mit nem. Bízzunk abban, hogy sok mindent megérhetünk abból, amit szeretnénk megélni.
A helyzet a világban is, Magyarországon is gyorsan változik. Ma már tapasztalatból tudjuk, hogy milyen a kapitalizmus. Tudjuk azt is, hogy mindig a dolgozó ember húzza a rövidebbet. Tudjuk azt is, hogy az EU sem fenékig tejföl, nem ment meg bennünket a bajoktól. A NATO pedig háborúba visz.
Ami még hiányzik, az a mi akaratunk! Akarnunk kell cselekedni, tiltakozni, tüntetni. Akarnunk kell összefogni másokkal. Akarnunk kell támogatni a Munkáspártot! – válaszolta Thürmer Gyula.
Poldi
Végül egy személyes kérdés. Egy olvasó megkérdezte: van Önnek kutyája? Még sohasem hallottunk róla. Nos, kedves olvasó, van kutyám, Poldi. Véletlenül került hozzánk, de azóta családtag. Ő is boldog újévet kíván minden kutyabarát olvasónknak!
About the Author
Kós Zoltán 
Nagy István