szerkeszto 
„A Magyar Honvédség alakulatainak új megnevezéseit tartalmazó HM utasítás a hadrendi számokon túl a büszkén viselt történelmi nevekre is kiterjed. Az újítás kiemelt célja, hogy meg- és újjáteremtsék a magyar katona harcos szellemiségét, aminek legfőbb forrása és éltetője a vérrel írt katonai hagyomány.
Egy rendkívül gyorsan változó, új világrend kialakulásának szemtanúi vagyunk, amelyben hazánk biztonságának egyik legfontosabb garanciája egy nagyon modern, ütőképes hadsereg lesz. E célkitűzésnek megfelelően évek óta folyamatban van a korszerű fegyverrendszerek beszerzése, a harctéri követelményeknek megfelelő személyi felszerelések fejlesztése és a katonai hivatást méltóan elismerő illetmények bevezetése. Azonban a legjobb fegyverek sem érnek semmit, ha azokat nem harcos szellemű katonák használják.
Éppen ezért a modernizálás és korszerűsítés mellett kiemelt feladat e szellemiség megteremtése is, amelyet a vérrel írt hagyományok éltetnek. E tradíciók fakadhatnak az ország hadtörténelméből, a dicsőséges csatáiból és a sikeres hadvezérek tetteiből, valamint az egyes alakulatok tradícióiból, amelyeket megint csak a megvívott ütközetek, a győzelmek, a vereségek, a talpra állások és az itt szolgálók dicső tettei alkotnak. Egy nagy múltú egységben szolgálni pedig olyan, mintha az örökkévalósággal kerülne kapcsolatba a katona, hiszen amennyiben a harcba induló katona egy olyan alakulat tagja, melynek történetét vérrel írták, biztos lehet abban, hogy bajtársai mindent megtesznek majd érte, hiszen összes elődük is ezt tette, és ennek a hagyománynak felülírhatatlan parancsoló ereje van. Ha elesik, akkor is az alakulat tagja marad, hiszen nevét megőrzik és felidézik minden ünnepségen, a többi hősi halottal együtt.
Magyarország, a Magyar Honvédség azonban nem rendelkezik egy olyan működő, saját történelmi általános- és csapathagyomány rendszerrel, ami szilárd morális értékrendként szolgál a katonák számára. Ennek fő okai a XX. századi történelmünk során bekövetkező történelmi katasztrófák, melyek mindig megtörték a folyamatos fejlődést, társadalmi és ideológiai kataklizmákat idézve elő.
A múlt század mindkét nagy háborúját Magyarország a vesztes oldalon fejezte be, katonái helytállása ellenére, majd 1945 után hazánk kényszerűen nagyon gyorsan és drasztikusan szakított az addig meglévő és igen erős nemzeti tradíciókkal. A magyarok helyett teljesen idegen szovjet-orosz példaképeket állítottak a katonák elé, akikhez nem lehetett érzelmileg kötődni. Emellett pedig a magyar történelmi alakokból csak azok maradhattak, akik megfeleltek az ideológiai elvárásoknak. Haderőnk még a rendszerváltás után sem kapta vissza korábbi hagyományait, sőt a felszámolások, átszervezések mind tovább nehezítették a csapathagyományok újra-, illetve kialakítását. E történelmi múltnak és folyamatoknak mai napig ható következménye az igazi, élő történelmi csapathagyományok hiánya.
Ahhoz, hogy a megújuló Magyar Honvédség maradéktalanul betölthesse történelmi és társadalmi szerepét, küldetését, de még a puszta hatékony működéséhez is, elengedhetetlen a több mint ezer éves hadtörténelmünkből fakadó katonai hagyományok élővé tétele a Honvédség mindennapjaiban és ünnepeiben. A most kiteljesedő haderőfejlesztés azonban kiváló alkalmat nyújt arra, a Magyar Honvédség belső hagyományrendszerének újra alkotására. A végső cél az, hogy a Magyar Honvédség visszanyerje azt a nimbuszát, hogy egy olyan általános köztiszteletben álló nemzeti intézmény, mely a magyarság megmaradásának letéteményese és biztosítéka.
E gondolkodásnak megfelelően változik meg az alakulatok hadrendi száma és az elnevezések megválasztása, amellett, hogy egy eddig hibásan alkalmazott gyakorlat is megszűnik: a jövőben a hadrendi számot megelőzi a névadó. A név és számválasztás hátterében az a megfontolás állt, hogy a hadrendi számnak egy előző dicső harcoló alakulatra kell utalnia, a névadónak pedig egyértelműen magyar katonahőst kell választani. Ilyen például a korábbi MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred új elnevezése: MH Dánielfy Tibor 205. Légvédelmi Rakétaezred.
Szintén a régi nemzeti hagyományokhoz nyúlik vissza – mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk – az MH Bakony Harckiképző Központ új elnevezése: MH Böszörményi Géza Csapatgyakorlótér Parancsnokság. Így születtek meg a magyar hadtörténelem sajátosságait figyelembe vevő új alakulat megnevezések, ami immár lehetőséget teremt arra, hogy a mai magyar katonák nagyon dicső, vérrel írt múltú alakulatok töretlen tradícióját vallhassák magukénak, és valódi hősök állhassanak példaképül előttük.”
Címlap fotó: honvedelem.hu, Snoj Péter archív felvétele
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
