szerkeszto 
„A fiatalabb generációt számtalan olyan nehezítő körülmény hátráltatja – mint például a recesszió, pénzügyi válság, migrációs válság, Covid-lezárások, majd a háború és annak következményei –, amely a sorsukat komolyan befolyásolhatta – vélekedett a Tárki Társadalomkutatási Intézet igazgatója.
A Tárki Társadalomkutatási Intézet igazgatója, Tóth István György az InfoRádió Aréna című műsorában elmondta, a fiatalabb generációt akár jobban meg is viselhették az elmúlt 15 év egymást követő válsághelyzetei.
„Ha belegondolunk abba, hogy azok a hazai fiatalok, akik 2005–2007 táján kerültek ki a munkaerőpiacra, mindjárt megkapták a nyakukba a recessziót és a pénzügyi válságot, aztán a migrációs válság vagy érintette őket, vagy nem, és jöttek a Covid-lezárások, majd a háború és annak gazdasági hatásai. Ezek egy ember életében egymásra rakódnak, és az ő sorsukat ezek az események intenzíven tudják befolyásolni” – mutatott rá Tóth István György.
Válságállóbb a magyar gazdaság, mint korábban
Arra is kitért, hogy miképp lehet mérni a nehezítő körülmények (például koronavírus-karantén) hatásait. Szerinte bizonyos iparágak leállása tartós sérüléseket okozott magának az iparágnak és a szereplőknek is. Példaként hozta fel a vendéglátóipart, ahol a távozó pincérek egy része már nem ment vissza dolgozni a karanténidőszak után, ezért munkaerőhiány alakult ki. Hozzátette, hogy a szórakoztatóiparban hasonló volt a helyzet.
A Covid-válság reálgazdasági következményeit viszonylag gyorsan kiheverte az ország, ám aztán jött a pénzügyi egyensúly megbomlása, lényegesen hamarabb, mint ahogy a háború kitört volna
– vélekedett a szakértő.
Tóth István György úgy véli, vannak periódusok, amikor lényegesen rosszabb egy ország válságálló képessége, „a 2007–2008-as helyzet ezt jól mutatta, közelebb került az ország a csődhelyzethez”, a magyar gazdaság most azonban már válságállóbb. Azt azonban nem látja törvényszerűnek, hogy a
legrosszabb helyzetben lévőket érinti leghátrányosabban egy válság.
Amint arra rámutatott, „a 2007–2008-as válság először a nyugdíjalapokat rendítette meg, illetve a pénzügyi szektort, tehát azok vagyona veszett el vagy csökkent le, akiknek sok megtakarításuk volt”.
Utána következett egy olyan fázis, amikor megnőtt a munkanélküliség, de jött egy újabb fázis, egyensúlyba hozták az állami költségvetéseket, meghúzták a nadrágszíjat, az viszont azokat érintette, akik jóléti támogatásokból, szociális segélyekből éltek, erre a fázisra viszont mégis fennállt a törvényszerűség, amely lehet, hogy hosszú távon is igaz.
Az ember azt gondolná, hogy van valami összefüggés az egyenlőtlenség nagysága és a társadalmi mobilitás között. A szakirodalom is ezt mondja. Magyarországon mégis azt látjuk, hogy annak ellenére, hogy nincs extrém egyenlőtlenség, mégis nagyon alacsony a társadalmi mobilitás
– magyarázta a szakértő, rámutatva, hogy sokkal több cseh, lengyel, román milliárdos van, mint magyar. A magyar milliárdosok a középmezőnyben, vagy még lejjebb helyezkednek el, de ha megnézzük az országon belüli egyenlőtlenségeket, számos balti vagy mediterrán országban lényegesen nagyobbak, mint nálunk.
Az öröklés még gyerekcipőben jár Magyarországon
Külön kitért az öröklés kérdésére is, hiszen nagyjából 30 éve kezdett az emberek szélesebb rétege vagyont felhalmozni, az első ilyen emberek pedig most kezdik ezeket a vagyonokat átadni.
Magyarországon a vagyonátadásnak még nincs akkora szerepe, mint más, nyugat-európai országokban, ennek valószínű oka, hogy még nem tartunk abban a biológiai processzusban, de azt gondoljuk, hogy ennek erősödő szerepe lesz
– ecsetelte Tóth István György.”
Címlap fotó: Thomas Trutschel / Photothek / Getty Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
Nagy István 