Nagy István 
Lassan egy éve, hogy Európában dúl a háború. Ne áltassuk magunkat, hogy a harc Ukrajnában folyik, és nem nálunk! A háború bármikor átlépheti a határt.
Ne nyugtatgassuk magunkat azzal, hogy ez a drónok háborúja, nem halnak meg tízezrével emberek! Az atomfegyverek már itt vannak Kelet-Európában, s bármikor bevethetik őket. Ami azután következik, azt elképzelni sem tudjuk, vagy inkább félünk elképzelni.
Elég a háborúból! Ezt mondjuk hónapok óta. Valljuk be őszintén: nem sok sikerrel! Az USA vagy az EU vezetőit nem hatja meg, hogy egyszer, kétszer, háromszor, vagy akárhányszor tüntetünk a háború ellen. A magyar kormány sem miattunk húzza-halasztja a parlamenti igent a svédek és finnek NATO-tagságáról.
Mondom: nem sok sikerrel, de egy kevéssel igen. Az emberek ma jobban értenek bennünket a Nyugati téren, mint pár hónappal ezelőtt. A közösségi oldalakon dicsérnek bennünket a kiállásunkért. Lassan kezdenek egymásra találni azok is, akik ellenzik a háborút. Megszületett a Békefórum, amely keretet biztosíthat mindenkinek, aki a háború ellen van. Mindegy, hogy miért, csak legyen ellene!
Nem elég ellenezni a háborút, meg kell mondani, hogy mi békét akarunk. Működőképes, életképes békét! Békét, ami nem a másik kiirtására, elnyomására épül, hanem az érdekek és lehetőségek józan mérlegelésére.
2014-15-ben Minszkben Franciaország, Németország és Oroszország, illetve Ukrajna és Belarusz megegyeztek, hogy a Donbasz területén véget vetnek a fegyveres harcoknak, és Ukrajna keleti tartományai különleges státuszt kapnak.
A franciák, a németek megértették, hogy Oroszországgal kell megegyezni. Ha nem egyeznek meg, jönnek mások, az amerikaiak és a britek fognak beavatkozni, és onnantól fogva a jó isten sem ment meg a háborútól. Az oroszok is értették, hogy jobb elfogadni a kevesebbet, és így megelőzni, hogy a nyugat koalíciót szervezzen Oroszország ellen.
Mindenki jól járt volna. Ukrajna „keleti Svájccá” válhatott volna. A nemzetiségek, köztük a magyarok is, élhették volna saját életüket. Oroszország se érezte volna úgy, hogy a szomszédok felgyújtják a házukat. S nem utolsó sorsban senkinek se kellene most fagyoskodnia.
Mindenki jól járt volna, kivéve Amerikát, a liberális nagytőkét, a hadiipari cégeket, a háborúk mindenkori haszonélvezőit. Amerika most látta lehetségesnek, hogy Oroszországot a földbe tiporja, Kínát visszaszorítsa Ázsiába, és megteremtse a szép új liberális világot, amelynek megkérdőjelezhetetlen ura az Egyesült Államok.
Ukrajnában hatalomra juttatták Zelenszkijt, kiengedték a palackból az ukrán nacionalizmust és fasizmust, és nekilökték az ukránokat az oroszoknak.
Az új generációs európai vezetők az Európai Uniót szinte tálcán kínálták fel Amerikának. Az USA-tól várják a gazdasági válság leküzdését és megroggyant hatalmuk megvédését. A liberális agymosás pedig sajnos életveszélyesen legyengítette a népek nemzeti ellenállóképességét. Nincs tömeges ellenállás, legalább is egyelőre.
Háború van. A nyugat nem megegyezni akar, hanem diktálni. Ehhez le kellene győzni az oroszokat, de közel egy évvel a háború kezdete után, ennek a lehetőségei egyre kisebbek. Ha a nyugat ezt belátná, alá lehetne írni a békét.
De nem ez történik. Ha nem megy korlátozott háborúval, vélik a nyugati vezetők, akkor legyen nagy háború! Provokáljuk be a háborúba Belaruszt! Breszttől egyenes az út Moszkvába. Ha belépnek a belaruszok, miért ne léphetnének be a lengyelek, a britek, a németek, s utánuk szép sorjában a többiek? Most adjunk nehéz fegyvereket az ukránoknak, de ha az kevés, egy „korlátozott nukleáris csapás” máris új helyzetet teremtene.
Ez életveszélyes út! Békére van szükség! A diktátum nem béke, hanem egy újabb háború forrása. Béke megegyezést, egymás érdekeinek elfogadását jelenti. Ha Amerika kivonul Ukrajnából, az amerikaiak biztonsága nem fog csorbát szenvedni. Ha Oroszország vonul vissza, a saját létével játszik.
Az oroszok olyan területekért küzdenek, mint a Donbasz vagy a Krím, amelyek a történelem folyamán mindig is hozzájuk tartoztak. Sohasem mondták, hogy Varsót vagy Budapestet akarják elfoglalni.
A békéhez Oroszország és az USA megegyezése vezethet. Ez igaz, de Európa katalizátor lehet. Európa független létezéséhez Európa és Oroszország megegyezése kell. Az EU vezetőinek nem Kijevben kell egy zöld trikós amerikai báb mellett fotózkodni, hanem Moszkvába kell elmenni. Nyíltan, bátran! A független, szabad Európa a tét.
Magyarország akkor jár jól, ha időben leszáll a háború vonatáról. Ezen az úton csak vesztesek lehetünk. Nyertesek csak akkor lehetünk, ha egy új világ születik.
El kell dönteni, hogy mik akarunk lenni! Rabok egy blokkokba zárt világban, vagy szabadok egy sokszínű, sokpólusú világban. A magyar történelemben legalább egyszer ugorjunk ki sikeresen a háborúból!
About the Author
Kós Zoltán 
