31 év tanítás után gyorsétterembe megy dolgozni egy hazai pedagógus

„Ez a kormány, ki kell mondjam, azt gondolom, hogy nem fogja beadni a derekát. Mi meg, bízom benne, hogy nem adjuk fel. Ha egy évet kibírtunk, akkor kibírunk még egyet, és tovább tiltakozunk. Ha kell, akkor még tíz évig is. Még van annyi a nyugdíjig, úgyhogy addig fogok tiltakozni a magam részéről” – foglalta össze keserűen a helyzetet Csermák Tibor, a budapesti Bajza Utcai Általános Iskola technikatanára. Ő is fásult már, mint sok kollégája, de nem akarja feladni.

„Amikor a középiskolás diákok maguktól, mindenféle unszolás nélkül, belátva, hogy az ő jövőjükről van szó, kimennek az utcára, kutya kötelességemnek érzem, hogy támogassam őket, és mögéjük álljak” – magyarázta.

Az alacsony fizetés csak egy gond a sok közül

Az iskola tanárai egyetértenek abban, hogy a követeléseik messze túlmutatnak a fizetésemelésen, bár az is fontos igény. A diákok és a pedagógusok túlterheltségéről, a rossz minőségű tankönyvekről már sokan beszéltek az utóbbi időszakban, de az alulfinanszírozottság számos olyan problémát is okoz, amire elsőre nem is gondolnánk.

„Nincs olyan pad és szék, amiben le tudnak kényelmesen ülni. Másodikosaim vannak, és vagy kicsi a pad, amiben ülnek, vagy pedig nagy, és az megintcsak nem esik nekik jól. Az egészségre ez abszolút káros, kéne figyelni a gerincükre.” – mondta Illés Györgyi, aki alsósokat tanít, és attól tart, hogy az oktatási rendszer alacsony színvonala hosszú távú problémát fog okozni Magyarországon. Ezt pedig szerinte sok szülő is hasonlóan látja:

A legtöbben elfogadják a mi szempontjainkat, és megértik, hogy igazából nem rólunk van szó, hanem a gyerekeikről. Most még kicsik, de pár év múlva gimnáziumba kell menjenek, szakmát kell választaniuk. Ha nem lesznek meg az alapkészségeik, akkor nagyon nehéz lesz nekik. A családnak is nehéz lesz, nem tudják majd hova beiskolázni a gyerekeket.

Van, aki marad, van, aki menekül

Amikor arról kérdezzük, hogy tervezi-e elhagyni a pályát, Csermák Tibor egyértelmű nemmel felel:

„Sokszor megfordul a fejemben, de az unokák, a rokonok, a család, az utókor, a gyerekek, a volt tanítványaim, az ország miatt nem tehetem meg, hogy kiszállok ebből a buliból.”

Mások már nem ilyen magabiztosak. Nagy Katalin sem, aki matematikát tanít felsőben, és ezzel gyerekkori álmát váltja valóra.

„Kilencéves korom óta tanár szeretnék lenni, ez volt az álmom. És tényleg nagyon sokat tanultam az egyetemen azért, hogy végülis megszerezzem a diplomát, és tanár lehessek. Ezért kezdtem neki a pályának. De már akkor nagyon sok kétségem volt afelől, hogy tényleg jól döntök-e, mert számos szaktársam el se kezdett pedagógusként dolgozni” – mondta.

A nehézségek végül arra sarkallták, hogy váltson: most pénzügyet tanul, és a privát szférában szeretne elhelyezkedni. Most az a terve, hogy új munkája mellett magánórákat ad majd, és így legalább egy kicsit a hivatása közelében tud maradni.

A katedráról a gyorsétterembe

A hivatása közelében maradt Czédli Mariann is, legalábbis abban az értelemben, hogy ottjártunkkor meglátogatta sztrájkoló volt kollégáit, akikkel tartja a kapcsolatot. A három diplomával rendelkező nőnél 31 év tanítás után telt be a pohár:

Czédli szerint nagyon nehéz volt meghozni a döntést, mert szeretett tanítani, de már torkig volt a helyzettel, megkeseredve járt be dolgozni. Így pedig nincs értelme.

„Ellehetetlenítették az embereket, úgy anyagilag, mint az összes többi területen. Maga a tanítás is nagyon visszaesett minőségileg, nem is lehet jobb minőséget nyújtani, rengeteg az adminisztráció, rengeteg a pluszmunka, és gyakorlatilag semmit nem fizetnek ki ebből. Azt gondolom, hogy ha benne maradok a rendszerben, akkor ezzel fenntartom azt. Ha kilépek, és minél többen kilépnek, akkor előbb-utóbb annyira összeomlik majd, hogy muszáj lesz lépnie a kormánynak” – magyarázta.”

Címlap fotó: Sztrájkoló tanárok a Bajza Utcai Általános Iskolánál© Euronews
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.