A világ számos országában emlékeztek Lenin halálának évfordulójára. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom meghatározó egyénisége, az első szocialista állam, a Szovjetunió vezetője 1924. január 21-én hunyt el.
November 7-én mi is szólunk Leninről, az orosz forradalomról, de a mindennapokban, a munkánkban nem nagyon idézzük. Pedig Lenin gondolatai részét jelentik annak, amik mi vagyunk, marxisták, kommunisták, munkáspártiak.
Lenint minden tőkés kifejezetten gyűlöli. Nem véletlenül! Lenin volt az, aki valóra váltotta a dolgozó emberek évszázados álmát, legyőzte a tőkét, megdöntötte a pénz uralmát. Megvalósította Marx és Engels elképzeléseit, és működőképes szocializmust teremtett.
Lenin elfogadhatatlan a szociáldemokrácia számára is. Lenin harcolt a tőke ellen, a szociáldemokraták az egykori mensevikektől kezdve a mai szocialistákig, nem csak kiegyeznek a tőkével, de maguk is a kapitalizmus végrehajtói. Lenin szocializmust, dolgozói-népi hatalmat hirdetett, a szociáldemokraták a legtisztább kapitalizmus hívei. Abban különböznek minden más tőkés erőtől, hogy szándékaikat olyan hangzatos jelszavak mögé rejtik, mint „demokratikus szocializmus”, „szociális demokrácia”, vagy a manapság divatos „szociális Európa.”
A tőkés világ célja, hogy befeketítse Lenint, elhalványítsa életművét, elfeledtesse tanítását. Lenin szellemi fegyvert adott a dolgozó tömegek kezébe. megtanította őket, hogyan kell pártot szervezni, miként kell a forradalmat győzelemre vinni, hogyan kell irányítani a munkások és parasztok államát. A tőke számára ezek életveszélyes tanok, ezért üldözi, irtja őket.
De kik vagyunk mi?
Marxisták! Marxtól három dolgot örököltünk. Mindenekelőtt a materialista felfogásunkat. Úgy gondoljuk, hogy a világ anyagi eredetű, azaz nem istenek, nem külső tényezők teremtették meg. Ez lényeges tétel, mert ha a világ anyagi eredetű, azt is jelenti, hogy megváltoztatható. Mi pedig meg akarjuk változtatni a világot.
Marxtól kaptuk a kapitalizmus lényegének megértését. A kapitalizmust a tőke mozgatja. A tőke mindig profitra, a lehető legnagyobb haszonra akar szert tenni. Ez viszi előre, ez készteti alkotásokra, de egyúttal ez viszi a pusztulásba is. A tőke profitvágya visz a háborúkba, ez az oka a természeti környezet pusztulásának és sok minden másnak. Ebből adódik a következtetés, hogy a tőke magának, a kapitalizmusnak az alapjait pusztítja.
De Marx rávilágított a harmadik lényeges dologra is. A kapitalizmus nem fog önmagától megdőlni. Az osztállyá szerveződött munkásoknak, dolgozóknak kell küzdeniük a tőke, a pénz uralma ellen, leváltani a kapitalizmust, és helyébe új társadalmat teremteni.
Lenin a 20. század egyénisége. Gondosan elemezte a marxizmus tanításait és arra a következtetésre jutott, hogy ezek az elvek a 20. században is működnek. A monopóliumok megjelenése nem változtatja meg a tőke tulajdonságait, a lényeg marad. A monopóliumok azonban növelik a különbségeket a gazdag és szegény országok között. Lenin így jut el arra a következtetésre, hogy a kapitalizmus a leggyengébb láncszemnél fog megtörni. Akkor ez a láncszem Oroszország volt.
Lenin nem vitatja Marx és Engels tételét arról, hogy a kapitalizmusnak a legfejlettebb országokban kell megbuknia ahhoz, hogy a szocializmus sikeres legyen. De ha van mód a szocializmus győzelmére másutt, akkor meg kell ragadni a lehetőséget.
Lenin még egy nagyon fontos dologra tanított. A munkásosztály önmagában nem tudja a tőke uralmát megdönteni. A szakszervezetek feladata nem a kapitalizmus megdöntése, hanem az, hogy jobb körülményeket harcoljanak ki a dolgozóknak. A munkásságnak szüksége van tudatos, ideológiával felvértezett, szervezett erőre, azaz a kommunista pártra.
Ez a tétel ma is igaz. A kommunista pártok különböznek minden más párttól. A többi párt a kapitalizmus ilyen vagy olyan igazgatására vállalkozik. A kommunista pártok a kapitalista rendszert akarják leváltani. Ez a harc nehéz, ezért van szükség tudatos, felkészült pártra. Ha Lenin idejében nem így lett volna, az orosz bolsevik párt nem tudta volna megragadni a kedvező lehetőséget. Napjainkban nincs forradalmi helyzet, de a forradalmi helyzet bármikor bekövetkezhet, és a pártnak, a kommunista pártnak erre kell felkészülnie.
Lenin tanításai nem csak arra vonatkoztak, hogy mi kell a kapitalizmus megdöntéséhez, hanem arra is, hogy mi a teendő, ha győz a szocialista forradalom. Lenin abból indult ki, hogy egymás mellett fognak létezni tőkés és szocialista államok. Mivel a szocialista forradalom nem tudott győzni mindenütt, nem volt világforradalom, a különböző országok békés egymás mellett élésére kell berendezkedni.
Lenin a világforradalom híve volt. Lenin számára a békés egymás mellett élés átmeneti kompromisszum: most nincs erőm legyőzni a kapitalizmust, de a célt nem adom fel. Sztálin megerősítette a Szovjetuniót, az ő ideje alatt a szocializmus világrendszerré vált.
Hruscsov lemondott a világforradalom eszméjéről, és a békés egymás mellett élést célnak nyilvánítja, kijelentve, hogy a kapitalizmus és a szocializmus viszonyát békés verseny dönti el. Ez az SZKP XX. kongresszusának egyik legnagyobb elméleti tévedése, amely számos olyan politikai lépéshez adott igazolást, amelyek a szocialista világrendszer meggyengítéséhez majd megdöntéséhez vezettek.
A lenini életmű fontos része a szocialista reform elmélete. A későbbi szocialista rendszerek reformja, a NEP, a lenini új gazdaságpolitika tapasztalataira épül. A reform önmagában nem veszélyezteti a szocializmust, sőt szükséges a fejlődéséhez. A reform akkor válik életveszélyessé, ha megkérdőjelezi a dolgozó osztályok politikai hatalmát, ha engedi a szocializmussal szembeni erők szervezkedését, ha aláássa a szocializmus elért eredményeit, ha megtöri a dolgozó tömegek hitét a szocializmusban.
Mi a legfontosabb Lenin tanításában? A kapitalizmus nem örök, mivel a magántulajdon szembekerül a termelőerők fejlődésével. A magántulajdonra épülő rendszer helyébe objektíve olyan rendszernek kell jönnie, amely teret ad a termelőerőknek.
Lenin szavaival élve: „A tőkés rendszer, fokozva a munkásoknak a tőkétől való függését, létrehozza az egyesített munka óriási hatalmát. …A kapitalizmus győzött az egész világon, de ez a győzelem csak bevezeti a munkának a tőke fölötti győzelmét.”
A Munkáspárt 1989-ben vállalta, hogy a marxizmus-leninizmus szellemében újragondolja a magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom százéves történetét. Igyekszik megtisztítani a rárakódásoktól, megszabadítani a misztifikálástól. Elhatároztuk, hogy tanulunk múltunk tapasztalataiból.
Elhatároztuk, hogy nyitottak leszünk az új gondolatok iránt, csakúgy, ahogy Lenin is nyitott volt a maga korában. A valóságból fogunk kiindulni és nem illúziókból, ahogyan Lenin is tette.
Elhatároztuk, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban is védjük a marxi-lenini eszméket. Nem adjuk fel a küzdelmet a tőke ellen. Hiszünk a dolgozó tömegek nemzetközi összefogásának erejében. Hisszük és tudjuk, hogy a jövő nem lehet más, mint a szocializmus.
Hogyan lehetünk marxisták ma, Magyarországon?
Először is: tanulni kell! A marxizmus tudomány, tudományos módszer, elmélet. Nem lehet kitalálni. Ezt is meg kell tanulni! Ezt segítik Marx. Engels, Lenin és mások művei, és természetesen a Munkáspárt kongresszusi és más dokumentumai is.
Másodszor: osztályalapon kell vizsgálnunk az eseményeket, azt kell keresnünk, hogy az egyes politikai események, szereplők mögött milyen osztályérdekek húzódnak meg.
Nem a XIX.-XX. századi marxista-leninista mondatokat kell ráhúzni a mai valóságra, hanem a marxista módszert követve a mai konkrét helyzet mai konkrét elemzésével kell következtetéseket levonnunk.
Harmadszor: dolgoznunk, cselekednünk kell. Az utcán, a kitelepüléseken szerzünk tényleges információkat, tapasztalatokat. Erre kell épülniük a párt válaszainak.
A válaszunk, ugye, egyértelmű a kérdésre? Leninre szükségünk van ma is.